Luciano Leggio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luciano Leggio
Luciano Leggio.jpg
Született
1925. január 6.
Corleone
Elhunyt
1993. november 15. (68 évesen)
Nuoro
Állampolgársága olasz
Foglalkozása bűnöző
Halál oka szívinfarktus

Luciano Leggio (Corleone, 1925. január 6. – Szardínia, 1993. november 16.) szicíliai maffiózó, 1958-tól 1974-es letartóztatásáig a Corleonesi klán feje.

Élete[forrásszöveg szerkesztése]

Itáliában, Szicíliában, Corleone városban született egy rendkívül szegény, 10 gyermekes családba. Iskolai tanulmányait 9 évesen hagyta félbe. Első (jegyzett) bűncselekményét 18 évesen követte el; kukoricát lopott, amiért 6 hónap börtön büntetést kapott. Szabadulása után megölte azt az embert, aki feljelentette.

1945-ben – mint bérgyilkos, illetve verőember – csatlakozott a maffiához, a Corleonesi klánhoz, amelyet akkoriban Michele Navarra irányított. Az ezt követő időszakban megkezdte "birodalma alapozását"; megszerezte a hatalmat egy farm felett (úgy került oda, hogy egy földművest megölt, s átvette a munkáját, majd pedig a tulajdonost halálosan megfenyegette). Leggio rövidesen igencsak hiú, majd egyre agresszívabb és kiszámíthatatlanabb lett. Hiúságából és abból a gőgből fakadóan, hogy "Professzor"-nak szólíttatta magát - holott olvasatlan maradt felnőtt korára, mivel tanulmányait nem folytatta - egyébként igen kényes volt még más maffiavezérek beszédére is, akik sokszor hibásan beszélték az irodalmi olasz nyelvet - tekintve, hogy az igen erős szicíliai tájszólás volt anyanyelvük.

Az igazi fordulópont 1948. március 10-én érkezett el: Placido Rizzotto, Corleone városi szakszervezeti vezetőt Leggio és társai a hajnali órákban elrabolták, majd Leggio 3 fejlövéssel megölte, s testét egy 16 méter mély barlangba temette. Az esetnek több szemtanúja is volt, illetve Leggio (az emberrablásban is közreműködő) két társa is vallomást tett ellene, mire a rendőrség exhumálta Rizzotto holttestét a barlangból, ahol egyébként még két további tetemet is találtak. Alig két év után kiszabadult, mivel két volt társa visszavonta vallomását. (Később egyébként megölette őket.)

Leggio ezekben a börtönben töltött időkben ismerkedett meg (az akkor - 19 évesen elkövetett - emberölésért 6 évre elítélt) Salvatore Riinaval (aki később egyértelműen a 20. század második felének legjelentősebb olasz maffiavezére lett), illetve (a szintén későbbi maffiavezér) Bernardo Provenzanoval.

Az '50-es évektől kezdte el szervezni saját maffiaszekcióját Riinaval és Provenzanoval, amiben a "tagok" csak neki tartoztak hűséggel. Ez a szerveződés, illetve különválás 1956-ra nyílt maffiaháborúig vezetett Navarraval szemben. Leggio-t 1958 júniusának egyik éjjelén egy mezőn lepték meg Navarra emberei, de hihetetlen szerencsével, jelentéktelen sérüléssel a karján elmenekült. Még augusztusban bosszút állt: Riinaval és Provenzanoval Corleone város határában tüzet nyitottak golyószórókból Navarra kocsijára, amibe vagy kétszáz lövedéket eresztettek, megölve a benne ülőket.

A következő 5 évben több mint 50, Navarra korábbi embereit ölték meg. Noha az 1948-as események nyomán mind Navarra, mind Leggio háttérbe húzódtak, most társaival a szicíliai maffián belül elfoglalt helyük, illetve Navarra felett aratott győzelmüknek örvendezve, újból előtérbe kerültek. De a fokozódó erőszak Corleoneban sem kerülte el a - nagyrészt Ciaculli massacre 1963 júniusi események miatt, amikor 7 rendőr illetve katonai rendész vesztette életét egy, Salvatore "Ciaschiteddu" Greco, a Ciaculli klán, illetve a teljes szicíliai maffia "szövetkezet" feje ellen szánt autóbombától - hatóságok új, a parlament által - a közhangulat nyomására - létrehozott maffiaellenes csoportjának figyelmét, így 1963-ban ismét a háttérbe "húzódtak".

Leggio mindenkit "félreállított", aki útjában állt; rendkívül sok energiát fektetett abba, hogy az ország heroinfeldolgozása, illetve terjesztése az ő irányítása alá kerüljön (ez volt egyébként a szicíliai maffia egyik fő bevételi forrása).