Linóleum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A linóleum[1] a műanyagok egyike. Feltalálója az angol Frederick Edward Walton, aki 1863-ban szabadalmat kapott találmányára.

A szó eredete[szerkesztés]

A szó eredetileg a latin "linum" (len) és "oleum" (olaj) összetételéből álló fantáziaszó volt, amely később fajtanévvé vált.

A szó fajtanévvé válása[szerkesztés]

Mivel Walton nem szerzett védjegyoltalmat találmánya nevére, ezért hiába pereskedett, az angol bíróság megállapította, hogy a szó generikussá, azaz fajtanévvé vált, tehát ennek a szónak a használatára Waltonnak nincs kizárólagos joga.

Előállítása és felhasználása[szerkesztés]

A linóleumot főleg padlófedésre használják. Úgy állítják elő, hogy jutarostokra oxidált lenolaj, parafa vagy faliszt és festék keverékét préselik nagy nyomással, simán vagy sablonokkal mintázva. A linóleum teljesen síma, hézagmentes felületet ad, így könnyen tisztítható. Némelyek szerint baktériumölő tulajdonsággal is rendelkezik.[2]

A linóleummetszés, gyakran használt nevén linómetszés magasnyomású grafikai sokszorosító eljárás, mely hasonló a fametszéshez, de dúcként a könnyebben megmunkálható linóleumot használják hozzá.[3]

Gyakorta linóleumnak nevezik a PVC padlóburkolatot, mivel felülete, mintázata és felhasználása hasonló, de anyaga és előállítása teljesen különbözik.

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A szó eredeti, korábban magyarul is használt, írásmódja linoleum
  2. Uj Idők Lexikona 17-18. Lazacfélék - Nád (Budapest, 1940) 4211. old.
  3. Aleš Krejča: A művészi grafika technikái, ISBN 963-13-1717-X 

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons:Category:Linoleum
A Wikimédia Commons tartalmaz Linóleum témájú médiaállományokat.