Loszang Szenge

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Loszang Szenge
Született

Dardzsiling
Állampolgárságaindiai
Foglalkozása
Tisztsége
  • Kalön Tripa (2011. augusztus 8. – 2012)
  • Sikyong (2012 – 2021. május 14.)
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Loszang Szenge témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Loszang Szenge

Loszang Szenge (tibeti: བློ་བཟང་སེང་གེ་, wylie: blo bzang seng ge, Dardzsiling, 1968), tibeti menekült, politikai aktivista, a tibeti emigráns kormány miniszterelnöke.

Kezdetek[szerkesztés]

Szenge a dardzsilingi tibeti menekült közösségben született 1968-ban, egy tipikus ún. „sicsak” típusú településen, ahol a mindennapos élet része volt a földművelés, a szarvasmarhák és a tyúkok gondozása, fagyűjtögetés az erdőben és a kisvállalkozó szüleinek való segítségnyújtás, például téli dzsekik árusítása.[2][3]

Iskolái[szerkesztés]

A dardzsilingi tibeti iskola elvégzése után Szenge a Delhi Egyetemen szerzett alapfokú egyetemi diplomát jogból. 1995-ben Fulbright ösztöndíjat nyert a Harvard jogi karán, ahol mesterfokú diplomát kapott még ebben az évben.[4]

2003-ban Szenge öt konferenciát szervezett kínai és tibeti tudósok számára, amelyen jelen volt többek között a 14. dalai láma és 35 kínai tudós a Harvard Egyetemről.[5]

2004-ben Szenge lett az első tibeti, aki jogi doktori címet szerzett a Harvard Egyetemen, és megkapta a 2004-es Yong K. Kim' 95-díjat a disszertációjáért, amelynek címe Demokrácia veszélyben – A menekültpolitika gyógyír? (Democracy in Distress: Is Exile Polity a Remedy? A Case Study of Tibet's Government-in-exile).[4] 2006-ban Szengét az Ázsia Társaság nonprofit szervezet beválasztotta a 24 tagú fiatal vezetői közé, akik segítenek a szervezet munkájában, hogy előmozdítsák a párbeszédet az ázsiai országok és az Egyesült Államok között. Szenge a tibeti jog és a nemzetközi emberi jogok szakértője.

Kormányzati sikerei[szerkesztés]

2011. március 10-én a dalai láma felajánlotta, hogy változtassák meg a menekültügyi alapszabályt és az új szervezetben távolítsák el őt a vezetői pozícióból, és helyette demokratikusan választott vezető legyen. 2011. május 29-én törvényesen is jóváhagyták a változtatásokat, így legmagasabb hivatali pozíció a miniszterelnök lett (kalön tripa). Kezdetben sok tibeti aggódott amiatt, hogy a dalai láma úgy döntött, hogy lemond a politikai irányításról.[6]

Szenge Bécsben, 2012

2011. április 27-én nevezték ki Szengét a Tibeti Menekült Kormány miniszterelnökének.[7][8][9] Szenge a szavazatok 55%-át kapta, megelőzve Tendzin Tethong (37,4%) és Tasi Vangdi (6,4%) jelölteket. A szavazásra 83 400 tibeti volt jogosult, akiktől összesen 49 000 érvényes szavazat érkezett.[9] 2011. augusztus 8-án Szenge letette a miniszterelnöki esküt. 2012-től kalön tripa helyett szikjong lett az új hivatali elnevezése. Miniszterelnökként Szenge a legelejétől kezdve a legfontosabb feladatának a tibeti ügy békés és erőszakmentes rendezését tekintette. Támogatta a dalai láma által hirdetett középút megközelítést, amely valódi autonómiát biztosítana Tibet számára a kínai alkotmányban. Olyan megoldást keresnek, amellyel mindkét fél nyertesnek érezhetné magát.[10]

2013 februárjában tartotta első beszédét a Külügyi Kapcsolatok Indiai Szövetsége előtt, amelyben felhívta a figyelmet, hogy a nyugat-ázsiai fegyveres felkelések hatása továbbgyűrűzhet, és a nemzetközi közösségnek fontos lenne megerősíteni elkötelezettségét az erőszakmentesség mellett. Kiemelte, hogy „ha az erőszakmentesség a helyes megoldás, akkor támogatni fogja az ügyet a nemzetközi közösség is”. A szíriai szabadság harcosok médiafigyelmével kapcsolatosan megjegyezte, hogy a tibetiek demokratikus és erőszakmentes küzdelme az elmúlt évtizedekben nem kapott ilyen mértékű figyelmet és támogatást.[11]

2013. március 10-én, a tibeti nemzeti felkelési nap ünnepének 54. évfordulóján Szenge hivatalos közleményt adott ki, amelyben a megemlékezés napját azoknak ajánlotta, akik saját magukat gyújtották fel tiltakozásként, vagy más módon adták életüket a tibeti ügyért. Újból elkötelezte magát a középút eszköze mellett és reményét fejezte ki, hogy a kínai-tibeti ügy gyors megoldásra lel, valamint előre vetítette, hogy ez példaként szolgálhatna más, szabadságért küzdő nemzet számára, és pozitívan hatna Kína önfegyelmezésére.[12]

Szenge felesége 2004. óta Keszang Jangdon Sakcsang, akinek szülei Tibet Lhokha és Phare területeiről valók. Egyetlen lányuk 2014-ben született.

Elismerései és díjai[szerkesztés]

Szenge elnöki érmet kapott az Egyesült Államokban 2015. október 13-án.[13]

A College Historical Society of Trinity College Dublin aranyérmét kapta.[14]

Művei[szerkesztés]

  • Tibet: Exiles' Journey, Journal of Democracy – 14. kötet, 3. szám, 2003. július, 119–130. oldal Tibet: Exiles' Journey archiválva: [1] Archiválva 2012. március 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • We Sing a Song of Sadness Tibetan Political Prisoners Speak Out, Billy Jackson, Publish America, 2004, ISBN 1-4137-1677-6
  • Lobsang Sangay, China in Tibet: Forty Years of Liberation or Occupation?, Harvard Asia Quarterly, Volume III, No. 3, 1999.
  • Human rights and Buddhism : cultural relativism, individualism & universalism, Thesis (LL. M.), Harvard Law School, 1996, OCLC 43348085
  • Democracy in distress : is exile polity a remedy? : a case study of Tibet's government in exile, Thesis (S.J.D.), Harvard Law School, 2004, OCLC 62578261
  • A constitutional analysis of the secularization of the Tibetan diaspora : the role of the Dalai Lama, in Theology and the soul of the liberal state, ed. Leonard V Kaplan; Charles Lloyd Cohen, Lanham : Lexington Books, 2010, ISBN 978-0-7391-2617-2

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ P2KG207972
  2. ↑ Lobsang Sangay facebook page. facebook.com . (Hozzáférés: 2011. december 19.)
  3. ↑ Toomey, Christine ‘’Meet the Heir to the Dalai Lama’’ The Globe and Mail, August 12, 2011
  4. ↑ a b Harvard Law School. „Lobsang Sangay LL.M. '96 S.J.D. '04 named prime minister of the Tibetan government in exile”, News & Events, 2011. április 27. (Hozzáférés: 2011. április 28.) 
  5. ↑ Archivált másolat. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 7.)
  6. ↑ The Interview: Dr. Lobsang Sangay. The Diplomat. (Hozzáférés: 2013. május 12.)
  7. ↑ Staff: Lobsang Sangay - Candidate. Kalon Tripa 2011, 2009. [2010. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 4.)
  8. ↑ Lundsgaard, Cornelius: Dr. Lobsang Sangay is the New Political Leader of Tibet. The Tibet Post International, 2011. április 27. (Hozzáférés: 2011. április 29.)
  9. ↑ a b Lobsang Sangay elected Tibetan exile leader. BBC News, 2011. április 27. (Hozzáférés: 2011. április 29.)
  10. ↑ Tibetan leader Lobsang Sangay: Congress needs to hold China to account on Tibet. The Hill. (Hozzáférés: 2013. május 13.)
  11. ↑ Arora, Kim: International community must support non-violent methods: Lobsang Sangay. The Times of India. [2013. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 13.)
  12. ↑ The statement of Sikyong Dr. Lobsang Sangay on the 54th anniversary of the Tibetan National Uprising Day. International Campaign for Tibet. [2013. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 13.)
  13. ↑ Sikyong awarded Salisbury Presidential Medal. Phayul.com. [2016. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 15.)
  14. ↑ Kalon Tripa Awarded Gold Medal at Trinity College, Dublin. Tibetswiss.ch. (Hozzáférés: 2017. január 15.)

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Loszang Szenge
A Wikimédia Commons tartalmaz Loszang Szenge témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Loszang_Szenge&oldid=26569800”