Lina Vaszilivna Kosztenko
| Lina Vaszilivna Kosztenko | |
 | |
| Született |
1930. március 19.[1] Rzsiscsiv[1] |
| Állampolgársága | |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | Okszana Jezsi-Janyivna Pahljovszka |
| Foglalkozása | költő, író |
| Iskolái |
Kijevi Pedagógiai Intézet Makszim Gorkij Irodalmi Intézet |
| Kitüntetései | Francia Becsületrend (2022) |
| Írói pályafutása | |
| Jellemző műfajok | vers, regény |
| Irodalmi irányzat | hatvanasok |
| Alkotói évei | 1957– |
| Első műve | Prominnya zemli [A föld sugarai] |
| Irodalmi díjai |
Tarasz Sevcsenko Nemzeti Díj (1987) Antonovics-díj (1989) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lina Vaszilivna Kosztenko témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lina Vaszilivna Kosztenko, ukránul Ліна Василівна Костенко (Rzsiscsiv(wd), 1930. március 19. – ) ukrán költő, újságíró, író, szerkesztő, szovjet disszidens, a „hatvanasok” mozgalmának egyik legkorábbi és legjelentősebb képviselője.
Élete[szerkesztés]
Rzsiscsivben született tanári családban. 1936-ban a család Kijevbe költözött. 1937 és 1941 között a Truhanyiv-szigeten(wd) található kijevi 100. számú iskolában tanult.[2] 1943-ban az iskola leégett, amikor a német hadsereg felégette a falut.[3] Ezekre az eseményekre emlékezik A kijevi Velencében nőttem fel című verse.
Érettségi után a Kijevi Pedagógiai Intézet, majd a moszkvai Makszim Gorkij Irodalmi Intézet hallgatója volt, ahol 1956-ban végzett.[1][2] Ezt követően három verseskötete jelent meg: Prominnya zemli ([A föld sugarai], (1957), Vitrila ([Vitorlák], 1958) és Mandrivki szercja ([A szív vándorútjai], 1961). Versei, melynek témái a jóság, igazságosság, humanizmus, nagy népszerűségre tettek szert az ukrán olvasók körében.[4][5] Felolvasásokat tartott a Lesz Tanyuk(wd) vezette kijevi ifjúsági klubban, amely a „hatvanasok” tevékenységének egyik központja volt.[6]
1961-ben megkritizálták apolitikussága miatt. 1963-ban a Zorjanij intehral [Csillagintegrál] című nyomtatásra előkészített kötete nem került nyomdába, a Knyazsa hora című kötete szintén nem jelenhetett meg.[1][7] Hosszú éveken át tiltólistára került, és művei csak szamizdatként jutottak el az olvasókhoz.[5][6]
1965-ben aláírt egy tiltakozó levelet az ukrán értelmiségiek letartóztatása ellen. Jelen volt Mihajlo Oszadcsij(wd) és Miroszlava Zvaricsevszka(wd) tárgyalásán Lvivben. A Horiny fivérek(wd) tárgyalásán virágokat dobott a vádlottaknak. Ivan Draccsal(wd) együtt felszólította a lvivi írókat, hogy álljanak ki a letartóztatottak mellett. Erőfeszítései nem jártak sikerrel, de hatással voltak a korszak ukrán disszidenseire.[2]
1967-ben Omeljan Pricak(wd) ukrán-amerikai történész irodalmi Nobel-díjra jelölte Ivan Dracscsal és Pavlo Ticsinával(wd) megosztva.[8]
1968-ban leveleket írt a megrágalmazott Vjacseszlav Csornovil(wd) védelmében. Ezután Lina Kosztenko nevét több éven keresztül meg sem említették a szovjet sajtóban. Tudván, hogy műveit nem adják ki, a fióknak dolgozott.
1973-ban az Ukrán Kommunista Párt központi ideológiai bizottságábak titkára, Valentin Malancsuk feketelistára tette Kosztenkót. Csak 1977-ben, Malancsuk távozása után jelent meg Nad berehami vicsnoji riki [Az örök folyó partjainál] című kötete. 1979-ben az írószövetség elnökének közbenjárására lehetett kiadni Maruszja Csuraj című verses történelmi regényét, amelyért 1987-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Tarasz Sevcsenko Nemzeti Díjával(wd) tüntették ki. Az 1980-as években már több verseskötete jelent meg.[1][5][6]
1991-ben a csernobili 30 km-es zónába költözött, mondván, hogy erőt akar gyűjteni. Férjének 2000-ben bekövetkezett halála után hosszabb ideig szünetet tartott az írásban. ref name="7200729LK" /> 2005-ben az Ukrajna Hőse kitüntetéssel akarták elismerni, de az írónő nem volt hajlandó átvenni; az indoklása „Politikai bizsut nem viselek!” volt.[5]
2010-ben adták ki első regényét (Zapiszki ukrajinszkoho szamasedsoho), amelynek cselekménye a narancsos forradalom idejében játszódik. Noha a könyv az eladási listák élére került, a kritikusok rossz véleménnyel voltak róla.[5][9]
Munkássága[szerkesztés]
Egyike volt az 1950-es évek végén és 1960-as években tevékenykedő „hatvanasok” mozgalom legkorábbi és legjelentősebb tagjainak. Költészete egyaránt tartalmaz lírai, intim verseket valamint a költő szerepével és felelősségével kapcsolatos verseket. Nyelvezete bonyolult, de nagy mértékben támaszkodik aforizmákra, köznyelvi kifejezésekre és szatirikus nyelvezetre; rendszerint kritikus az önkényuralommal szemben.[1]
Füvek példáját tartom számon fölnövekedésük
S várok valami oly csodára mint a zene, amelyben nincsen móka
S egy szónak értelmére vágytam az örökkévalóra”
Lina Kosztenko: Szállongó négysorosok (ford. Kovács István)[10]
Neki tulajdonítják az ukrán nyelvű líra megújulását.[11] olyan költő, aki a 21. században is képes megszólítani a fiatal olvasókat.[9] Ivan Koselivec ukrán emigráns kutató szerint munkássága előzmények nélküli abban az értelemben, hogy elfordult a szocialista realizmustól.[7]
Maruszja Csuraj című verses regényét, melynek hőse egy énekes-költőnő a Bohdan Hmelnickij vezette lengyelellenes szabadságharc korából, illetve Beresztecsko című, a beresztecskói csatáról szólót – amelyeket a kommunista párt ideológusai művészileg nem teljes értékűeknek tartottak –, egyedülállónak tartják az ukrán irodalomban.[1][6]
Műveit lefordították többek között angol, lengyel, belorusz, észt, olasz, német, szlovák, francia és román nyelvre.[5][12] Magyar nyelven csak néhány verse jelent meg a Magyar Napló, illetve a kárpátaljai Új Hajtás folyóiratokban.[13][14]
Egy 2002-ben végzett közvéleménykutatás szerint a Lina Kosztenkót a 25. helyre sorolták a legkiemelkedőbb ukránok között.[15]
Díjai, kitüntetései, elismerései[szerkesztés]
- 1987: Tarasz Sevcsenko Nemzeti Díj(wd)[16]
- 1994: Antonovics-díj(wd)
- 1994: Petrarca-díj (Olaszország)[5][17]
- 1998: Szent Vologyimir-díj (Toronto, Ukránok Világkongresszusa)[5]
- 2006: a lvivi egyetem díszdoktora[18]
- 2012: Ukrajna Arany Írója díj[5]
- 2015: róla nevezték el a naprendszer 290127 számú kisbolygóját[5]
- 2022: Francia Becsületrend[19]
- a csernyivci egyetem díszdoktora[12]
- a lucki egyetem díszdoktora[20]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g Ivan Koshelivets: Kostenko, Lina. www.encyclopediaofukraine.com (2009) (Hozzáférés: 2023. márc. 16.)
- ↑ a b c АННА ШЕСТАК: Ліна Костенко. Поетеса епохи. Ukrayinska Pravda, (2018. dec. 10.)
- ↑ Киянка Хорошунова в щоденнику 1943 року: Труханів острів, як і слобідку, спалено вщент. Його спалили німці ще 26 числа. Gordonua, (2017. okt. 2.)
- ↑ Maha László: Ukrajna története: Tankönyvszerű szöveggyűjtemény Ukrajna magyar tannyelvű iskoláinak 11. osztálya számára. 2015.
- ↑ a b c d e f g h i j Imréné Koljadzsin Natália: Lina Kosztenko 90. születésnapja. blog.oik.hu. Országos Idegennyelvű Könyvtár (2023. márc. 14.) (Hozzáférés: 2023. márc. 16.)
- ↑ a b c d Olekszandr Hiszem, Olekszandr Martinyuk: Ukrajna története: Tankönyv a magyar oktatási nyelvű általános középfokú tanintézetek 11. osztálya számára. 2019. ISBN 978-617-09-5215-8
- ↑ a b Michael M. Naydan – Lina Kostenko: Floating Flowers: The Poetry of Lina Kostenko. Ulbandus Review, I. évf. 1. sz. (1977) 138. o.
- ↑ Nominations 1967. www.nobelprize.org (2020) (Hozzáférés: 2023. márc. 16.)
- ↑ a b Vas Viktória: „Több olyan szerzőre lenne szükségünk, mint Zsadan” - Interjú Andrij Drozda irodalomtörténésszel. szlavtextus.blog.hu (2014. szept. 15.) (Hozzáférés: 2023. márc. 16.)
- ↑ Lina Kosztenko: Szállongó négysorosok. Magyar Napló, XVIII. évf. 7. sz. (2006. júl.)
- ↑ Marta D. Olynyk: A Selected Bibliography of Works by and About Lina Kostenko. Nationalities Papers, VII. évf. 2. sz. (1979) 213. o.
- ↑ a b Lina Kostenko – poeta epocii în care trăim. lyberti.com (Hozzáférés: 2023. márc. 16.)
- ↑ Magyar országos közös katalógus. mokka.hu (Hozzáférés: 2023. márc. 16.)
- ↑ Dupka György: Magyar irodalmi élet és írásbeliség Kárpátalján: Kultúrtörténeti vázlat, az írástudókat adó táj kulturális jellegzetességei, kortárs írók, irodalmi életet generáló intézmények adattára. Ungvár–Budapest: Intermix. 2017. = Kárpátaljai magyar könyvek, 245. ISBN 978 963 9814 74 5
- ↑ Felmérés: Tarasz Sevcsenko a legkiemelkedőbb ukrán személyiség, Zelenszkij és Bandera az élmezőnyben. karpataljalap.net (2022. okt. 19.) (Hozzáférés: 2023. márc. 16.)
- ↑ Poet Lina Kostenko Celebrates Her 88th Birthday. uatv.ua (2018. márc. 19.) (Hozzáférés: 2023. márc. 16.)
- ↑ Pane e quotidiano con Lina Kostenko (V Parte). quotidianodibari.it (Hozzáférés: 2023. márc. 16.)
- ↑ Honorary doctors of the University. lnu.edu.ua. Lviv National University (Hozzáférés: 2023. márc. 16.)
- ↑ Lina Kostenko received France’s highest award. The Odessa Journal, (2022. júl. 14.)
- ↑ Doctor Honoris Causa of Lesya Ukrainka Volyn National University. vnu.edu.ua (Hozzáférés: 2023. márc. 16.)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Lina Kostenko című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
|