Lucki Autógyár

Lucki Autógyár
Típus	autógyár vállalkozás
Alapítva	1955
Megszűnt	2021 (felszámolási eljárás kezdete)
Székhely	Luck
Iparág	autóipar
Tulajdonos	Bohdan Vállalat
Forma	részvénytársaság
Termékek	autó
Anyavállalata	Bohdan Vállalat
Lucki Autógyár Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 50° 44′ 33″, k. h. 25° 21′ 50″50.742592156325, 25.363930846155
A Lucki Autógyár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lucki Autógyár témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A Lucki Autógyár, röviden LuAZ (ukránul: ЛуАЗ – Луцький автомобільний завод, magyar átírásban: Luckij Avtomobilnij Zavod), 1959–1967 között Lucki Gépgyár (röviden: LuMZ) szovjet majd ukrán autógyár volt Luckban. Mint autógyár 1955-ben kezdte meg a működését. Az első évtizedekben speciális felépítésű tehergépkocsikat (műhelykocsikat, hűtőkocsikat), majd később kis méretű terepjáró gépkocsikat gyártott. 1975-ben az AvtoZAZ termelési egyesülés része lett. 2002-ben csődbe ment. 2005-től a gyárban autóbuszok és trolibuszok összeszerelése folyik. Az egykori autógyár 2009-től a cserkaszi székhelyű Bohdan vállalat 1. sz. autó-összeszerelő üzemeként működött. Ebben az évben megszűnt a LuAZ márkanév, az ott gyártott járművek a Bohdan márkanevet használták. 2021-ben csődeljárás indult a Bohdan céggel szemben, ennek eredményeként a lucki gyárat 2024 augusztusában árverés keretében értékesítették egy ingatlanfejlesztő cégnek.

Története

LuMZ–890B hűtőgépkocsi GAZ–63 alvázon

A kezdeti időszak

1949. január 2-n jelent meg az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának rendelete a mezőgazdasági minisztérium alá tartozó javítóműhelyek átszervezéséről. Ez alapján kezdődött el Luckban több helyi javítóműhely összevonásával egy járműjavító üzem létrehozása 1951-ben. 1955 októberében a javítóüzemben elkezdték a GAZ–51 és GAZ–63 tehergépkocsikhoz gyártását és pótalkatrészeket is gyártottak ezekhez a járművekhez. Ekkor a műhely 238 embert foglalkoztatott.

1959-ben a Lucki Autójavító Üzemet átnevezték Lucki Gépgyárrá (LuMZ). A gépgyártó üzem első terméke a LuMZ–825 típusú pótkocsis mozgóbolt, amely a Pavlovói Autóbuszgyár PAZ–742 kéttengelyes pótkocsiján alapult. A pótkocsit eredetileg a PAZ gyártotta, de az ottani gyártókapacitás elégtelensége miatt a gyártást áthelyezték a Lvivi Autóbuszgyárhoz (LAZ), és mellette a lucki üzem is gyártotta.

Később a LuAZ elkezdte a GAZ–51 tehergépkocsi alvázán alapuló, a mezőgazdasági eszközök javításához szolgáló GOSZNITI–2 (MPR–817) műhelykocsik gyártását. Az 1960-as évek első felében többféle hűtőgépkocsit állított elő a LuMZ. 1964-1965-ben készült Luckban a Moszkvics-463 furgonon alapuló LuMZ–945 hűtőgépkocsi. 1965-től gyártották az UAZ–451 és UAZ–451M tehergépkocsikon alapuló LuMZ–946 hűtőgépkocsit. 1961-től gyártotta a LuMZ a ZiL–164A tehergépkocsi alvázán a LuMZ–890 hűtőkocsit (évente 250 darabot), majd ezt 1965-től ennek a modernizált változata, a LuMZ–890B követte, amely azonban már a ZiL–130 tehergépkocsin alapult. A szintén Luckban gyártott LuMZ–3720 és LuMZ–37031 műhelykocsik a GAZ–53A alvázára készültek. A LuMZ gyártott vonatott hűtőkocsikat is. A LuMZ–853B az IAPZ–754B pótkocsira épült, míg a LuAZ–8930 a GKB–819-es pótkocsin alapult. 1979-ig folyt a lucki üzemben a hűtőkocsik gyártása, amikor ezt a tevékenységet átadták egy Brajnkában, a Luhanszki területen található gépgyárnak.

A könnyű terepjárók gyártása

Még az 1950-es évek végén a Központi Autó- és Járműipari Tudományos Kutatóintézet (NAMI) kezdte el egy kis méretű, elsősorban mezőgazdasági felhasználásra szánt terepjáró fejlesztését NAMI–049 Ogonyok néven. Ebből az 1960-as évek elején a zaporizzsjai Kommunar Autógyár (ZAZ) készített ipari előállításra alkalmas modellt, egy összkerék-meghajtású, a Melitopoli Motorgyár (MeMZ) 30 LE-s MeMZ–969 motorral felszerelt, növelt terepjáró-képességű kisteherszállító járművet. A hajtott hátsó híd ipari gyártásának indulása csúszott, ezért ideiglenesen csak elsőkerék-hajtással készültek el a prototípusok és a nullszéria ZAZ–969V jelzéssel. A Zaporizzsjai Autógyár kapacitásait lekötötte a ZAZ–965 és ZAZ–966-os modellek gyártása, ezért a terepjáró kisteherszállító gyártási dokumentációját a lucki gyár kapta, ahol 1965-ben elkészültek a jármű első prototípusai, majd 1965-ben az üzemben egy 250 db-os előszéria is készült a járműből. 1966-től 1972-ig gyártották ZAZ–969V, LuMZ–969V, késűbb LuAZ–969V típusjelzéssel. A gépkocsi egy egész járműcsalád, a LuAZ–969 sorozat alapja lett, amelyet többféle változatban 2002-ig gyártottak. A modernizált változatok a LuAZ–969A, majd a LuAZ–969M típusjelzést kapták.

A gyárat 1967. december 11-n a Szovjetunió Gépjárműipari Minisztériumának rendelete alapján Lucki Autógyárra nevezték át (röviden: LuAZ).

1967-ben kezdődött el a lucki üzemben a Szovjet Hadsereg Légideszant-csapatainak igényeinek megfelelően egy harctéri használatra szánt, sebesültszállításra és teherszállításra alkalmas, kis méretű és mozgékony, úszóképes terepjáró gépkocsi gyártásának előkészítése. A jármű fejlesztése hasonló utat járt be, mint a ZAZ–969/LuAZ–969 fejlesztése. A koreai háború tapasztalatai alapján az 1950-es évek második felében kezdték el fejleszteni a járművet NAMI–032M jelzéssel. A munkálatok a Zaporizzsjai Autógyárban folytatódtak, és 1965-ben a ZAZ a NAMI–032M alapján elkészített egy ipari gyártásra alkalmas prototípust, a ZAZ–967-t, majd az ottani gyártókapacitások elégtelensége miatt további módosítások után 1967-ben átadta sorozatgyártásra a lucki gyárnak. A katonai idények miatt azonban további módosításokat kellett elvégezni, csak 1972-re készült el a gyártásra alkalmas modell, a LuAZ–969M. A gyártóüzem felszerszámozása további hosszabb időt vett igénybe, így a modell tényleges sorozatgyártása csak 1975-ben indulhatott el, és 1989-ig tartott.

1975-ben létrehozták az AvtoZAZ termelési egyesülést, amelynek a Lucki Autógyár is a része lett. Rajta kívül a Zaporizzsjai Autógyárat (ZAZ), a Melitopoli Motorgyárat (MeMZ), az Iljicsevszki Részegységek Gyára alkotta a termelési egyesülést, amelyet 1990-ben részvénytársasággá alakították (100%-os állami tulajdonrésszel). A lucki gyár 1982 szeptemberében készítettel el a százezredik járművét.

1988 januárjában a LuAZ elkezdte a a LuAZ–2403 könnyű repülőtéri csomagszállító gyártását, amely a LuAZ–969M módosított változata. A jármű aszfaltozott és betonburkolatú repülőtereken legfeljebb 3000 kg teher szállítására volt alkalmas a rakodófelületén és vontatott pótkocsikon. A modellt 2002-ig gyártották. Az 1990-es évek elején korszerűsítették a gyár alapmodelljét adó LuAZ–969M-t és új típusjelzést is kapott, LuAZ–1302-t. Ebbe már a Tavrija számára kifejlesztett MeMZ–245–201K folyadékhűtésű motort szerelték, módosították a jármű kormányművét, a fékrendszerét és a kerekekre már radiál abroncsot szereltek. Ennek a modellnek összkerékhajtású változata, a LuAZ–13021.

Az 1990-es évek

LuAZ–969

LuAZ–969M a kárpátaljai Benén

A gyár a történetének legnagyobb gyártási darabszámát 1990-ben érte el, ekkor egy év alatt 16 500 járművet állítottak elő. A Szovjetunió felbomlását követően, az 1990-es évek elejének gazdasági válsága miatt azonban az autógyár termelése visszaesett. Ebben jelentős szerepe volt az kelet-európai autópiac nyitottá válságának, a külföldről beáramló használt autók miatt az egykori szovjet modellek iránti kereslet lecsökkent. A LuAZ autók gyártása folyamatosan csökkent. 1991-ben még évi 16 ezer jármű készölt, 1992-ben már csak évi 13 ezer, míg 1993-ban 11 ezer darabot gyártottak. Ebben az időszakban a fő gyártmány a LuAZ–1302-es modell volt, amelyen időközben a a furgon változatát is piacra dobták. 1999 volt a negatív rekord a gyár életében, abban az évben mindössze 27 darab autót gyártottak.

Az 1990-es évek alapvetően az útkeresés időszaka volt a gyár életében. Ez vonatkozott egyrészt a vállalat tulajdonviszonyaira, másrészt a gyártmányok megújítására.

1993-ban az Ukrán Miniszteri Kabinet engedélyezte a Lucki Autógyár privatizációját. 1995-ben nyílt részvénytársasággá alakították, majd 2000-ben privatizációs pályázatot írt ki a kormány, amelyen a gyár részvényeinek meghatározó részét, 81%-t az 1993-ban alapított, Petro Porosenko későbbi ukrán elnökhöz köthető Ukrprominveszt csoport szerezte meg. Az új tulajdonossal elkezdték a gyár termelési profiljának átállítását, amelynek a célja a jármű-összeszerelő tevékenység kialakítása volt.

2000-ben elkezdődött az orosz AvtoVAZ és az Uljanovszki Autógyár (UAZ) egyes modelljeinek az összeszerelése. A következő évben, 2001-ben 5909 VAZ (VAZ–2107, VAZ–2143, VAZ–21093 és VAZ–21099 modellek) és 1260 UAZ-t (UAZ–31512, UAZ–31514, UAZ–3160) szereltek össze a Lucki Autógyárban. A saját modellből, a LuAZ–1302-ből azonban mindössze 67 darabot gyártottak abban az évben, és 2002-ben be is szüntették a gyártását. 2003-ban elkezdődött az IzsAvto (2011-től Lada Izsevszk) Izs–2717–90 furgonjának az összeszerelése. Az összeszerelt VAZ és UAZ típusok mennyisége kis mértékben csökkent, és abban az évben néhány KIA és Isuzu teheregépkocsit is összeszerelt a gyár. Ebben az időszakban kísérlet történt a saját konstrukciójú könnyű terepjárók gyártásának megúnjítására. A 2002-ben a sorozatgyártásból kivont LuAZ–1302 helyett elkezdődött a műanyag karosszériás LuAZ–1301 gyártásának előkészítése. Ennek a modellnek a fejlesztése még az 1980-as évek első felében kezdődött, majd az évtized végére készültek el az első kísérleti példányok. 2003-ban egy 43 darabos kísérleti széria készült el. A jármű sorozatgyártásának elindítását 2004-re tervezték. 2006-ban azonban a gyár úgy döntött, hogy az időközben amúgy is elavult konstrukciójú modell bevezetésétől véglegesen eltekintenek.

Autóbuszgyártás

Az eRCV27 elektromos tehergépkocsi prototípusa 2018-ban

2005. február 22-n a Lucki Autógyár és további 19 ukrajnai járműgyártó és járműforgalmazó vállalat létrehozta a Bohdan Vállalatot (Korporacija Bohdan). Ezek közül négy cég rendelkezett gyártókapacitással, a Lucki Autógyár mellett a Cserkaszi Autóbuszgyár, a szintén Cserkasziban működő gyár és a Bohdan-Szpectehnyika. Ebben az évben a Lucki Autógyárban is elkezdődött a Bohdan autóbuszok gyártása, az első évben 35 darab készült az Isuzu alvázakra épített А066, А144 és А145 modellekből. A Bohdan márkájú, külföldi alvázra épített autóbuszok gyártását 1999-ben kezdte el a Cserkaszi Autóbuszgyár, a fejlesztési hátteret pedig a lvivi Ukravtobuszprom tervezőintézet jelentette, amely még 1965-ben vált ki a Lvivi Autóbuszgyárból (LAZ), és önálló, össz-szövetségi jelentőségű autóbusztervező irodaként (GSZKB) működött a szovjet időszakban.

2006-tól Hyundai alvázra is készültek buszok, ebben az évben kezdődött el az A06900 és A06921 autóbuszok gyártása. 2007-től a cserkaszi gyár mellett Luckban is készült a Bohdan E231 trolibusz, és ebben az évben jelent meg az A501-es alacsonypadlós városi autóbusz. 2008-ban újabb modellek bevezetése történt, elkezdődött a z A09202 városi autóbusz, az A06904 iskolabusz, az A60110 alacsonypadlós városi busz, valamint a T501.10 és T601.11 trolibuszok gyártása.

2009. december 26-tól a lucki gyár neve hivatalosan Bohdan Autógyár 1. sz. autó-összeszerelő üzeme lett. Ettől kezdve a Bohdan autóbuszai kizárólag Luckban készültek. A cserkaszi gyárban megszűnt a buszgyártás, ott csak tehergépkocsikat és katonai járműveket gyártottak a későbbiekben.

2013–2015 között a lucki gyár 38 darab T701.16 alacsonypadlós trolibuszt gyártott a lengyelországi Ursus Bus gyárral közösen Lublin számára. A Bohdan T701.10 trolibuszon alapuló jármű TAM vontatómotort és Cegelec gyártmányú vezérlőrendszert kapott.

A2018-ban mutatták be a lucki gyár és a dán Banke Electromotiv cég együttműködésében kifejlesztett, európai normáknak megfelelő eRCV27 típusú elektromos tehergépkocsi prototípusát. Az autóbuszgyártási technológián alapuló (rácsszerkezetű alváz és karosszéria) jármű lítium-vasfoszfát akkumulátorral rendelkezik, egy feltöltéssel 220 km-es hatótávolságot érhet el. A jármű sorozatgyártása azonban nem indult el.

2019-ben Kijev és Kremencsuk számára szállított a cég T901.17 típusú csuklós trolibuszokat, Harkivba pedig T701.17 típusú trolibuszokat gyártott a cég 2019–2021 között.

2019-től a Bohdan-Motors bevételei jelentősen csökkentek és pénzügyi nehézségek léptek fel a cégnél. Emiatt az egyik hitelező 2020 decemberében csődeljárás megindítására nyújtott be kérelmet egy dnyiprói bíróságon, amely 2021. július 6-i határozatával megindította a felszámolási eljárást. Az eljárás több évig elhúzódott. 2024 augusztusában árverésre bocsátották a cég lucki gyárának ingatlanjait, telephelyét, épületeit és berendezéseit.. A vállalat telephelyét és 17,7 hektáros telkét a 2024. augusztus 26-n megtartott átverésen 250 millió hrivnyáért vásárolta meg a lucki székhelyű Dream Town ingatlanfejlesztő cég. (Az árverésen a Modern autóbuszok /Szucsasznyi avtobuszi/ nevű cég vett még részt, de az ajánlata 5 millió hrivnyával elmaradt a nyertes cégétől.)

Gyártmányok

LuAZ–967

LuMZ

• GOSZNITI–2 (1964–?)
• LuMZ–827
• LuMZ–890
• LuMZ–890Б
• LuMZ–943
• LuMZ–944
• LuMZ–945
• LuMZ–-946

LuAZ

• LuAZ–967M (1975–1988)
• ZAZ–969V, LuMZ–969V, LuAZ–969V (1966–1969)
• ZAZ–969, LuAZ–969 (1970–1975)
• LuAZ–969A (1975–1979)
• LuAZ–969M (1979–1992)
• LuAZ–1302 (1992–2002)
• LuAZ–13021 (1991–2003)
• LuAZ–2403 (1979–1992)

Bohdan

A különösen nehéz terepre szánt LuAZ–1901 Geolog

Bohdan A144 autóbusz, egyike az első Luckban gyártott autóbuszmodelleknek

Bohdan T701.17 trolibusz Harkivban

Bohdan T901.10 csuklós trolibusz Kijevben

• А066 (2005-től)
• А144 (2005-től)
• А145 (2005-től)
• A069, A06921 (2006-tól)
• E701.00 (2017-től)
• T701.16 (2017-től)
• A701.32 (2011-től)
• A221 (2009-től)
• A222 (2015-től)
• A224 (2016-tól)
• A14532 (2015-től)
• A14542 (2010-től)
• A601.10 (2008–2009)
• T601.11 (2008–2011)
• T701.17 (2011-től)
• T901 (2011-től)

Kísérleti, vagy kis szériás járművek

• LuAZ–1901 Geolog (1975)
• LuAZ–13021–08 (1997)
• LuAZ–969 RSZZO (1992–2002)

Források

• Пасов Г. В. (2012). „Історія становлення Луцького автомобільного заводу та його перспективи” (ukrán nyelven). Вісник Чернігівського державного технологічного університету (Ukrajna) 2012 (3), 68-77. o. 
• Найвідоміші позашляховики СРСР: розвиток та лідерство ЛуАЗу - lutsk.one (ukrán nyelven), 2022. október 21. (Hozzáférés: 2025. április 7.)
• Гоголєв, Юрій: Луцький автозавод — етапи шляху за 65 років – останні автоновини на Автоцентр.ua (ua nyelven). Автоцентр, 2020. szeptember 30. (Hozzáférés: 2025. április 27.)
• Ukrajinszka ragyanszka enciklopegyija, 6. kötet, Kijev, 1981, p. 172.
• ЛуАЗ-969А «Волынь» 1975—1979 гг., Автолегенды СССР (orosz nyelven). Де Агостини (2011) 
• ЛУАЗ-967М, Автолегенды СССР (orosz nyelven). Де Агостини (2011) 
• Пасов, Г. В.: Луцький автомобільний завод (ukrán nyelven). esu.com.ua, 2017. december 12. (Hozzáférés: 2025. április 27.)

További információk

• A Bohdan Vállalat 1. sz. autó-összeszerelő üzemének honlapja