Leyton House Racing

Leyton House Racing
Teljes név	Leyton House Formula One Racing Team
Székhely	Bicester, Oxfordshire, Egyesült Királyság
Alapító(k)	Akagi Akira
Jelentős versenyzők	Ivan Capelli Maurício Gugelmin
Motorok	Judd EV Ilmor 2175A
Gumik	Goodyear
Jogelőd	March Engineering
Formula–1-es szereplése
Első verseny	1990-es Formula–1 amerikai nagydíj
Utolsó verseny	1991-es Formula–1 ausztrál nagydíj
Versenyek száma	32
Konstruktőri világbajnoki címek	0
Versenyzői világbajnoki címek	0
Győzelmek	0
Első rajtkockák	0
Leggyorsabb körök	0 (1)

A Leyton House Racing egy volt Formula–1-es csapat, amely az 1990-es és az 1991-es bajnoki idényben vett részt a küzdelmekben. Lényegében az 1987-ben visszatért March csapat átkeresztelése volt, amelyet ettől az évtől kezdve szponzorált a japán Leyton House nevű ingatlan-befektető cég, majd 1989-től a nevére is vett.

Története

1986-ban Akagi Akira versenyzője, Hagivara Akira halálos balesetet szenvedett, miközben egy Mercedes 190E túraautót tesztelt a Sportsland Sugo versenypályán Japánban. Az ezt követő imolai Formula–3000-es futamra elutazva találkozott Ivan Capelli menedzserével, Cesare Gariboldival. Akagi azt szerette volna, hogy Capelli legyen a versenyzője a japán Formula–2-es bajnokság hátralévő részében, és nem is okozott csalódást. A jó teljesítményt látva Akagi úr beszállt Capelli karrierjének finanszírozásába, és az 1986-os idényben a Leyton House jellegzetes ciánkék színeibe öltözött a Formula–3000-es autója. Ezzel az autóval meg is nyerte abban az évben a bajnokságot, mire Akagi egy nagyobb összeget ajánlott fel neki egy teljes japán Formula–2-es idény végigversenyzéséért. Ezt ő és Gariboldi is visszautasították, mivel a Formula–1 felé tekintgettek, ellenben ők szerettek volna kérni egy 4 millió dollár értékű támogatást a Formula–1-es projekt beindításához. Ebbe Akagi belement és felkérte Robin Herd-öt, a March Engineering tervezőjét, hogy építsen Capellinek egy autót. Az újonnan létrejövő csapat menedzsere Ian Phillips lett.

March néven már korábban is vett részt két különböző csapat is a bajnoki küzdelmekben, ez volt a harmadik inkarnáció. Az 1987-es idény kezdetére nem tudott megépülni az új autó, ezért Brazíliában még egy átépített Formula–3000-es autóval, a March 87P-vel próbálkoztak. A csapat ekkor mindössze 17 főt számlált, amelyben benne volt Akagi úr, a barátnője, a tolmácsa, valamint Capelli apja is. Ez az első próbálkozás meglehetősen korán elvetélt, csak Imolára lett kész a March 871, amivel Capelli Monacóban már pontot is tudott szerezni. Az idény végén 19. helyezett lett a bajnoki összetettben, és negyedik a Jim Clark-kupában.

Capelli az 1988-as kanadai nagydíjon

1987 augusztusában a csapat leszerződtette Adrian Newey-t, aki megtervezte a March 881-est. A Judd motorjai által hajtott autókat Capelli mellett Maurício Gugelmin vezethette. Ez egy rendkívül sikeres konstrukció volt, összesen 22 pontot gyűjtöttek, a portugál nagydíjon Gugelmin második lett vele. Szenzációszámba ment az is, hogy 1983 óta először ez volt az első szívómotoros autó, amely erőből volt képes vezetni a futamot. A karcsú és áramvonalas autó a rivális csapatok számára mintaként szolgált 1989-re, Newey pedig egycsapásra szupersztár tervező lett.

1989 májusában a March eladta a Formula–1-es csapatot és a Formula–3000-es autóik gyáregységét Akagi úrnak, így a csapat gyártó céggé is avanzsált. Miután Cesare Gariboldi 1989 januárjában autóbalesetben életét vesztette, a csapat ezután bemutatott valamennyi autója a CG előtagot kapta meg az emlékére. Monacóban mutatkozott be a CG891, mely nem lett túl sikeres: Capelli egész idényben csak kettő célbaérést produkált vele, pontot pedig ezzel a kasztnival nem is szereztek. Problémáikat az egyedileg tervezett váltómű nem elég merev háza, valamint az egyedileg átalakított Judd-motor okozta elsősorban. A francia nagydíjon Gugelmin a tartalék autóval indulva megfutotta a verseny leggyorsabb körét, de nem rangsorolták, kilenc körös hátránya miatt. Ezen a futamon Capelli a második helyről kellett hogy kiálljon, technikai hiba miatt.

Az 1990-es idénynek már Leyton House Racing néven vágtak neki. A CG901-es kasztni a szélcsatorna tervezési hibája miatt fals adatok mentén került megépítésre, ráadásul a kasztni annyira szűk és merev lett, amennyire az lehetséges volt. Miután az első hat versenyre még a kvalifikáció is alig akart összejönni, Neweyt kirúgták, ám még ezt megelőzően megoldotta az autó fundamentális problémáit. Ennek eredménye egy álomszerű francia nagydíj volt, ahol a két pilóta remekül kvalifikált, a verseny egy bizonyos szakaszában pedig a kettős győzelem se volt kizárt. Gugelmin motorhiba miatt kiesett, Capelli viszont egészen három körrel a verseny vége előttig vezette a futamot, és bár csak másodikként ért célba, ez is nagyon szép teljesítmény volt. Ezt később is tartani tudták, viszont a jó eredményektől technikai hibák fosztották meg őket.

A színfalak mögött is sokasodtak a bajok. A brazil nagydíj hétvégéjén Ian Phillips agyhártyagyulladással került kórházba, a Leyton House anyacég pedig pénzügyi gondokkal küzdött. Akagi úr csökkentette a költségvetést és a könyvelője, Simon Keeble vette át Phillips helyét átmenetileg. Mivel Keeble és Newey nem jöttek ki jól egymással, utóbbi távozott a Williams csapathoz - a helyére Gustav Brunner érkezett. Phillips még visszatért a magyar nagydíjtól, de 1991-re már ő is aláírt a Jordan csapathoz. Rajtuk kívül még több kulcsfigura távozott. Az idényt a csapat konstruktőri hatodikként zárta.

Gugelmin az 1991-es amerikai nagydíjon

1991-re a Gustav Brunner és Chris Murphy által tervezett CG911-essel készült a csapat. Fontos változás volt, hogy a Judd motorjaitól megváltak az Ilmor erőforrásainak a kedvéért. A vesszőfutás folytatódott: Capelli az idény első kilenc versenyét nem tudta befejezni, és ez idő alatt Gugelmin is csak két célbaérést produkált. A problémák fő oka a megbízhatatlan motor volt, egész idényben mindössze egyetlen pontot szereztek, Capelli magyar nagydíjon elért hatodik helyével. Szeptemberben Akagi urat letartóztatták, mert szerepe volt Japán történetének legnagyobb banki botrányában. Ez végzetes volt a csapatra nézve, hiába vette át az ügyek intézését Ken Marrable, Akagi úr partnere. Két futammal a vége előtt Capelli távozott, a helyére Karl Wendlinger érkezett, méghozzá a motorpartner Ilmor jóvoltából.

Az idény végén egy Ken Marrable, Gustav Brunner, John Byfield és Henry Vollenberg által alapított konzorcium vásárolta fel a csapatot, és 1992-ben már újra March néven neveztek. Wendlinger csapattársa Paul Belmondo lett, mindössze egyszer szereztek pontot az osztrák pilóta kanadai negyedik helyével. A szezon végén mindkét pilótájuktól megváltak, és az Emanuele Naspetti - Jan Lammers párosal fejezték be az idényt. Ugyan próbáltak 1993-ra is benevezni, és megvolt a versenyzőpárosuk is Jan Lammers és Jean-Marc Gounon személyében, nem volt meg a tőkéjük a szerepléshez, ezért a csapat megszűnt. 2018. augusztus 8-án a csapatot alapító Akagi Akira elhunyt.

Formula–1-es eredmények

A táblázatban csak a Leyton House Racing-ként elért eredmények szerepelnek. A March néven elért eredményekért lásd "A March Engineering Formula–1-es eredménysorozata" szócikket.

Év	Kasztni	Motor	Gumik	#	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	Pontok	Helyezés
1990	CG901	Judd EV 3,5L V8	G			USA	BRA	SMR	MON	CAN	MEX	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS	7	7.
				15	Maurício Gugelmin	14	NK	KI	NK	NK	NK	KI	NI	KI	8	6	KI	12	8	KI	KI
				16	Ivan Capelli	KI	NK	KI	KI	10	NK	2	KI	7	KI	7	KI	KI	KI	KI	KI
1991	CG911	Ilmor 2175A 3,5L V10				USA	BRA	SMR	MON	CAN	MEX	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS	1	12.
				15	Maurício Gugelmin	KI	KI	12	KI	KI	KI	7	KI	KI	11	KI	15	7	7	8	14
				16	Ivan Capelli	KI	KI	KI	KI	KI	KI	KI	KI	KI	6	KI	8	17	KI
					Karl Wendlinger															KI	20
Források:

Forráshivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Leyton House Racing témájú médiaállományokat.