Licco Amar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Licco Amar
Licco Amar 1922.jpg
Életrajzi adatok
Születési név David Liko Amar
Született 1891. december 4.
Budapest
Elhunyt 1959. július 19. (67 évesen)
Freiburg im Breisgau
Házastársa Emmy Matterstock (h. 1925)
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Pályafutás
Műfajok vonósnégyes, kamarazene, versenymű
Aktív évek 1912–1959
Együttes Amar-vonósnégyes
Hangszer hegedű
Díjak Bundesverdienstkreuz
Tevékenység hegedűművész és -tanár

Licco Amar (eredeti nevén David Liko Amar) (Budapest, 1891. december 4.Freiburg im Breisgau, 1959. július 19.) Magyarországon született hegedűművész és -tanár. Hírnevét a kortárs zene népszerűsítésére Paul Hindemithtel alapított Amar-vonósnégyesnek köszönheti.

Élete[szerkesztés]

Az Amar-vonósnégyes 1922-ben. Licco Amar elöl ül, a jobb szélen Paul Hindemith

Édesapja a születésekor az Oszmán Birodalom részét képező Macedóniából származó zsidó kereskedő.

Amar a budapesti evangélikus gimnáziumban érettségizett, s 1909-ben a Nemzeti Zenedében Baré Emil tanítványa lett. 1911-ben berlinbe ment, ahol a Zeneművészeti Főiskolán Henri Marteaunál képezte tovább magát. A következő évben már mestere vonósnégyesében játszott. 1912-ben Mendelssohn-ösztöndíjat is kapott.

1916-tól a Berlini Filharmonikus Zenekar hangversenymestere. 1920-ban három évre a mannheimi Nemzeti Színház zenekarához szerződött.

1921-ben Hindemith-nek sürgősen szüksége volt egy vonósnégyesre a Donaueschingenben megrendezett kortárs zenei fesztiválján. Ekkor hívta meg az alkalmi együttes primáriusának az őt nem ismerő Amart. A hivatalosan csak a következő évben megalakult kvartett második hegedű szólamát Walter Caspar, a brácsáét Hindemith, a gordonkáét Paul testvére, Rudolf Hindemith játszotta. Az 1933-as feloszlásig csak a testvérek cserélődtek az együttesben. 1929 áprilisában Paul helyére Erich Kraak, Rudolféra Maurits Frank került. Fennállásuk alatt mindvégig a kortárs zene népszerűsítését tekintették feladatuknak.

Amar 1927-ben német állampolgárságot kapott. 1929-től Frankfurt am Mainban a Südwestdeutsche Rundfunk zenekarának szólóhegedűse volt. A náci hatalomátvétel után a zsidók visszaszorításáról szóló törvény következtében 1933. június 28-án elvesztette állását, a következő évben állampolgárságát is. Előbb Párizsba ment, majd a török zeneoktatás átszervezésére szóló meghívás eredményeképp 1935-ben Isztambulba. Itt a tanítás mellett koncertezett is. Hindemith-tel kormánytanácsadói szerződést kötött az oktatásreformmal kapcsolatos munkára. 1938-tól az ankarai állami konzervatórium hegedű és kamarazene szakain oktatott. Tanítványa volt többek között Suna Kan és Gülden Turalı. Létrehozott egy zenetanárképző intézetet is. A második világháború után már német–török együttműködésben szervezte a képzést.

1957 szeptemberében valósult meg régi álma: visszatérhetett Németországba. Újra megkapta a német állampolgárságot, s tanári álláshoz jutott a Freiburg im Breisgauban lévő zeneművészeti főiskolán. Itt rendszeresen koncertezett is, műsorán főként a neki oly kedves kortárs művek szerepeltek. Alig kétéves második németországi korszakát halála szakította félbe.

Források[szerkesztés]