Liaoning (repülőgép-hordozó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Liaoning
A Liaoning vontatás közben Isztambulnál 2001-ben
A Liaoning vontatás közben Isztambulnál 2001-ben
Hajótípus Repülőgép-hordozó
Névadó Liaoning
Üzemeltető A Szovjet Haditengerészet zászlaja Szovjet Haditengerészet
Naval Ensign of the People's Republic of China.svg Kínai haditengerészet
Hajóosztály Admiral Kuznyecov osztály
Pályafutása
Építő Fekete-tengeri Hajógyár
Építés kezdete 1985. december 6.
Vízre bocsátás 1988. december 4.
Szolgálatba állítás 2012. szeptember 25.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 53 000 t (alapvető)
66 000–67 500 t (teljesen feltöltve)
Hossz 304,5 m
Szélesség 75 m
Merülés 10,5 m
Hajtómű 2 × 50 000 lóerős (37 MW) turbina
9 × 2011 lóerős (1500 kW) turbógenerátor
6 × 2011 lóerős (1500 kW) dízelgenerátor
4 × rögzített állásszögű hajócsavar
Sebesség 32 csomó (59 km/h)
Hatótávolság 3850 tengeri mérföld (7130 kilométer)
Fegyverzet

Jelenleg:

  • 3 x 1030-as típusú CIWS
  • 3 x FL–3000N (rakétavédelmi rendszer 18 indítóval)
  • 2 x ASW 12 rakétavető

Eredetileg tervezett:

  • 8 × AK–630 légvédelmi gépágyú (6×30 mm, 6000 lövés/perc, 24 000 lőszer)
  • 8 × Kortyik légvédelmi rendszer (mindegyik 2 db 30 mm AO–18K légvédelmi gépágyúval és 16 9M311 föld-levegő rakéta-indítóval)
  • 12 × P–700 Granyit hajók elleni rakéta
  • 18 × 3K95 Kinzsal föld-levegő rakétarendszer (192 függőlegesen elhelyezkedő indító; rakéták indítása 3 másodpercenként)
  • RBU-12000 UDAV-1 tengeralattjáró elleni rakétarendszer (60 rakéta)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Liaoning témájú médiaállományokat.

A Liaoning (korábbi nevén Varjag vagy Si Lang) Admiral Kuznyecov osztályú kínai repülőgép-hordozó.

Története[szerkesztés]

Építése a Szovjetunióban, mikolajivi Fekete-tengeri Hajógyárban kezdődött, a hajóosztály névadó példánya befejezésének másnapján, 1985. december 6-án.[1]

Az eredetileg Riga[2] nevet kapott hajót 1988. december 4-én bocsátották vízre. 1990-ben a híres orosz cirkáló, a Varjag nevét vette fel. A hajó építését még elkészülte előtt, 1992-ben felfüggesztették.

A Szovjetunió széthullását követően a hajó ukrán tulajdonba került. A félkész hajóról minden mozdítható tárgyat eltávolítottak, a hajótörzset állagmegóvó karbantartás nélkül tárolták. 1998 elején a Varjagnak nem voltak hajtóművei, kormánylapátjai és egyéb létfontosságú rendszerei. Az ukrán állam a hajót árverés során értékesítette.

A hajót az árverésen egy makaói fantomcég „vízi kaszinó” kialakítása céljából megvásárolta,[3] Kínába szállíttatta, majd csődbe ment. A sajtó és egyes titkosszolgálatok már ekkor gyanították, hogy a cég a kínai hadsereg fedőcége volt és a hajó megvásárlásának célja nem kaszinó kialakítása volt. Sajtóértesülések szerint a hajót a kínai haditengerészet daliani támaszpontján újítják fel, feltételezhetően abból a célból, hogy a nyílt tengeri haditengerészeti törekvéseit kinyilvánító Kína első repülőgép-hordozójává váljék.

2011. júniusában a kínai vezérkari főnök hivatalosan is elismerte, hogy országa repülőgép-hordozót épít.[4] 2011 nyarán a hajó több futáspróbán vett részt, majd 2012 márciusában a kínai hadsereg bejelentette, hogy a repülőgép-hordozó készen van és még az év során rendszerbe állítják.[5] A hajót szeptember 23-án adták át a kínai haditengerészetnek, majd 25-én üzembe helyezték.[6]

A Kuznyecov osztály feladata[szerkesztés]

Bár a nyugati országok a Kuznyecov osztályt repülőgép-hordozóként tartják nyilván, a hajóosztályt az amerikai vagy francia hordozóktól eltérő feladatra tervezték. Szovjet használatban nehéz repülőgéphordozó-cirkáló, amelynek célja stratégiai fontosságú rakétahordozó tengeralattjárók, felszíni hajók és repülőgépek támogatása és védelme. A hajóosztály cirkálóként való bejegyzése a Szovjetunió a repülőgép-hordozók Dardanellákon és Boszporuszon történő keresztülhaladásának török tilalmát akarta kijátszani.

A Kuznyecov osztály merevszárnyú repülőgépei főleg légtéruralmi és tengeralattjáró-elhárító feladatokat hajtottak volna végre. A hajóosztály egyetlen teljesen felszerelt példánya, a nyugati repülőgép-hordozókkal ellentétben, számos hajóelhárító rakétával és robotrepülőgéppel is rendelkezik.

A Varjag árverése[szerkesztés]

1998. áprilisában Roman Spek az ukrán Nemzeti Újjáépítési és Fejlesztési Ügynökség elnöke bejelentette, hogy a Varjag árverését 20 millió dolláros téttel egy kis hongkong-i utazási iroda, a Chong Lot Travel Agency Ltd. nyerte meg, gyakorlatilag roncsvas áron. A Chong Lot tervei szerint a Varjagot a Fekete-tengerből a Szuezi-csatornán át vontattatná Makaóba, ahol úszó szállodává és kaszinóvá alakítaná át,[1] hasonlóan a tianjini Kijevhez és a shenzeni Minsk World vidámparkban kiállított Minszkhez.

Számos jel utalt azonban arra, hogy a Varjag vásárlását lebonyolító vállalkozás a kínai haditengerészet egyik fantomcége volt. Az árverés vége előtt ugyanis Makaó figyelmeztette a Chong Lotot, hogy nem fogja engedélyezni a hajó makaói kikötőben való tárolását. A cég ennek ellenére nem szállt ki az árverésből. A Chong Lot tulajdonosa egy hongkongi vállalat, a Chin Luck (Holdings) Company, amely ügyvezetője egy volt kínai hivatásos katona.[1]

Vontatása Kínába[szerkesztés]

A Varjag vontatása

2000. félév tájékán a Varjag vontatására felbérelték a Suhaili holland vontatóhajót. A Chong Lot azonban nem kapott engedélyt Törökországtól arra, hogy a hajót átvontassa a Boszporuszon. Az 1936-os montreux-i szerződés értelmében békeidőben Törökországnak kötelessége átengedni a polgári hajókat, de szigorúan korlátozhatja a hadihajók tranzitját. A török kormány állítása szerint a Varjag vontatása veszélyezteti az isztambuli hidakat. Végül magas rangú kínai miniszteri delegáció tárgyalt a Chong Lot nevében Ankarában, és a hajó átengedéséért cserébe felajánlották, hogy kínai turisták Törökországba is utazhatnak. 2001. november 1-jén a török kormány végül áldását adta a tranzitra. Az eltelt 16 hónapos várakozás alatt a Varjagot a vontatóhajó többször körbevontatta a Fekete-tengeren. A Varjagot egy 27 hajóból álló flotta kísérte végig a Boszporuszon, amelyet 2001. november 2-án 11:45-kor hagyott el.

November 3-án a Varjag egy Beaufort-skála szerinti 9-es erősségű viharba került, és görög Szkürosz szigetének magasságában elszabadult a vonókötelekről. Tengeri roncsmentők hat vontatóval megpróbálták az Euboia felé sodródó roncsot újra vontatás alá venni. Számos sikertelen kísérlet után azonban a görög parti őrség helikoptere leszállt a Varjag fedélzetére, és a hétfős személyzet négy tagját evakuálta. Később egy kábelt sikerült a Varjaghoz rögzíteni, de a viharos szél miatt két másik vontatóhajó nem járt sikerrel. November 6-án Aries Lima matróz egy vontatókábel rögzítése közben lezuhant és az életét vesztette. A Varjagot végül november 7-én sikerült ismét vontatás alá venni.

A Szuezi-csatorna nem engedélyezte a hajóvontatmány áthaladását, ezért a rozsdásodó Varjaggal a Gibraltári-szoroson és a Jóreménység fokán át kellett megkerülni Afrikát. A több mint 28 000 km-es kerülőutat a vontatóhajók több mint száz nap alatt, 11 km/h-s átlagsebességgel tették meg. A hajó 2002. február 20-án érte el a kínai felségvizeket, és március 3-án érkezett meg az észak-kínai Dalian hajógyárához.

Időközben, 2002 februárjában lezárult a makaói szerencsejáték-engedélyek kiosztása, és a Chong Lot nem került be a nyertesek körébe. A Varjag további rozsdásodásra ítéltetett, ezúttal a daliani kikötőben.

A hajó Kínába szállításának költsége meghaladta a 30 millió dollárt: ebből az ukrán kormánynak kellett 25 millió dollárt fizetni a Varjag hajótestéért; félmillió dollárt a különféle szorosokon való átkelésért és közel ötmillió dollárt a vontatásért.

Felújítása[szerkesztés]

A felújítás alatt álló Liaoning Talienben

Három évnyi tétlenséget követően a Varjagot 2005. júniusában egy daliani szárazdokkba vontatták. A hajótestet homokfúvással megtisztították és felállványozták. Az irányítótornyot vörös színű korrózió-gátló festéssel látták el, a repülőfedélzetet sárgás cink-kromátos alapozóval festették le és csúszásgátló bevonattal látták el. 2009. április 27-én a Varjagot egy másik szárazdokkba vontatták, ahol feltehetőleg további munkálatokat végeznek rajta, talán hajtóművel és egyéb berendezésekkel szerelik fel.

2011 nyarán a hajó felújítása a végéhez közeledett, futáspróbán vett részt. Szeptember 25-én ünnepélyesen átadták a hajót,[7] a hajó teljes beüzemelése és a legénység megfelelő kiképzése azonban még évekig eltarthat.[6] A fedélzeten jelenleg nincsenek repülőgépek,[8] azonban kínai hírek szerint a hangárjában találhatóak bevethető állapotban lévők.[9] 2012 szeptember 23-án átadták, majd két nap múlva szolgálatba állították. Az átadási ceremónián a hajó a Liaoning nevet kapta, az ország egyik mandzsúriai tartománya után,[10] ahol a munkálatokat végezték.[11]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b c "China's Aircraft Carrier Ambitions: Seeking Truth from Rumors" Storey, I.; Ji, Y. Naval War College Review. Winter 2004, Vol. 57, No. 1.
  2. "The Self-Designing High-Reliability Organization: Aircraft Carrier Flight Operations at Sea." Rochlin, G. I.; La Porte, T. R.; Roberts, K. H. Footnote 39. Naval War College Review. Autumn, 1987, Vol. LI, No. 3.
  3. Varyagworld. (Hozzáférés: 2007. július 1.)
  4. Kína hivatalosan is elismerte, hogy repülőgép-hordozót épít – index.hu, 2011. június 8.
  5. Rendszerbe áll az első kínai repülőgép-hordozó – index.hu, 2012. március 13.
  6. ^ a b Átadták az első kínai repülőgép-hordozót, Index, 2012. szeptember 25.
  7. China’s Navy passes first aircraft-carrier into service
  8. China's first aircraft carrier enters service
  9. Reporter visited China's first aircraft carrier
  10. SpaceWar.com, "China's Liaoning carrier enters service", UPI, 27 September 2012
  11. Pang Li: China to name its first aircraft carrier 'Liaoning'. China.org.cn, 2012. szeptember 10.

Külső hivatkozások[szerkesztés]