Lucas Debargue

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lucas Debargue
Életrajzi adatok
Született1990. október 23. (33 éves)[1][2][3]
Párizs
IskoláiPárizsi Konzervatórium (Jean-François Heisser)
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszerzongora
Tevékenységzongorista
KiadókSony Classical
Lucas Debargue weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lucas Debargue témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lucas Debargue (Párizs, 1990. október 23. – ) francia zongoraművész, zeneszerző.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Debargue Párizsban született, és Compiègne-ben nevelkedve 11 éves korában kezdett zongorázni Christine Muenier-nél.[4] 15 éves korában abbahagyta a zongora tanulmányait,[5] mert akkor éppen az irodalom iránt érdeklődött.[6] 17 évesen a Párizsi Diderot Egyetemen kezdett tanulmányokat, hogy művészeti és irodalmi diplomát szerezzen.[7] 2010-ben azonban ezt is abbahagyta, és visszatért a zongorához, és az orosz Rena Csernyisevszkaja professzornál tanult. Ekkor döntötte el, hogy végleg a zenei pályát választja, és felkészül a versenyekre.[5] 2016-ban diplomázott az École normale de musique de Paris-ban.[8]

Még hallgatóként, 2015-ben – nem kis vitát keltve a zsűriben – negyedik helyezett lett a XV. Nemzetközi Csajkovszkij Zenei Versenyen, emellett elnyerte a Moszkvai Zenekritikusok Egyesületének különdíját.[9][10] A verseny után beindult a karrierje, szerepelt a Moszkvai Konzervatórium nagytermében a moszkvai Csajkovszkij Koncertteremben, a szentpétervári Mariinszkij Színház és a Szentpétervári Filharmónia koncerttermében, a Theatre des Champs Elysées-ben, a Salle Gaveau-ban, a Milánói Konzervatóriumban, a londoni Wigmore Hallban és a Royal Festival Hallban, az amszterdami Concertgebouw-ban, a müncheni Prinzregententheaterben, a Berlini Filharmóniában, a Konserthuset Stockholmban és a New York-i Carnegie Hallban. Olyan karmesterekkel működött együtt, mint Valerij Gergijev, Andrej Borejko, Mihail Pletnyov, Vlagyimir Szpivakov, Szado Jutaka, Tugan Szohijev és olyan zenészekkel, mint Gidon Kremer, Janine Jansen és Martin Fröst.[11]

2016 óta a hangfelvételeit a Sony Classical adja ki, 2017-ben Bach, Beethoven, Medtner című CD-je elnyerte az ECHO Klassik-díjat.[12] 2017-ben a Martin Miranel rendező (Bel Air) dokumentumfilmet forgatott róla Lucas Debargue: A zenéhez címmel.[13][14] 2019-ben Gidon Kremer a Kremerata Baltica állandó vendégművészének hívta meg.[15]

Szerzeményei[szerkesztés]

  • Concertino for piano, string orchestra and drums (2017)[16]
  • Quatuor Symphonique for piano quartet (2018)[17]
  • Trio for violin, cello and piano (2019)[18]

Felvételei[szerkesztés]

Az AllMusic[19] listája alapján.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
2016 Scarlatti - Chopin - Liszt - Ravel Sony Classical
2016 Bach, Beethoven, Nyikolaj Medtner Sony Classical
2017 Schubert, Szymanowski Sony Classical
2017 Messiaen: Quatuor pour la Fin du Temps Martin Fröst, Janine Jansen, Torleif Thedéen Sony Classical
2019 Scarlatti: 52 Sonatas Sony Classical

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lucas Debargue című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ MAK (lengyel nyelven)
  3. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Entertainment, Sony Music: Sony Classical (német nyelven). Sony Classical . [2018. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 18.)
  5. ↑ a b Lucas Debargue (Piano) - Short Biography. www.bach-cantatas.com . (Hozzáférés: 2018. május 18.)
  6. ↑ Hewett, Ivan: Lucas Debargue: 'The French have a problem with self-hatred' (brit angol nyelven). The Telegraph , 2016. október 10. (Hozzáférés: 2018. május 18.)
  7. ↑ Meet Lucas Debargue, the Young Classical Pianist Breaking All the Rules (amerikai angol nyelven). KQED , 2017. február 9. (Hozzáférés: 2018. május 18.)
  8. ↑ RÉSULTATS PRIX CORTOT 2016 (francia nyelven). Ecole Normale de Musique de Paris . [2019. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 14.)
  9. ↑ The real winner in the Tchaikovsky competition is the man who came last (amerikai angol nyelven). The Spectator , 2015. július 18. (Hozzáférés: 2018. május 18.)
  10. ↑ Christina Bauer: Echo Klassik 2017: Pianist Lucas Debargue: Sinn für Kontraste. concerti.de. (németül) concerti Media GmbH (2017. október 23.) (Hozzáférés: 2020. október 9.)
  11. ↑ ABOUT | Lucas Debargue I Official website (francia nyelven). Lucas Debargue I Official website . (Hozzáférés: 2018. május 18.)
  12. ↑ ECHO Klassik 2017: Der Pianist Lucas Debargue im Porträt (angol nyelven). concerti.de , 2017. október 23. (Hozzáférés: 2019. június 14.)
  13. ↑ Lucas Debargue: To Music, <http://www.imdb.com/title/tt8303586/>. Hozzáférés ideje: 2019-06-14
  14. ↑ Lucas Debargue : tout a la musique. FIPA, Festival International de Programmes Audiovisuels . (Hozzáférés: 2019. június 14.)
  15. ↑ Lucas Debargue and Georgijs Osokins become first permanent guest artists of Kremerata Baltica – Kremerata Baltica (amerikai angol nyelven). [2019. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 14.)
  16. ↑ Cesis, Latvia – Kremerata Baltica (amerikai angol nyelven). [2019. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 14.)
  17. ↑ Centre de musique de chambre de Paris | Boeuf de Chambre (francia nyelven). Centre de musique de chambre de Paris . (Hozzáférés: 2019. június 14.)
  18. ↑ Debargue et les freres Castro-Balbi : brillant point de fusion (francia nyelven). Classicagenda , 2019. április 3. (Hozzáférés: 2019. június 14.)
  19. ↑ Lucas Debargue: Discography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2020) (Hozzáférés: 2020. október 8.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lucas_Debargue&oldid=26306367”