Szentiván (Szlovákia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Liptovský Ján szócikkből átirányítva)
Szentiván (Liptovský Ján)
A község látképe.
A község látképe.
Szentiván címere
Szentiván címere
Szentiván zászlaja
Szentiván zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásLiptószentmiklósi
Rangközség
Első írásos említés1263
PolgármesterJuraj Filo
Irányítószám032 03
Körzethívószám044
Forgalmi rendszámLM
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség1099 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség14 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság635 m
Terület67,77 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 02′ 57″, k. h. 19° 40′ 37″Koordináták: é. sz. 49° 02′ 57″, k. h. 19° 40′ 37″
Szentiván weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentiván témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szentiván (szlovákul Liptovský Ján) község Szlovákiában, a Zsolnai kerület Liptószentmiklósi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Szentiván télen

A Liptói-medencében, Liptószentmiklóstól 5 km-re délkeletre, az Alacsony-Tátra északi peremén, a Szentiváni-völgy kapujában fekszik.[2]

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén a bronzkorban a lausitzi kultúra települése állt itt.

A falu a 13. században keletkezett azon a területen – a Plostin és a Bocianka-patak között –, melyet 1263-ban IV. Béla király adott Budimir comesnek. 1263-ban még „Vezverys” néven említi először oklevél és 1286-ban is „Vesueres” néven szerepel. Ezután épülhetett fel első temploma, melyet Keresztelő Szent János tiszteletére szenteltek és a falut ezután már templomáról nevezték el. 1358-ban „Zenth Ivan”, 1380-ban „Zentyan”, „Zentyuan”, „Sendywan”, „Zentiwan”, 1386-ban „S. Johannes”, 1479-ben „Zenth Janus” alakban említik a korabeli források. A falu a Szent-Iványi család ősi fészke. A 16. században határában, a Bocianka-patak mellett aranybányát nyitottak. A 16. századtól kezdték felismerni meleg vizű forrásainak jelentőségét is. A község területén 9 meleg vizű forrás található, közülük a legnevezetesebb a Rudolf-forrás. 1784-ben 112 házában 955 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZENT IVÁN. Tót falu Liptó Várm. földes Ura Sz. Iványi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Boczához 1 1/2 mértföldnyire; savanyú vize, ’s kriptája nevezetesíti; határja középszerű.[3]

1828-ban 142 házát 907-en lakták. Lakói többnyire zsellérek voltak, akik a nemesi birtokokon dolgoztak. A 19. század második felétől sokan vállaltak kőműves munkákat a rohamosan épülő Budapesten. A trianoni diktátumig Liptó vármegye Liptószentmiklósi járásához tartozott.

A fürdőt 1929–1930-ban építették ki, vendégei között a környékbeli lakosokon kívül sok magyar és német is volt.[4]

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született 1633-ban Szentiványi Márton jezsuita hittudós, polihisztor, egyetemi tanár, író.
  • Itt született 1815-ben Szentiványi Márton valóságos belső titkos tanácsos, főispán, a főrendiház tagja.
  • Itt született 1904-ben Ján Stanislav szlovák nyelvészprofesszor, szlavista.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 979-en lakták, ebből 826 szlovák és 60 magyar anyanyelvű.

1890-ben 921 lakosából 823 szlovák és 56 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 881-en lakták: 795 szlovák és 55 magyar anyanyelvű.

1910-ben 808-an lakták, ebből 736 szlovák és 56 magyar anyanyelvű.

1921-ben 933 lakosából 839 csehszlovák és 13 magyar volt.

1930-ban 817-en lakták: 806 csehszlovák és 7 magyar.

1991-ben 864 lakosából 848 szlovák és 1 magyar volt.

2001-ben 846 lakosából 828 szlovák és 1 magyar volt.

2011-ben 953-an lakták, ebből 924 szlovák és 1 magyar.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szent-Iványi családnak a faluban három kiskastélya áll, ezek reneszánsz, barokk és klasszicista stílusúak. Legismertebb a 17. században épített fürdőházas kastély, melyet később klasszicista stílusban felújítottak.
  • A település gyógyüdülőhely meleg vizű forrásokkal, fürdőit 1928-29-ben felújították. Termálfürdője és fedett uszodája van, ezenkívül 50 m-es úszómedence, 2 gyermekmedence, 1 pihenőmedence áll rendelkezésre, amelyekben a 28.2 °C fokos Rudolf-forrás vizét használják fel. Termálvize bizonyítottan gyógyhatású, bőrbetegségekre, mozgásszervi megbetegedésekre, anyagcsere zavarokra, női betegségekre, idegrendszeri-, szív- és érrendszeri megbetegedésekre gyógyító hatású.
  • Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1380 körül épült, a 17. században védőfallal vették körül, majd a 18. században barokk stílusban felújították.[5]
  • Evangélikus temploma 1785-ben épült, az 1907. évi nagy tűzvész után felújították.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]