Lobszang Szamten

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lobszang Szamten
1955, Peking, balról jobbra: Cering Dölma, Gyalyum Csenmo, 14. dalai láma, ismeretlen, Phuncok Vangyal és Lobszang Szamten
1955, Peking, balról jobbra: Cering Dölma, Gyalyum Csenmo, 14. dalai láma, ismeretlen, Phuncok Vangyal és Lobszang Szamten
Született1933
Takcer
Elhunyt1985. szeptember 28. (51-52 évesen)
Delhi
HázastársaNamgyal Lhamo Taklha
GyermekeiTenzin Takhla
SzüleiCsökjong Cering (apja, későbbi neve: Gyajab Csenmo, 1899–1947) Dekji Cering (anyja, későbbi neve: Gyajum Csenmo, 1900–1981)
Foglalkozásapolitikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Lobszang Szamten témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lobszang Szamten (tibeti: བློ་བཟང་བསམ་གཏན, wylie: blo bzang bszam gtan) tibeti politikus, a 14. dalai láma egyik bátyja.

Élete[szerkesztés]

Lobszang Szamten 1933-ban született, paraszti családba Takcer („üvöltő tigris”) faluban, a tibeti Amdó régióban, amely politikailag 1928. után a kínai Csinghaj tartomány részét képezte. Egyike volt a család hét gyermeke közül, akik túlélték a gyermekkort (összesen 16 gyermeket szült édesanyja). Középső gyermekként egy nővére és két bátya, valamint egy húga és két öccse volt.[1]

1939. július 21-én tagja volt annak az ötven fős csoportnak, akik elhagyták a Kumum kolostort és három hónapig utaztak, hogy eljussanak Lhászába mentek. Velük volt az ifjú dalai láma, Gyalo Thondup, a szüleik és egy nagybátyjuk. Kísérőjük Kvecang rinpocse és a kereső delegációja volt, valamint muszlim kereskedők.[2] A 6 éves Lobszang Szamten egy kocsiban utazott a 4 éves dalai lámával, amelyet két öszvér cipelt, a nehéz és veszélyes terepeken szerzetesek cipelték őket.[3]

Lobszang Szamten kezdetben a Potala palotában lakott az öccse közelében, akivel ugyanazokat a tanításokat kapták.[4] 12 éves korában a dalai láma külön került a családjától, akit ezután csak időnként tudtak meglátogatni a palotában.[5] Lobszang Szamten szerette használni a 13. dalai láma diavetítőjét, amely egyszer elromlott és a 14. dalai láma javította meg. Lobszang Szamtent küldi el a dalai láma, hogy hozza el neki a Lhászában tartózkodó Heinrich Harrer, osztrák hegymászót. A későbbi Hét év Tibetben könyv szerzője remek tanítónak bizonyult, akinek a fiatal láma feltehette rengeteg, nemzetközi politikával, földrajzzal és tudományokkal kapcsolatos kérdését.[6]

Tibet 1950-1951-es kínai megszállása után, 1951. december 20-án, az éppen súlyos beteg Lobszang Szamten és a dalai láma elhagyták Lhászát és az indiai határ közelében fekvő Jatungba menekültek. Erről a helyről kellemes élményeket őriz, ahol tavaszra felépült betegségéből, és távol a fővárostól és a közélettől, koruknak megfelelően játszadozhattak testvérével a Csumbi-völgy dombjain.[7]

Később a dalai láma Lobszang Szamtent kamarási feladatokkal látta el, hogy közvetítsen a dalai láma és a kormány egyházi szárnya között, valamint a lhászai kínai parancsnokok között.[8]

1954. július 11-én együtt indult el a dalai lámával pekingi útjára, amelyen a családból többen is részt vettek, több fontos lámával együtt.[9]

1957-ben a rossz egészségi állapotban lévő Lobszang Szamten lemondott politikai tisztségéről és Indiában maradt, amikor a dalai láma visszament Lhászába.[10] A tisztségét Tubten Euden Pala vette át.[11]

1980. és 1985. között, egészen haláláig a tibeti gyógyászati és csillagászati intézet igazgatója volt. 53 évesen halt meg.

Felesége Namgyal Lhamo Taklha, gyermekeik neve Tendzin és Csuki.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Goodman 41. o.
  2. Goodman 55-56. o.
  3. Goodman 55-56. o.
  4. Goodman 84-90. o.
  5. Goodman 95-98. o.
  6. Goodman 102-104. o.
  7. Goodman 150. o.
  8. Goodman 180. o.
  9. Goodman 184-185. o.
  10. Goodman 220. o.
  11. Goodman 236. o.
  12. Goodman 300. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]