Ljubačevo
| Ljubačevo | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Banja Luka |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 463 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 21,3 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 21,72 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 39′ 43″, k. h. 17° 12′ 02″44.661900°N 17.200600°EKoordináták: é. sz. 44° 39′ 43″, k. h. 17° 12′ 02″44.661900°N 17.200600°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ljubačevo témájú médiaállományokat. | |
Ljubačevo (szerbül: Љубачево), település Banja Luka községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Luka központjától légvonalban 13, közúton 21 km-re dél-délkeletre, az Orbásztól keletre fekvő dombvidéken, 470-890 méteres magasságban fekszik.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 652 | 463 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 2 | 0 |
| Jugoszláv | 6 | 0 |
| Egyéb | 3 | 0 |
| Összesen | 663 | 463 |
Története
[szerkesztés]A területén talált régészeti leletek tanúsága szerint itt már a kőrézkor óta éltek emberek. A leletek a kőrézkortól a bronzkoron át a vaskori időszakig terjednek. A vaskorban az Orbász jobb partja felett egy erődítmény is állt, melynek maradványait ugyancsak megtalálták.[4] A település középkori múltjáról mesél a késő középkori temető maradványa. Az itt található sírkövek a kereszténység főáramlatának behódolni nem akaró, eredetileg Boszniában élő bogumilok díszesen faragott középkori sírkövei voltak.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz tartozó településnek 42 háztartása és 434 ortodox lakosa volt.[5] 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 55 háztartást, 514 ortodox és 12 muszlim lakost találtak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 63 háztartása és 506 lakosa volt.[7] Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, ahol Ljubačevo a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Banja Luka község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Panteleimon nagyvértanú tiszteletére szentelt ortodox temploma. A templomot, mely 1939-ben épült, tíz év felújítás után 2010. április 25-én szentelték fel újra.[8]
- Az itteni etnofalu (falumúzeum) létrehozásának ötlete Nedeljko Branković régi életmód, régiség, kultúra és hagyomány iránti szeretetéből született. Az etnofalut azzal a szándékkal alakították ki, hogy bemutassák az e területről származó lakosság életét, hagyományos építészetét, tárgyi kultúráját és bútorait a 19. század végétől a 20. század első feléig. A falu 40 épületből áll, ebből két állandó létesítmény, két különböző háztartású lakóház, egy tucat régi kézműves műhely, egy régi iskola, gyógyszertár, fogadó, templom stb. A kiállított tárgyakat Kola, Krmina, Javorana, Ljubačevo és más falvakból hozták. A házak autentikus bútorokkal és korabeli használati tárgyakkal vannak berendezve. A falu templomának ikonosztáza a 18. századból származik.[9]
- A ljubačevói barlang egy kőbánya déli részén található, 420 tengerszint feletti magasságban. A barlang hossza a kőbánya megnyitása előtt 700 m volt; jelenleg mindössze 338 m hosszú, mivel a kőbánya bővítésének következtében a földalatti rendszer egy része végleg megsemmisült. A barlang különlegessége, hogy rendkívül ritka dekoratív képződményeivel (heliktitekkel) és egyéb barlangi ékességekkel, sztalagmitokkal, cseppkövekkel, oszlopokkal, nagy folyókövekkel rendelkezik. A barlangban három különböző fajt, két Rhinolophus fajt és egy Myotis fajt, valamint számos Troglophilus rovart és néhány Coleoptera fajt is azonosítottak.[10]
- Gradina – őskori erődítmény maradványa a Popadići településrészen az Orbász jobb partja felett. Valószínűleg a vaskorból származik.[4]
- Ljubačevo késő középkori temetőjének maradványa öt darab fennmaradt, kereszt, csigavonal, félhold és rozetta díszítésű stećakkal.[4]
- Tijesno Vrbasa – őskori lelőhely réz csákányokkal, szekercékkel, két bronz sarlóval, fibulákkal. Korukat a középső és késő kőrézkorra, a késő bronzkorra és a kora vaskorra teszik.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Banja Luka (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. december 12.)
- ↑ a b c d Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. január 14.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 33. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 148. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 103. o.
- ↑ Освештана црква Светог великомученика Пантелејмона. glassrpske.com . (Hozzáférés: 2025. január 12.)
- ↑ Etno selo. etno-muzej.com . (Hozzáférés: 2025. január 12.)
- ↑ Ljubačevo cave. outdooractive.com . (Hozzáférés: 2025. január 12.)
További információk
[szerkesztés]
