Leyland-ciprus
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Leyland-ciprus témájú médiaállományokat és Leyland-ciprus témájú kategóriát. |
A Leyland-ciprus (×Cupressocyparis leylandii) egy intergenerikus hibrid, azaz két, különböző nemzetségbe tartozó faj, a Monterey-ciprus (Cupressus macrocarpa) és a nutka álciprus (Callitropsis nootkatensis, korábbi nevén: Chamaecyparis nootkatensis) természetes kereszteződésével jött létre.[1] Magyarországon (valószínűleg legalább részben tudományos neve alapján) gyakran „leylandi”[2][3] ciprusnak nevezik.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Kialakulását a különböző források rendkívül eltérően írják le. Az egyik szélsőség szerint ez a kétféle örökzöld spontán hibridje, amelyet az 1800-as években telepítettek be Angliába.[4] A másik szélsőség[1] szerint a 19. század végén, Angliában hozták létre tudatos keresztezéssel.
A szakirodalom (Johnson, 2004) szerint a két faj spontán hibridizált, méghozzá több alkalommal, a Brit-szigetek különböző részein. Mint gyakorlatilag minden intergenerikus hibrid, a Leyland-ciprus is terméketlen; csak ivartalanul szaporítható. Ennek megfelelően a különböző időpontokban létrejött hibridek a növény ma ismert kertészeti változatai.
Változatai[szerkesztés]
Az egyes változatokat főleg az ágrendszer sűrűsége és a lomb színe alapján különböztetjük meg. Magyarországon főleg lazább, kúpos koronájú, kissé szabálytalan ágrendszerű típusai terjedtek el (Czáka, Rácz).
1. Legelőször valószínűleg 'Rostrevor' változata alakult ki, valamikor 1870 körül a névadó Rostrevorban (Észak-Írország, Down megye). Igazából sosem jött divatba, nem különösebben terjedt el, ezért a kevésbé tájékozott források többsége egy több mint másfél évtizeddel későbbi eseményt ad meg első keresztezésként.
2. 1888-ban a powysi Leighton Parkban alakult ki a 'Haggerston Grey' fajta (Johnson, 2004), amelyet az ismertetők többsége „alapfajnak” nevez. Egy C. J. Leyland nevű, éles szemű kertépítő lelt rá hat magoncára — ezeket felnevelte és szaporította.[5] Ez a könnyen szaporítható fajta terjedt el először a világon, a fajt pedig Leylandról nevezték el. Szép gyűjteménye látható a Füvészkertben. Annak ellenére, hogy terméketlen, nyáron tömegesen hozza sárga virágport hintő porzós virágait. A jóval kevesebb nőivarú toboz 2 cm-es, barna.
3. 1911-ben, ugyancsak a Leighton Parkban szándékos beporzással hozták létre a 'Leighton Green' változatot (a Monterey-ciprus volt a nőivarú).
4. A 'Naylor's Blue' változat történetét a különböző források rendkívül eltérően ismertetik. Johnson (2004) szerint az ős az előző pontban leírt beporzás (1911, Leighton Park) egy másik magonca, amelyet csak azután kezdtek szaporítani, hogy első példányát 1954-ben egy szélvihar elpusztította — máig meglehetősen ritka. A Nyugat-magyarországi Egyetem ismertetője[6] szerint egy bizonyos „Naylor kapitány” kertjében alakult ki Angliában, ahol 1926-ban került kereskedelmi forgalomba.
Gyorsan növő fajta; 10 éves korban már 7–8 m magas. Kérge vörösesbarna, rostosan szakadozó. Kezdetben ritkás hajtásrendszere idővel egyre tömöttebbé válik. Koronája széles, kúpos. Apró, pikkelyszerű leveleinek vége kihegyesedik. Élénkzöld színét télen is megtartja. Virágai a hajtások végén kis csomókban nyílnak — a porzósak sárgák, a termősek barnák. 2 cm-es tobozai gömb alakúak.[7]
5. A 'Stapehill't (eredeti neve: Clone 20) az angliai Dorset megyében lévő Ferndownban hozták létre 1940-ben. Különlegessége, hogy télen lehullatja megbarnult pikkelyleveleit, ezért ágrendszere kevésbé tűnik sűrűnek; koronája nyitott. Hajtásai elágazók. Ritka.
6. A 'Castlewellan't ('Castlewellan Gold') 1963-ban a névadó Castlewellanban alakították ki mindkét szülőfaj 'Lutea' változatának keresztezésével. Ez volt első sárga lombú Leyland-ciprus, ezért rendkívül népszerűvé vált és gyorsan elterjedt. Koronája tömör, a csúcsa kúpos. Hajtásainak csúcsa tavasszal és nyáron aranysárga, ezután olajzöldre fakul; ágrendszere eleinte laza, később besűrűsödik. A meszes talajt és a túl sok csapadékot rosszul tűri. A Kárpát-medencében nem elég télálló; helyette az ugyancsak sárga lombú 'Gold Rider' fajta ajánlott.
7. A gyakori változatok közül a 'Gold Rider' lombja a legsárgább. Ágrendszere közepesen sűrű, de ez metszéssel javítható. 8–10 m magasra nő, az „alapfajnál” lassabban (évi 30–40 cm). Koronája széles kúp alakú. Angliában elsősorban sövénynek ültetik. Új hajtásai és apró pikkelylevelei sárgák, belső levelei mélyzöldek.[8] Az öntözést gyorsabb növekedéssel hálálja meg.[9]
8. 1964-ben Belvoirben (Észak-Írország) ugyancsak egy 'Lutea' nutkaciprus volt a porzófa; a keresztezés eredménye a 'Robinson Gold' változat. Koronája keskeny oszlop, lombja a 'Castlewellan'éhoz hasonlóan fakó. Hajtásai két síkba rendeződnek. Szaporításának nehézségei miatt ritka.
9. A 'Haggerston Grey' típus rügymutánsaként 1974-ben kialakult 'Golconda' a legélénkebben sárga hibrid ciprusfélék egyike, de mindmáig meglehetősen ritka maradt.
10. A 'Silver Dust' a 'Haggerston Grey' változat mutációjaként alakult ki Washingtonban, 1960-ban. Neve arra utal, hogy zöld hajtásai krémfehérekkel váltakoznak. Közepes termetű, koronája tojásdad–kúpos. Védett helyet igényel, mert a napon könnyen megég. Sövénynek kevésbé alkalmas.[10]
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Fölfelé elkeskenyedő lombú fa. Ágai sűrűn, többnyire a talajszinttől állnak; fölül egy függőleges vezérhajtásban végződik. Lombja sötétzöld. Kérge matt, szürkés sötétvörös, függőlegesen vékony, rostos bordákra tagolt.
Hajtásai a hamisciprus szülőkre jellemzően két síkba rendeződnek, vagy a valódi ciprus szülőktől örökölten rendezetlenül állnak. 3 mm-es pikkelylevelei egyenesek, a csúcsuk hegyes, alsó felükön nincs fehér rajzolat.
Életmódja, élőhelye[szerkesztés]
30 m magasságig kivételesen gyorsan nő szinte bármilyen talajon (főleg, ha az mély rétegű és nedves), utána lelassul. Semmiféle kártevőjéről vagy betegségéről nem tudunk.
Viszonylag későn fordul termőre.
A Kárpát-medencében a legtöbb változat megbízhatóan télálló. Az itt előforduló kártevők, kórokozók nem károsítják (Józsa).
Felhasználása, gondozása[szerkesztés]
Díszfának a világ legkülönbözőbb részein ültetik. Kitűnő szélvédő. Sövénynek ültetve az optimális tőtávolság 70–120 cm; a nyírt sövény szélessége: 1,5–2 m.
Sövényét kora tavasszal márciusban célszerű nyírni. Ha nyár közepén, a hajtások növekedésének leállása után nyírjuk, a napfényre kerülő levelei megéghetnek.[11] Az átültetést rosszul tűri (Czáka, Rácz).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Botanikaland.hu: Leyland-ciprus
- ↑ Dísznövény webáruház: Leylandi ciprus
- ↑ Oázis kertészet. [2015. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 17.)
- ↑ Wiandt kertészet: Leyland ciprus
- ↑ Plantarium: Bognár János növénytani fotoblogja
- ↑ NYME Botanikus Kert
- ↑ NYME Botanikus Kert: leyland ciprus
- ↑ Profi Faiskola. [2014. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 17.)
- ↑ Borhy kertészet. [2018. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 13.)
- ↑ NYME Botanikus Kert: x Cupressocyparis leylandii 'Silver Dust'
- ↑ Wiandt Kertészet
Források[szerkesztés]
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
- Czáka, Rácz: Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, 19–20. o. Szépia Könyvkiadó ISBN 963 7849 04 1
- Johnson, 2004: Owen Johnson, David More: Európa fái, 46–47. o. Kossuth Kiadó ISBN 978-963-09-6602-3
- Józsa: Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 106. old.
