Lisziewicz Julianna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Lisziewicz Julianna
Született 1959 (59 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Szülei Lisziewicz Antal
Foglalkozása
Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Lisziewicz Julianna (Budapest, 1959–) magyar biológus-vegyész, a DermaVir nevű AIDS-ellenes gyógytapasz kifejlesztője. Testvérével, Zsolttal együtt megalapította a Genetic Immunity Kft.-t, amely újpesti telephelyén végzi a termékkel kapcsolatos vizsgálatokat. Édesapja: Lisziewicz Antal matematikus, a Magyar Optikai Művek Állami Díjas optikai főkonstruktőre.[1]

Életpálya[szerkesztés]

Az első Lisziewicz a családi hagyomány szerint az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Bem apóval érkezett Lengyelországból.

Lisziewicz Julianna ifjúkorában a kosárlabdázással kacérkodott, de tizenhét éves korában egy téli sportbalesetben megsérült a térde, ezért kéttucatnyi felnőtt válogatottság után más pályát kellett választania. A műegyetem vegyészmérnöki karának elvégzése után biológusmérnök lett, majd a diplomázás után férjével a németországi Göttingenbe költözött.

„Dolgozni akart. Takarítónő, portás, bébiszitter, bármi szívesen lett volna, de sehol sem kellett. Német szomszédja ekkor azt kérdezte: miért nem megy doktori iskolába? Ötven professzornál jelentkezett, persze mindenhonnan kidobták. Aztán a szerencse mégis mellé szegődött. Ő ugyan nem tudott bridzselni - és ma sem tud -, ellenben a szomszéd hölgy igen, akinek egyik "zsugapartnere" a göttingeni Max Planck Intézet igazgatójának, Kramer professzornak volt a felesége. A hölgy beajánlotta, Kramer behivatta, kifaggatta, majd próbaidőre felvette.”[2]

Végül, a szokásos három-négy év helyett másfél év alatt szerezte meg a doktori címet. Az intézetben rákkutatással (sejtciklusvizsgálatokkal) foglalkozott, de miután ösztöndíjat kapott, a világ legnagyobb kutatóintézetébe, az egyesült államokbeli Bethesdában található National Institute of Health-be került.

1989-ben meglátogatták a szülei, akik a repülőtéren megvették a Scientific American AIDS-el foglalkozó különszámát. Ez indította el Juliannát az AIDS-szel kapcsolatos kutatások irányába.

Sikerült bekerülni az HIV egyik felfedezője, Robert Gallo professzor (aki szintén a Bethesdában dolgozott) csoportjába. Öt év alatt több új terápiás eljárást dolgoztak ki, majd 1995-ben egy olasz kollégával kutatócéget hozott létre (RIGHT, Research Institute for Genetic and Human Therapy). Rá egy évre született az AIDS-tapasz alapötlete, de az első eredményekre 2004-2005-ig kellett várni, amikor az állatkísérletek biztató eredménnyel zárultak.

A humánkísérletek jelenleg is folynak, részben Amerikában - Cleveland, Chicago, Pittsburgh - részben Európában. 2004-ben az Európai Unió FP6 keretprogramjában nyert 717 ezer EUR támogatással Marie Curie Chair Professzor lett. Ezzel hozta meg azt a döntést, hogy végleg hazaköltözik és itthon folytatja a kutatói munkát. 2005-ben sikerült az MTA Kémiai Kutatóközponttal együtt 1,4 milliárd forintos támogatást nyerni a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal pályázatán, így a munka folytatásához szükséges anyagi háttér és szakembergárda is jelentősen bővült.

A DermaVir gyógytapasz[szerkesztés]

A DermaVir HIV-ellenes hatóanyaga immunválaszt indukál, vagyis a szervezet természetes védekezőrendszerét, az immunrendszert használja a betegség legyőzésére. A gyakorlatban a tapaszt a beteg hátára kell ragasztani, ahol a HIV-vírus DNS-éből nyert vakcina nanorészecskékben a bőrfelületen található, úgynevezett Langerhans-sejtekbe jut. „A DermaVir hatóanyagát érzékelő sejtek a nyirokcsomókhoz juttatják a vakcinába kódolt információt, ami ölősejteket indukál. Az ölősejtek pusztítják el a szervezetben található fertőzött sejteket. ”[3]

A tapasz nem gyógyítja meg a HIV-fertőzötteket, de jelentősen javít az életminőségükön. A DermaVirt évente hat-nyolc alkalommal kell kb. három órára felhelyezni. A kezelés ideje húsz perc, három óra elteltével a beteg maga is le tudja venni a tapaszt.[4]

Jegyzetek és külső hivatkozások[szerkesztés]

Sajtóhírek: