Lipták András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lipták András
Született 1935. november 6.
Székely
Elhunyt 2012. június 11. (76 évesen)
Debrecen
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása kémikus,
egyetemi tanár,
akadémikus
Kitüntetései Széchenyi-díj (1995)

Lipták András (Székely, 1935. november 6.Debrecen, 2012. június 11.) Széchenyi-díjas magyar szerves kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A szénhidrát- és immunkémia neves kutatója. 1987 és 1989 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Kar dékánja. 1990 és 1993 között az egyetem rektora.

Életpályája[szerkesztés]

1957-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetemen (KLTE, ma Debreceni Egyetem), ahol 1961-ben szerzett vegyész diplomát. 1967-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. Diplomájának megszerzése után az egyetem szerves kémiai tanszékén kezdett el oktatni. 1966-ban kapott adjunktusi kinevezést. 1967-ben átment a biokémiai tanszékéhez, ahol szintén adjunktusi beosztásban dolgozott. 1973-ban kapta meg egyetemi docensi, 1984-ben pedig egyetemi tanári kinevezését. 1987 és 1989 között az egyetem Természettudományi Karának dékánhelyettese volt. 1988-ban bízták meg a biokémiai tanszék vezetésével. 1989-ben megválasztották az egyetem rektorhelyettesévé, majd egy évvel később rektorává. Az egyetem élén 1993-ig, a tanszék élén 1996-ig állt. 2005-ben professor emeritusi címet kapott. 1972-ben, valamint 1978–1979-ben Humboldt-ösztöndíjjal kutatott. 1984–1985-ben pedig a bethesdai Maryland Egyetem vendégprofesszora volt. 2000-ben Szilárd Leó-ösztöndíjjal kutatott.

1973-ban védte meg a kémiai tudományok kandidátusi, 1983-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB), a Szerves és Biomolekuláris Kémiai Bizottság, a Szénhidrátkémiai Munkabizottság és a Gyógyszerkémiai és Gyógyszer-technológiai Munkabizottság tagja lett. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagjává. 1996 és 1999 között a Kémiai Tudományok Osztálya elnöke volt, ilyen minőségében az MTA elnökségében is részt vett. 1995–1996-ban a Doktori Tanács társelnöki pozícióját töltötte be. 1990 és 1993 között az Országos Athenaeum Bizottság tagja volt, 1997-ben az Országos Tudományos Kutatási Alap, 2005-ben a Debreceni Akadémiai Bizottság elnökévé választották. 1997-ben a londoni Európai Akadémia felvette tagjai sorába.

A Carbohydrate Research és a Carbohydrates in Europe és a Journal of Carbohydrate Chemistry szerkesztőbizottságának tagja.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területe a szénhidrát- és immunkémia. Emellett foglalkozik komplex oligoszacharidok szintézisével, műszeres kémiai szerkezetvizsgálati módszerekkel és gyógyszerkutatással.

Nevéhez fűződik a ciklodextrinek gyűrűnyitására, a lineáris maltooligomerek előállításának, valamint a klinikai gyakorlati alkalmazásban felhasznált alfa-amiláz tényezőinek nyerésére eljárást dolgozott ki. Védőcsoport-stratégiát dolgozott ki a szénhidrátok területén. Foglalkozik természetes anyagok szintézisével, ezen eljárások során szénhidrátokat alkalmazva királis szintonokként. Folytatott spektroszkópiai (NMR) vizsgálatokat, illetve különböző cukrok konformációját is vizsgálta és oligoszacharid adatbankot készített. Több mint kétszáz[1] tudományos közlemény szerzője vagy társszerzője, összesen tizenöt szabadalmat jegyeztetett be.

Családja[szerkesztés]

1964-ben nősült, felesége Tőkés Adrienne kémikus, a kémiai tudományok kandidátusa. Házasságukból egy fiúgyermek született.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Zemplén Géza-fődíj (1989)
  • Szent-Györgyi Albert-díj (1993)
  • Széchenyi-díj (1995) – A glikoproteinek oligoszacharidjainak szintézisére kidolgozott módszereiért, a biológiailag jelentős és a klinikai diagnosztikában is alkalmazható mesterséges antigének előállításáért.
  • Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (2003, OTKA)
  • Pázmány Péter felsőoktatási díj (2007, Pro Renovanda Cultura Hungariae)

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Hydrogenolysis of the Dioxolane-Type Benzylidene Derivatives (1976)
  • Handbook of Oligosaccharides I–II. (társszerző, 1990–1991)
  • Védőcsoportok jelentősége a szénhidrátkémiában: acetálok és észterek (1991)
  • Synthesis of Carbohydrate-Containing Surface Antigens of Mycobacteria (társszerző, 1994)
  • Fehérje–szénhidrát kölcsönhatások. Enzimek szubsztrátjainak, receptorok ligandjainak és antitestek antigénjeinek szintézise (1999)
  • Effect of Temperature on Subsite Map of Bacillus Licheniformis (alpha-amylase) (társszerző, 2006)

Források[szerkesztés]

  1. A Debreceni Egyetem Szénhidrátkémiai Kutatócsoportjának oldalán. [2009. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 12.)