Lobmingtal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lobmingtal
Großlobming
Großlobming
Közigazgatás
Ország  Ausztria
Tartomány Stájerország
Járás Murtali járás
Irányítószám 8734, 8592, 8741
Körzethívószám 03512
Forgalmi rendszám MT
Népesség
Teljes népesség 1824 fő (2016. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 614 m
Terület 54,38 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lobmingtal (Ausztria)
Lobmingtal
Lobmingtal
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 11′ 04″, k. h. 14° 48′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 11′ 04″, k. h. 14° 48′ 32″
Lobmingtal weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lobmingtal témájú médiaállományokat.

Lobmingtal osztrák község Stájerország Mura-völgyi járásában. 2017 januárjában 1842 lakosa volt.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Lobmingtal a Mura-völgyi járásban
A großlobmingi kastély
A Szt. Lambert-templom

Lobmingtal Felső-Stájerországban fekszik, az Aichfeld-medence délkeleti peremén, részben a Gleinalpe hegyeiben. Az önkormányzat három települése a Lobmingbach patak völgyében helyezkedik el, közülük a legnagyobb, Großlobming ott ahol a patak a Murába torkollik. Területének északi határát a Mura alkotja. Az önkormányzathoz 3 falu (mindegyik a saját katasztrális községében) tartozik: Großlobming (1192 lakos), Mitterlobming (241 lakos) és Kleinlobming (370 lakos).

A környező önkormányzatok: délnyugatra Weißkirchen in Steiermark, északnyugatra Spielberg, északra Knittelfeld, északkeletre Sankt Margarethen bei Knittelfeld, délkeletre Maria Lankowitz.

Története[szerkesztés]

Az önkormányzat a 2015-ös stájerországi közigazgatási reform során jött létre Großlobming és Kleinlobming községek összevonásával. Az egyesített község ekkor a Großlobming nevet viselte, amelyet 2016-ban Lobmingtalra változtattak.

A Lobming nevet először a salzburgi érsekség egyik oklevele említi 927-ben. A falu tulajdonosa, a lovagi rangú von Lobming-család első képviselője 1149-ben tűnnek fel a dokumentumokban. A család Altlobming várában élt. A nemzetség kihalása után II. Frigyes császár Wolfgang Zachnak adományozta a birtokot. Utána egy ideig a Praunfalk-nemzetségé volt, majd 1499-ben eladták ​​Hans és Erasmus von Saurau unokatestvéreknek. 1730-ban Siegmund Welfersheim gróf vette meg, majd 1755-ben a felső-ausztriai pyhrni apátsághoz került amely azonnal eladta Franz Josef Wurmbrand grófnak.

A Wurmbrandok 1827-ben csődbe mentek, és a großlobmingi birtokot Josef Sessler vásárolta meg, akinek utóda Viktor 1866-ban kapott nemességet. A kastélyt a család leszármazottai 1979-ben eladták a stájerországi kormányzatnak, hogy mezőgazdasági főiskolát létesítsenek benne.

Lakosság[szerkesztés]

A lobmingtali önkormányzat területén 2017 januárjában 1842 fő élt. A lakosságszám 1961 óta (akkor 1413 lakos) növekvő tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 96,4%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,3% a régi (2004 előtti), 2,8% az új EU-tagállamokból érkezett. 0,4% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 0,1% egyéb országok polgára. 2001-ben Großlobmingban a lakosok 86%-a római katolikusnak, 2,2% evangélikusnak, 10,1% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor egy magyar élt a községben.

Látnivalók[szerkesztés]

A Stüblergut
  • a großlobmingi kastélyt a 14. században alapították. Mai formáját 1777-1779 között nyerte el, bár a 19. században nagyobb módosításokat ejtettek rajta. Ma mezőgazdasági és táplálkozástudományi főiskola működik benne.
  • Großlobming Szt. Lambert-plébániatemploma
  • Kleinlibming Szt. Tamás-templomát először 1242-ben említik. Egy része román stílusú, 1919-ben egy tűzvész után nagyrészt újjá kellett építeni
  • a Stüblergut szálloda helyén már 1420-ban is állt egy betegszállásként is funkcionáló fogadó. Ma a műemlék szállodaépületen kívül egy 1684-ben felszentelt Szt. Rókus és Sebestyén-kápolna tartozik hozzá.

Források[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lobmingtal című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.