Londoni maraton

A londoni maraton az egyik legnépszerűbb városi maratonfutó versenysorozat, egyike az öt nagy városi maratonnak, amelyet 1981 óta rendeznek meg, általában minden év áprilisában. A verseny jelenlegi hivatalos angol elnevezése – az aktuális főszponzor után – „Flora London Marathon”. A verseny távja 42,195 km (26 mérföld és 385 yard). A londoni maraton talán a „leggazdagabb” maratonfutó verseny, ami a pénzdíjakban is megnyilvánul.

Történet

A versenysorozat egyik kezdeményezőse és alapítója Chris Brasher újságíró, korábbi olimpiai bajnok (az 1956. évi nyári olimpiai játékokon nyert 3000 m-es akadályfutásban). A verseny jelenlegi főszervezője David Bedford, a korábbi futó világcsúcstartó (10 000 m). Az első londoni maratont 1981. március 29-én rendezték meg, 7500 résztvevővel. A verseny népszerűsége ezután folyamatosan nőtt, és 2007-ben már 36 396 futó vágott neki a távnak. Természetesen sokkal többen neveztek, de szervezési okokból limitálni kellett a résztvevők számát. A versenyen a világ futó elitjén kívül amatőr futók és kerekesszékes versenyzők is részt vesznek. A „komoly” futókon kívül talán ezen a versenyen vesznek részt legnagyobb számban a vicces ruhákba, humoros mezekbe öltözött „komolytalan” résztvevők, akik gyakran különböző feliratokkal ellátott táblákat is magukkal visznek. A verseny sportértékét nem, de a hangulatát annál inkább emelik. A verseny tehát, azon kívül, hogy komoly, elismert sportrendezvény, sajátos társadalmi esemény is, amit nézők tömege tekint meg az útvonal mellett és milliók a televíziós (BBC) közvetítések révén. 2010-től a verseny új főszponzora a Virgin.

A versenysorozat leggyorsabb versenyét a férfiaknál Eliud Kipchoge futotta 2019-ben, 2:02:38-cel. A nők között a hazai Paula Radcliffe volt a leggyorsabb 2003-ban, mikor 2:15:25-ös idővel győzött. Radcliffe egyébként a londoni maraton háromszoros győztese. A német Katrin Dörre is háromszor nyert (1993, 1994, 1995), és 1994-ben a londoni mellett a berlini versenyen is diadalmaskodott. A nőknél mindenképpen meg kell még említeni a norvég Grete Waitz nevét, aki ugyan „csak” kétszeres győztes, de 1983-ban is és 1986-ban is London mellett megnyerte a New York City Marathont is. A férfiak között a verseny történetének kiemelkedő versenyzője volt például a háromszoros győztes mexikói Dionicio Ceron, a marokkói el Mouaziz és a kenyai Martin Lel (utóbbi is nyert egyazon évben, 2007-ben, londoni és New York-i maratont).

Útvonal

A versenyt – célszerűségi okokból – három különböző pontról indítják a Greenwich Park környékéről, a Temzétől délre (Blackheath Avenue-Charlton Way, Shooters Hill Road, St John's Park). A különböző helyekről indult futók Woollwich-nél, kb. 4,5 km megtétele után egyesülnek a Királyi Tüzérlaktanyánál, majd mintegy 800 m-t egy viszonylag erős ereszkedő útvonalon tesznek meg a Temze irányában. Összesen mintegy 10,5 km-t futnak nyugati irányban, majd Greenwich-et elhagyva tesznek meg, majd a Surrey-rakpart következik, végig a Jamaica Road-on, követve a Temze kanyarulatát. A Tower-hidat kb. 19,5 km-nél érik el, átfutnak rajta, majd a Tower után jobbra fordulnak, Wapping és az Isle of Dogs következik, és visszafordulnak a Highway-re, miközben ismét elhaladnak a Tower mögött, úgy 36,5 km körül. Az útvonal ezután követi a rakparton a Temzét, majd a Parlament után ismét jobbra fordulnak, elhaladnak a St. James’s Park mellett, újabb fordulóval a Buckingham-palota és a Mall következik, itt érkeznek be a célba.

A versenysorozat győztesei

#	Év	Férfiak			Nők
#	Év	Név	Nemzet	Idő	Név	Nemzet	Idő
1.	1981	Dick Beardsley		2:11:48	Joyce Smith		2:29:57
2.	1982	Hugh Jones		2:09:24	Joyce Smith(2)		2:29:43
3.	1983	Mike Gratton		2:09:43	Grete Waitz		2:25:59
4.	1984	Charlie Spedding		2:09:57	Ingrid Kristiansen		2:24:26
5.	1985	Steve Jones		2:08:16	Ingrid Kristiansen(2)		2:21:06
6.	1986	Szeko Tosihiko		2:10:02	Grete Waitz(2)		2:24:54
7.	1987	Tanigucsi Hiromi		2:09:50	Ingrid Kristiansen(3)		2:22:48
8.	1988	Henrik Jörgensen		2:10:20	Ingrid Kristiansen(4)		2:25:41
9.	1989	Douglas Wakiihuri		2:09:03	Veronique Marot		2:25:56
10.	1990	Alistair Hutton		2:10:10	Wanda Panfil		2:26:31
11.	1991	Jakov Tolsztikov		2:09:17	Rosa Mota		2:26:14
12.	1992	Antonio Pinto		2:10:02	Katrin Dörre		2:29:39
13.	1993	Eamonn Martin		2:10:50	Katrin Dörre(2)		2:27:09
14.	1994	Dionicio Ceron		2:08:53	Katrin Dörre(3)		2:32:34
15.	1995	Dionicio Ceron(2)		2:08:30	Malgorzata Sobanska		2:27:03
16.	1996	Dionicio Ceron(3)		2:10:00	Liz McColgan		2:27:54
17.	1997	Antonio Pinto(2)		2:07:55	Joyce Chepchumba		2:26:51
18.	1998	Abel Anton		2:07:57	Catherine McKiernon		2:26:26
19.	1999	Abdelkhader el Mouaziz		2:07:57	Joyce Chepchumba(2)		2:23:22
20.	2000	Antonio Pinto(3)		2:06:36	Tegla Laroupe		2:24:33
21.	2001	Abdelkhader el Mouaziz(2)		2:07:11	Derartu Tulu		2:23:57
22.	2002	Khalid Khannouchi		2:05:37	Paula Radcliffe		2:18:55
23.	2003	Gezahegne Abera		2:07:56	Paula Radcliffe(2)		2:15:25
24.	2004	Evans Rutto		2:06:18	Margaret Okayo		2:22:35
25.	2005	Martin Lel		2:07:26	Paula Radcliffe(3)		2:17:42
26.	2006	Felix Limo		2:06,39	Deena Kastor		2:19,36
27.	2007	Martin Lel(2)		2:07:41	Chunxin Zhon		2:20:38
28.	2008	Martin Lel(3)		2:05:13	Irina Mikitenko		2:24:12
29.	2009	Samuel Wanjiru		2:05:10	Irina Mikitenko(2)		2:22:11
30.	2010	Tsegaye Kebede		2:05:18	Lilija Sobuhova		2:22:00
31.	2011	Emmanuel Mutai		2:04:40	Mary Keitany		2:19:19
32.	2012	Wilson Kipsang		2:04:44	Mary Keitany(2)		2:18:37
33.	2013	Tsegaye Kebede(2)		2:06:04	Priscah Jeptoo		2:20:15
34.	2014	Wilson Kipsang(2)		2:04:29	Edna Kiplagat		2:20:21
35.	2015	Eliud Kipchoge		2:04:42	Tigist Tufa		2:23:21
36.	2016	Eliud Kipchoge(2)		2:03:05	Jemina Sumgong		2:22:58
37.	2017^[1]	Daniel Wanjiru		2:05:48	Mary Keitany(3)		2:17:01
38.	2018	Eliud Kipchoge(3)		2:04:17	Vivian Cheruiyot		2:18:31
39.	2019	Eliud Kipchoge(4)		2:02:38	Brigid Kosgei		2:18:20
40.	2020^[2]	Shura Kitata		2:05:41	Brigid Kosgei(2)		2:18:58
41.	2021^[3]	Sisay Lemma		2:04:01	Joyciline Jepkosgei		2:17:43