Liberum veto

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A liberum veto latin kifejezés, jelentése: szabad vétó, tiltakozási jog. A lengyel alkotmánynak az 1652. évi országgyűlés határozatában bevezetett intézménye, amely lehetővé tette, hogy bármely képviselő valamely határozat végrehajtása ellen tiltakozzék („nie pozwalam” – nem engedem), s ezzel a javaslatnak törvénnyé válását megakadályozza. 1791-ben a Nagy Szejm, illetve az általa megalkotott modern, kartális alkotmány (a Május 3-i Alkotmány) megszüntette. A liberum veto hozzájárult a szejm és ezzel a központi hatalom széteséséhez.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tolnai nagylexikon.
  • Egyetemes állam- és jogtörténet, 2002.