Lotz Károly (festő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Lotz Károly szócikkből átirányítva)
Lotz Károly
Lotz Károly Önarckép.jpg

Született 1833. december 16.
Bad Homburg vor der Höhe
Meghalt 1904. október 13. (70 évesen)
Budapest
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lotz Károly témájú médiaállományokat.
Lotz Kornélia portréja (1890 körül)
Felesége, Ónody Anna
Lotz Károly síremléke a budapesti Kerepesi temető díszparcellájában (28-díszsor-40). Pásztor János alkotása

Lotz Károly (Bad Homburg vor der Höhe, Hessen tartomány, 1833. december 16.Budapest, 1904. október 13.) magyar festőművész, a 19. századi akadémikus magyar falfestészet jelentős képviselője.

Élete[szerkesztés]

Német apa és magyar anya nyolcadik gyermekeként született, a pesti piaristák iskolájában tanult. A szabadságharc eseményeit (1848) rögzítette helyszín, esemény tekintetében pontos akvarelleken. 1852-ben Bécsben kezdte festészeti tanulmányait.

1857-ben segédkezett a bécsi görögkeleti templom falképeinél. Az 1860-as évek elejétől Magyarországon fest, az évtized közepétől ismertté válik. 1868-ban jelenik meg az Arany Album, amelyben Arany János verseinek illusztrációiként Lotz Károly és Than Mór fényképezett rajzai szerepelnek.

1881-ben Hunyadi János halála című festményével Ipolyi Arnold püspök díját nyeri el. 1885-től a Mintarajz-tanoda, majd a nők számára létesült Festészeti Tanoda tanára. 1896-ban a Magyar Királyi Szent István-rend kiskeresztjével tüntetik ki Munkácsy Mihállyal és Benczúr Gyulával együtt.

Több utat tett Németországban, egy ideig Salzburgban tartózkodott. Halálakor Berzeviczy Albert kultuszminiszter a nemzet halottjának nyilvánította, s 1904. október 15-én a Műcsarnokban ravatalozták fel.

Műveiről[szerkesztés]

  • A Magyar Nemzeti Múzeum, a Pesti Vigadó, a Magyar Tudományos Akadémia, az Magyar Állami Operaház, a Szent István-bazilika és a Országház falfestményeit alkotta meg. Monumentális történelmi és mitológiai tárgyú képek fűződnek nevéhez. „Se szeri, se száma fal-, olaj-, vízfestményeinek, tanulmányrajzainak” – olvassuk Ybl Ervin monográfiájában.
  • Legjelentékenyebb munkája 1884-ből az Operaház Olympus-freskója. Allegorikus alakokat fest a Pécsi székesegyház számára, majd hasonló stílusban az MTA szekkó-faliképeit alkotja meg. 189495-ben a Kúria és az Országház mennyezetképei megalkotásával Hauszmann Alajos javaslatára őt bízzák meg. Magyarország apoteózisa c. faliképének centrumában az allegorikus Hungária palástos alakja áll. Ennek párja a Törvényhozás apoteózisa.
  • Faliképei mellett a maga korában kevésbé értékelték aktfestészetét, mely talán időtállóbb, mint „főművei”. Mitológiai tárgyú aktképeinek (Bacchánsnők, Psyché, Fürdés után stb.) állandó modellje rajongott nevelt lánya, Kornélia volt. Falfestészete már saját korában másodlagos, „akadémikus neoreneszánsz” művészetnek bizonyult. „Lotz festői képzelete az Olympus fényétől ittasodott meg. A görög-római istenek, hősök, démonok és allegorikus alakok népesítik be képeit. (…) Pollák neoklasszicizmusa és Ybl Miklós neoreneszánsza volt az igazi háttere Lotz Károly rokonszellemű falfestményeinek” – olvassuk a máig egyetlen, életművének szentelt monográfiában.

Családja[szerkesztés]

Lényegében 1885-től élettársi viszonyban volt Ónody Annával, Jakobey Károly feleségével. 1890-es válásuk, és Jakobey halála után, 1891-ben feleségül vette, és együtt éltek Lotz haláláig.[1]

Gyermekei

Mivel Ónody Annának ítélték gyermekeit, Lotz a nevére vette őket:

  • Ilona
  • Viktor
  • Kornélia

Értékelése[szerkesztés]

Korának egyik legfoglalkoztatottabb freskófestője. Az alak- és aktábrázolásban, a portréfestésben, a tájkép- és állatábrázolásban egyaránt megcsillogtatta tehetségét, készségét, képzelőerejét és mesterségbeli tudását. Merített az ókori mitológiából, a bibliából, s ihlette a magyar paraszti táj, melyet plein air stílusban ábrázolt. A barbizoni iskola utódja és a nagybányai iskola elődje volt e téren. Egyik jeles tanítványa Stein János volt.

Galéria[szerkesztés]

Szakirodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]