Linha do Douro

Linha do Douro
Hossz:	163,1 km
Nyomtávolság:	1668 mm
Üzemeltető:	Caminhos de Ferro Portugueses
A Wikimédia Commons tartalmaz Linha do Douro témájú médiaállományokat.
Porto felől Leixões felől 0,0 Ermesinde Valença felé 1,1 Ermesinde-A 2,0 Cabêda 5,9 Suzão 7,5 Valongo 10,2 São Martinho do Campo 13,4 Terronhas 15,0 Trancoso 16,9 Recarei-Sobreira 19,7 Parada 21,7 Cête 23,3 Irivo 24,7 Oleiros 26,5 Paredes 29,6 Penafiel 32,4 Bustelo 34,6 Meinedo 37,6 Caíde 40,4 Oliveira 42,4 Vila Meã 44,4 Recesinhos 46,9 Livração-Caldas de Canaveses Arco de Baúlhe felé 51,5 Marco de Canaveses 56,5 Juncal 61,4 Pala 63,9 Mosteirô 66,9 Portuzelo 69,9 Aregos 73,2 Mirão 75,7 Ermida 79,2 Porto de Rei 83,0 Barqueiros 86,2 Rêde 89,6 Caldas de Moledo 93,4 Godim 94,9 Régua Rio Corgo Chaves felé 99,3 Bagaúste 103,8 Covelinhas 108,0 Gouvinhas 110,8 Ferrão 114,9 Chanceleiros 118,4 Pinhão 123,9 Cotas 126,8 Castedo 130,0 São Mamede do Tua Bragança felől 131,3 Tua 136,7 Alegria 142,2 Ferradosa 144,7 Vargelas 150,0 Vesúvio 154,5 Freixo de Numão-Mós do Douro 163,1 Pocinho Duas Igrejas felé 172,2 Côa 178,9 Castelo Melhor 183,4 Almendra 191,1 Barca d’Alva portugál / spanyol határ La Fuente de San Esteban felé

A Linha do Douro egy 163,1 km hosszúságú, 1668 mm-es ibériai nyomtávolságú, részben 25 kV 50 Hz-cel villamosított vasútvonal Portugáliában Ermesinde és Pocinho között többnyire a Duero folyó völgyében. A vonal többnyire a Duero folyó partján halad, így Portugália leghosszabb vasútvonala, amely egy folyó mentén halad.

Pocinho állomás után a vasútvonal további 28 km-e elvezetett a spanyol határhoz, ám a forgalom 1988 óta szünetel rajta.

Története

A Linha do Douro építését először 1873-ban kezdték meg Portótól Pinhão állomásig, mivel innen nagy mennyiségű bort kellett szállítani a kikötőjéről és borközpontjáról híres Vila Nova de Gaia-ba. Csak később folytatódott a vasút építése a spanyol határ irányába. 1879-ben befejeződött a vonal építése Régua felé is, ahonnan a Linha do Corgo és Vila Real közötti keskeny nyomtávú vasútvonal kezdődik. Csak 1883-ban döntöttek a befejezésről és 1887-ben el is készültek a vasút Spanyolországig történő megépítésével.

A Linha do Douro továbbra is a legegyszerűbb és leggyorsabb útvonal Portóból Spanyolország és Franciaország felé. A Spanyol Állam Vasút 1985-ben azonban gazdasági okokból leállította a spanyol-portugál határig vezető összeköttetést La Fuente de San Esteban - Boadilla és Barca d'Alva állomások között. Mivel hiányzott az operatív összeköttetés, így az utasok is elpártoltak, majd a portugál államvasút 1988-ban szintén leállította a közlekedést Pocinho és Barca d'Alva között. Azóta a vasúti forgalom csak Pocinhoig tart.

Eközben a portugál vasúthálózat infrastruktúra-kezelője, a REFER felújította a Linha do Douro nagy részét. A CP Urbanos do Porto elővárosi vonatokat üzemeltet a vonalon sűrű menetrenddel.

Caíde de Rei állomásig a vonal villamosítva van, a többi rész továbbra is dízelüzemű. 2015-ig Marco de Canaveses állomásig is villamosítani akartak, középtávon pedig egészen Réguáig teljes villamosítást terveznek. Több évnyi késése után a Caíde-Marco de Canaveses szakasz villamosítása 2019 júliusában befejeződött. A költség 10,5 millió eurót tett ki.

A Portugál Államvasút évek óta kínál történelmi nosztalgia vasúti utazásokat Porto és Régua között májustól októberig. 2009-ben több mint 2500 utas választotta ezt az ajánlatot. Ezért a portugál közlekedési minisztérium, a REFER-rel és az önkormányzatokkal együtt legalább turisztikai okokból akarja a forgalom folytatását Pocinho-ból Barca d'Alva-ba. A megvalósítás azonban attól is függ, hogy a spanyol kormány milyen lépéseket tesz a Barca d'Alva vagy a Vega Terrón és a La Fuente de San Esteban közötti vasútvonal újbóli aktiválására. A lakosság állandó vonatokat igényel a portugál-spanyol határon át, amely hasonló a Porto - Vigo forgalomhoz.

Képek

• 
  Kilátás az egyik állomásról a Duero folyó völgyére
• 
• 
• 
• 
• 
• 
  Tehervonat a folyóvölgyben
• 
•