Ljugyinovói Dízelmozdonygyár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ljugyinovó Dízelmozdonygyár
Людиновский тепловозостроительный завод
Тепловозо стр зав.jpg
Típus gyár
Alapítva 1745.
Székhely Ljugyinovo
Vezetők Jurij Vlagyimirovics Mejszaros (vezérigazgató)
Iparág gépgyártás
Termékek vasúti járművek
Ljugyinovó Dízelmozdonygyár Людиновский тепловозостроительный завод (Oroszország)
Ljugyinovó Dízelmozdonygyár Людиновский тепловозостроительный завод
Ljugyinovó Dízelmozdonygyár
Людиновский тепловозостроительный завод
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 53° 51′ 57″, k. h. 34° 27′ 30″Koordináták: é. sz. 53° 51′ 57″, k. h. 34° 27′ 30″
A Ljugyinovó Dízelmozdonygyár
Людиновский тепловозостроительный завод weboldala

A Ljugyinovói Dízelmozdonygyár, rövidítve LTZ (oroszul: ЛТЗ – Людиновский тепловозостроительный завод [Ljugyinovszkij tyeplovozosztoityelnij zavod]) az Oroszország Kalugai területén fekvő Ljugyinovóban működő, elsősorban dízelmozdonyokat gyártó gépgyár. A mozdonyok mellett motorvonatokat és speciális közlekedési eszközöket (pl. hulladékszállító felépítmény teherautókhoz) is gyárt. A gyár jelenleg a Szinara-csoporthoz tartozik.

Története[szerkesztés]

A mozdonygyár története a 18. század közepéig nyúlik A gyár építését 1732-ben kezdte a Gyemidov család. Az építkezés 1745-re fejeződött be. A gyár először Ljugyinovói Vasalkatrészgyár volt, ahol a zsizdrinszki vasércbányákból bányászott vasat használták. A gyár kezdetben öntöttvas megmunkálásával foglalkozott és egyszerűbb vas alkatrészeket gyártott. 1820-tól kezdték el közlekedési és energetikai berendezéseket gyártani. Ott készítették 1841-ben az I. Miklós cárról elnevezett, Moszkvát Szentpétervárral összekötő Nyikolajev-vasútvonal első sínjeit. A gyár úttörő szerepet játszott az oroszországi gőzhajózásban is, ott készítették az első orosz gőzhajókat is, melyekkel megindult a gőzhajózás a Volgán, a Dnyeperen és a Gyesznán.

A gyár a 19. század második felétől Oroszország egyik legfontosabb gőzmozdonygyártójává vált.

1870-ben a ljugyinovói gyárban építették meg az első oroszországi keskeny nyomtávolságú gőzmozdonyt, melyet ezt követően 11 évig gyártottak. A mozdonygyártás mellett jelentős volt a mezőgazdasági berendezések előállítása is, a gyár cséplőgépeket, mezőgazdasági gőzgépeket, malomipari berendezéseket, de kazánokat is készített.

Az 1930-as években jelentősen felfuttatták a gőzgépek gyártását. A GOELRO-terv keretében a gyár 22 ezer gőzgépet gyártott, melyekkel az ország ipari területektől távol eső vidékeinek áramellátására generátorokat működtettek.

A második világháború idején a gyárat evakuálták, az Urál mögé, a Szamarai területen fekvő Szizranyba telepítették. Az odaszállított berendezésekkel hozták létre a Szizranyi Gőzgépgyárat (napjainkban Tyazsmas). A gyár 1944-ben tért vissza Ljugyinovóba. 1945-ben indult be újra a termelés, kezdetben a Szizranyban is gyártott mezőgazdasági gőzgépeket készítette a gyár.

A gyár 1957-ben állt át a dízelmozdonyok gyártására, ekkor nevezték át Ljugyinovói Dízelmozdonygyárra. Ott gyártották a Szahalini vasutak részére az 1067 mm nyomtávolságú TG16 és TG22 dízelmozdonyokat. Több kísérleti típus is készült ott, így pl. az 1970-es évek végén a TEM12 kísérleti dízelmozdony. Fő gyártmányai napjainkban az oroszországi széles nyomtávolságú vonalakra tervezett TGM4 és TGM6D hidraulikus erőátvitelű tolató dízelmozdonyok, valamint a dízel-elektromos hajtású TEM7A és TEM9 tolatómozdonyok.

Külső hivatkozások[szerkesztés]