Lore (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lore
(Lore)
Rendező Cate Shortland
Producer Karsten Stöter, Liz Watts, Paul Welsh, Benny Drechsel
Műfaj háborús film
filmdráma
Főszerepben Philip Wiegratz
Zene Max Richter
Gyártás
Ország  Ausztrália  Németország  Nagy-Britannia
Nyelv angol
német
Időtartam 109 perc
Költségvetés 4 300 000[1]
Forgalmazás
Forgalmazó Transmission Films (AUS)
Bemutató AUS 2012. június 9.
További információk
IMDb-adatlap

A Lore egy 2012-ben forgatott ausztrál-német-angol háborús dráma, amely a náci Németország bukásának pillanataiban játszódik és egy merőben új szemszögből értelmezi a történelmi eseményeket. Az ausztrál filmrendezőnő Cate Shortland második egész estés filmje több díjat is nyert, köztük a 20. magyar Titanic filmfesztiválon fődíját is.

A film cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945 áprilisában, a náci uralom utolsó óráiban kezdődik a film, a németországi Fekete-erdőben, ahol együtt él a 16 éves, szőke, kékszemű Lore és családja (szülei, húga és három öccse). A hazaérkező szülők idegesek, készülnek arra, hogy hamarosan összeomlás következik be, hiszen a szövetséges csapatok már elfoglalták az ország nagy részét. Lore édesapja magas rangú náci tiszt. Előbb átköltözteti családját a kastélyból egy másik helyre, majd elmenekül, tudván, hogy hamarosan üldözni fogják. Lore édesanyja, aki kiábrándult férjéből és a náci ideológiából, is úgy dönt, elmegy, nem várja meg, míg megtalálják. Ő közli Loréval azt is, hogy Hitler halott. Megbízza legidősebb lányát, hogy ha 3 napon belül nem tér haza, menjenek el testvéreivel Hamburgban élő nagymamájukhoz. A film ettől kezdve Lore és négy testvére rögös útját mutatja be a háború borzalmai sújtotta német területeken, szembesítve őket azzal a rémséggel, aminek létezéséről korábban nem is tudtak. Kálváriának beillő útjukon segítségükre siet egy zsidó fiú, Thomas, aki beleszeret Loréba. A lágerből szabadult kamasz és a náci nevelést kapott lány kapcsolata azonban nem teljesedhet be, hiszen a közelmúlt rájuk nehezedik és napjaikat éhezés, gyilkosság, rablás, megaláztatás és kiábrándultság árnyékolja be.

A film témája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film középpontjában a serdülő Lore áll, aki a Hamburgba tartó úton gyermekből felnőtté válik, de egyszersmind elveszíti minden illúzióját, minden reményét, és egy tudathasadásos állapottal él tovább. A film egyszerre mutatja be a gyerekek kiszolgáltatottságát a háború erőszakosságával szemben, de azt is, hogy válik az üldözőből üldözött és fordítva. Az ismert téma feldolgozása ezúttal úgy történik, hogy főleg a legyőzöttek szemszögéből láthatjuk azt.

A film nyelve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film szinte mindvégig kézikamerás felvételeket használ, ezzel is dinamizálva a történetmesélést. A képek gyorsan váltakoznak, dinamikusak, gyakran kerül egymás mellé az idilli és a borzalmas, ezzel egyfajta groteszk hatást érve el. A film épít már ismert alkotásokra, így például Lars von Trier Európájára, amelynek nyitójelenetéből átcsempészi azt, ahogy valaki elszámol tízig.

A film fogadtatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film nemzetközi premierje a Locarnói filmfesztiválon volt, ahol elnyerte a közönség nagydíját. A stockholmi nemzetközi filmfesztiválon négy díjat söpört be, és Ausztrália ezzel a filmmel nevezett be a 2013-as Oscar-díjra, ahol a legjobb külföldi filmnek járó elismerést kívánja elnyerni.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]