Ligeti Vilma
| Ligeti Vilma | |
| Született | 1912. július 1.[1] Ungvár |
| Elhunyt | 1982. szeptember 13. (70 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | író |
| Sírhelye | Farkasréti temető (A-393. fülke)[3][4] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ligeti Vilma (Ungvár, 1912. július 1. – Budapest, 1982. szeptember 13.) magyar írónő, zenetanár.
Élete[szerkesztés]
Apja nyomdász volt. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán zongoratanári oklevelet szerzett, majd Kiskunhalason zenetanárként dolgozott. 1937-ben Franciaországba került, ahol zongoratanár volt, de cikkeket is írt. A második világháború alatt részt vett a francia ellenállási mozgalomban, a nőmozgalom illegális lapját szerkesztette. 1947-ben visszatért Magyarországra. 1947 és 1952 között különböző kulturális és külügyi állásokat látott el, később csak írásaiból élt. 1961-tól 1964-ig tanulmányúton volt Indiában és tapasztalataiból több könyvet is írt.
Főbb művei[szerkesztés]
- Hazatérés (színmű, Budapest, 1948)
- Daloló holnapok (színmű, Budapest, 1949)
- Ének a Tiszaparton (regény, Budapest, 1951)
- A Horthy korszak rövid önéletrajza (publicisztikai írások, Budapest, 1953)
- Aranyköd (regény, Budapest, 1957)
- Siva árnyékában (Budapest, 1966)
- A Gangesz partján (Budapest, 1969)
- Indiai arcképek (Budapest, 1977)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Ligeti Vilma, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09494.htm
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. július 12.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Fedor Ágnes: Búcsú Ligeti Vilmától (1982. október 3.) Magyar Nemzet, 232. szám, 7. o. Online elérés
