Louis Charles Delescluze

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Louis Charles Delescluze
Louis Charles Delescluze.jpg
Született
1809. október 2.
Elhunyt
1871. május 25. (61 évesen)
Párizs

Louis Charles Delescluze (Dreux, 1809. október 20.Párizs, 1871. május 28.) francia forradalmár, újságíró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dreux-ben született, majd Párizsban tanult jogot. Már ifjúkorában magáévá tette a demokratikus eszméket és részt vett az 1830-as júliusi forradalomban. Miután politikai okok miatt kénytelen volt Franciaországot elhagyni 1835-ben átvette a Journal de Charleroi belga lap szerkesztését. 1841-ben pedig főszerkesztője lett Valenciennesben az Impartial du Nord című lapnak. Az 1848-as februári forradalom érdekében kifejtett tevékenységét a francia köztársaság azzal jutalmazta meg, hogy Nord és Pas de Calais kerületek főbiztosává nevezte ki, ez állását azonban nemsokára elveszítette. Ekkor alapította a La Révolution démocratique et la Liberté républicaine című lapot, melynek lázító szocialista szellemű cikkei miatt másfél évi börtönre és tízezer frankra ítélték, majd 1849-ben száműzték.

A büntetés elől Angliába menekült, azonban 1853-ban visszatért Párizsba, ahol ismét titkos politikai összeesküvésbe keveredett. Emiatt négy évi börtönre ítélték, sőt később Francia Guyanába, Cayennebe vitték, ahonnan csak 1859-ben tért vissza. Szenvedéseit a De Paris a Cayenne, journal d'un transporte (1867) című művében írta meg. Visszatérése után egy ideig visszavonultan élt, majd 1868-ban megindította a Réveil-t, amiért sajtóvétség miatt megint elítélték. A császárság bukása után azt remélte, hogy kommunista terveit és óhajait immár megvalósíthatja. De amikor a kormány ellen 1870. október 31-én felkelést tervezett, megint elfogták, néhány nap múlva azonban szabadon bocsátották. A kormány nagylelkűségét azzal hálálta meg, hogy az 1871. január 22-i felkelésben újra részt vett. Február 8-án követnek választották a nemzetgyűlésbe, amikor azonban március 26-án a kommün tagjává választotta, mandátumáról lemondott. Április 4-én belépett a kommün végrehajtó bizottságába, május 9-én megbuktatta a jóléti bizottságot, és ő lett az új bizottság elnöke. Cluseret bukása és Rossel lemondása után még a hadügyi bizottság vezetését is elvállalta. Elnyomta az ellenzéki sajtót, gyakorlatoztatta és fegyelmezte a csapatokat, és mindent megtett Párizs védelmére.

Amikor felismerte, hogy a kommün bukásra van ítélve, a május 20-i ülésen azt javasolta, hogy a versailles-i kormány csapatainak bevonulása előtt petróleummal gyújtsák fel az összes középületet, a kezeseket pedig lőjék agyon. Amikor május 28-án a felkelők utolsó erődítménye, a Buttes Chaumont is az ellenség kezébe került, Delescluze a rue d'Angoulême-ben torlaszt emeltetett, ahol bátran bevárta az ellenséget és öt golyótól találva, holtan rogyott össze.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]