Louis Renault (gyáriparos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Louis Renault
Louis Renault 1926-ban
Louis Renault 1926-ban
Született
1877. február 12.
Párizs 8. kerülete
Elhunyt
1944. október 24. (67 évesen)
Párizs
Foglalkozása feltaláló
vállalkozó
üzleti mágnás
mérnök
autóversenyző
Iskolái Lycée Condorcet
Kitüntetései Grand Cross of the Légion d'honneur‎
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Louis Renault témájú médiaállományokat.
Az első autójával, 1903

Louis Renault (1877. február 15. Párizs1944. október 24.) francia nagyiparos, egyike az autóipar legelső úttörőinek.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy párizsi polgárcsalád gyermekeként született, az öt testvér között ő volt a legfiatalabb. Már kiskorában elbűvölte a mechanika és a műszaki dolgok, és órákat tudott volna eltölteni a Serpollet gőzautó műhelyben, vagy a fészerben öreg Panhard motorokat barkácsolva a család második otthonában, Billancourtban. Az első autóját 1898-ban építette, egy módosított De Dion-Bouton ütemű motorral, forradalmi egységesen csatlakoztatott kardántengellyel, és háromfokozatú (plusz rükverc) sebességváltóval, ami harmadik sebességben közvetlen áttételű volt (ezt az ötletét egy évvel később szabadalmaztatta).

1898. december 24-én nyert egy fogadást a barátai ellen, hogy a találmánya fel bír menni a Lepic utca lejtőjén Montmartre-ban. A fogadás megnyerése mellett kapott 12 biztos megrendelést a járművére. Felfedezvén a találékonyságában rejlő üzleti lehetőségeket, összeállt két bátyjával, Marcellel (1872-1903) és Fernanddal (1865-1909) akiknek volt üzleti tapasztalatuk az apjuk textilipari cége révén, hogy megalakítsák a Renault Freres vállalatot 1899-ben. Kezdetben az üzleti dolgokat és az ügyintézést teljes egészében a bátyjai kezelték, míg Louis kizárólag a tervezésnek és gyártásnak szentelte magát. Azonban 1908-ban átvette a teljes irányítást a vállalat felett, miután Fernand visszavonult egészségügyi problémái miatt (Marcel pedig már korábban meghalt a Párizs-Madrid autóversenyen 1903-ban).

A következő negyven évben a saját irányítása alatt tartotta a vállalatot, foglalkozott a vállalat gyors növekedésével, és a munkások különböző zavargásaival. Ezalatt számtalan új találmánya volt, amelyek többsége még manapság is használatban van, mint például a hidraulikus lengéscsillapító, a modern dobfék, a sűrített üzemanyaggyújtás, a turbófeltöltő, és a taxióra. Az első világháború után becsületrenddel tüntették ki a katonai konstrukcióinak sikerei folytán, amelyek közül a leghíresebb a forradalmi Renault FT–17 tank. A második világháborúban, Franciaország német lerohanása után a Renault (mint az összes többi francia vállalat), a németek teljes körű fennhatósága alá került, és Louis úgy döntött, hogy marad a cég élén. Ennek következményeként, mikor 1944-ben Franciaországot felszabadították, őt meg letartóztatták a Harmadik Birodalommal való ipari együttműködés miatt, és tisztázatlan körülmények között halt meg a bírósági tárgyalásra várva a Fresnes börtönben.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Louis Renault (industrialist) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.