Leviatán (regény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leviatán
Leviatancov.jpg
A könyv magyar borítója.
Szerző Scott Westerfeld
Eredeti cím Leviathan
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelv angol
Téma sci-fi (alternatív történelem, steampunk, biopunk), ifjúsági, háborús regény
Műfaj regény
Sorozat Leviatán trilógia
Következő Behemót
Kiadás
Kiadó Simon Pulse
Kiadás dátuma 2009. október 6.
Magyar kiadó Ad Astra
Magyar kiadás dátuma 2012
Fordító Kleinheincz Csilla
Illusztrátor Keith Thompson
Borítógrafika Vass Richárd (magyar)
Média típusa nyomtatott, elektronikus
Oldalak száma 546 oldal (magyar)
ISBN 978-615-5229-15-2

A Leviatán (Leviathan) egy 2009-ben megjelent ifjúsági sci-fi regény Scott Westerfeld tollából. A könyv a Leviatán trilógia első része. További részei a Behemót és a Góliát címet viselik. A regény elnyerte az Aurealis-díjat, a Locus-díjat, és az orosz Mir Fantasztiki című magazin is az év legjobb ifjúsági sci-fijének nevezte.

A Leviatán több elemet is vegyít. Elsődlegesen alternatív történelmi kalandregény, azon belül is steampunk, de tartalmaz még biopunk elemeket is, ezért tekinthetünk rá military sci-fiként is.

Magyarul az Ad Astra adta ki 2012-ben. A magyar kiadás átvette Keith Thompson illusztrációit is. Fordítója Kleinheincz Csilla volt, a borítót pedig Vass Richárd készítette.

A cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történet 1914-ben játszódik, nem sokkal a szarajevói merénylet után. Két nagy front alakul ki a kirobbanni készülő háborúban. Ezek a barkácsok, akik gőzmeghajtású szerkezeteikkel indulnak hadba, és a darwinisták, akik sosem látott, gyakran mitológiai állatfajokat tenyésztettek ki háborús célokra. A regény címében szereplő hajó, a Leviatán is ezek közé tartozik.

Ferenc Ferdinánd fia, Sándor menekülni kényszerül apja és édesanyja merénylői elől, melyben segítségére van Volger gróf. Mint később kiderül, a herceg halálával Sándor lett az Osztrák–Magyar Monarchia jogos trónörököse, ezért a trón egyéb várományosai a nyomába erednek. Nem csak a darwinistáktól kell tartania, de a németországi barkácsok is a nyomába erednek.

Egy másik szál Deryn Sharp kalandjait mutatja be, aki skót lányként, önmagát fiúnak kiadva szolgál a brit légierőnél Dylan álnévvel. Kettejük útja keresztezi egymást, és mindketten súlyos titkokat őriznek. Küzdelmek, ármánykodás és veszély követi nyomukat, és egyikük sem tudja kivonni magát a háborúból.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sándor herceg (Prince Aleksandar): Ferenc Ferdinánd fia, az Osztrák-Magyar Monarchia trónjának várományosa. A Barkács frakcióhoz tartozik. Nemes fiatalember, ki nehezen barátkozik meg az üldözött herceg szerepével. Intelligens és jól kezeli a viharjáró masinát. Hősies attitűdje gyakran keveri őt veszélybe. Anyanyelve a német, de jól beszéli az angolt, a franciát és a latint.
  • Deryn Sharp: Dylan álnéven szolgál a brit légierőnél, magát fiúnak adva ki. Gyerekkorától kezdve vonzotta az ég, és mindig is fiús lánynak számított. Mikor belép kadétként a légierőbe, mindent megtesz, hogy kiérdemelje elöljárói tiszteletét, és hogy semmiben se maradjon el a társaitól. Szerelmes Sándorba.
  • Volger vadgróf: Sándort gyerekkora óta felügyeli. Politikára és vívásra oktatja. Mindig van valami terve, és igyekszik aszerint eljárni. Egyike volt azoknak, akik ellenezték Ferenc Ferdinánd házasságát.
  • Dr. Nora Darwin Barlow: Charles Darwin unokájaként az egyik legkiemelkedőbb tudós vált belőle. Mindig nyitott szemmel jár; figyeli a titkokat, ravasz és sok nyelven beszél. Részt vett a Leviatán kifejlesztésében.
  • Otto Klopp: Sándor gépmestere, aki a gépezetek kezelését tanítja a hercegnek. Arisztokratikus hangnemben kommunikál Sándorral még azután is, hogy a szülei meghaltak.
  • Hoffman és Bauer: Sándor herceg segítői, akik a viharjáró ágyúit kezelik. Segítenek barkács eszközökkel megjavítani a Leviatánt.

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aurealis-díj[1] (2009)
  • Locus-díj[2] (2010)

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Finalists and Winners. Aurealis-díj, 2010. január 24. [2011. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 10.)
  2. http://www.locusmag.com/News/2010/06/2010-locus-awards-winners/

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]