Ludmilla Assing

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ludmilla Assing
Ludmilla Assing.jpg
Élete
Született 1827. február 22.
Hamburg
Elhunyt 1880. március 25. (53 évesen)
Firenze, Olasz Királyság
Szülei David Assur Assing
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludmilla Assing témájú médiaállományokat.

Ludmilla Assing (Hamburg, 1827. február 22.1880. március 25.) német írónő.

Élete[szerkesztés]

David Assur Assing és Rosa Maria Assing (szül. Varnhagen) gyermekeként született. Egy ideig Grimelli olasz katonatiszt neje volt, akitől elvált. Apja halála (1842) után nagybátyjának, Varnhagen von Ensének házában élt Berlinben, ahol az irodalom és tudomány legkitűnőbb képviselőivel megismerkedett. Első művei négy életrajz: Gräfin Elise von Ahlefeldt (1857), Sophie v. Laroche (1859), Piero Cironi (1867) és Fürst Hermann von Pückler-Muskau (1868, 2 kötet).

Nagybátyja halála után kiadta annak írói hagyatékát: Briefe Alex. von Humboldts an Varnhagen von Ense (1860), Varnhagens Tagebücher (1861–71, 14 kötet), Briefwechsel zwischen Varnhagen und Ölsner (1865) és Aus Rahels (Varnhagen neje) Herzensleben (1877), mely kiadványok számos egyéniséget, köztük a porosz királyt is becsületükben sértették, amiért a kritika igen élesen fordult a kiadó közléseinek kíméletlensége ellen, az ügyészség pedig két ízben is perbe fogta és elítéltette őt. De Assing ekkor (1861) már Firenzében élt, ahonnan csak 1866-ban tért vissza, amikor már kegyelmet kapott.

Ezenfelül még kiadta Pückler herceg levelezéseit és naplóit (1873-76, 9 kötet), lefordította Mazzini iratait (1868, 2 kötet) és Cironi könyvét az olasz sajtóról (1863). Elmebetegen halt meg.

Források[szerkesztés]