Lev Vlagyimirovics Rudnyev
Megjelenés
Ellenőrzött
| Lev Vlagyimirovics Rudnyev | |
| Született | 1885. március 13.[1] Opochka |
| Elhunyt | 1956. november 19. (71 évesen)[2][3][4] Moszkva[2] |
| Állampolgársága | szovjet |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Cári Művészeti Akadémia Felsőfokú Művészeti Iskolája |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Novogyevicsi temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lev Vlagyimirovics Rudnyev témájú médiaállományokat. | |

Lev Vlagyimirovics Rudnyev (orosz: Лев Владимирович Ру́днев) (Opochka, 1885. március 13.[1] – Moszkva, 1956. november 19.[2][3][4]) szovjet építész, a sztálinista építészet egyik vezető építészmérnöke. A Szovjet Építészeti Akadémia akadémikusa.
Jelentős épületek tervezője a Szovjetunióban és Varsóban.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Számos nagyszabású szovjet projekt tervezője volt, a fontosabb művei többek között:
- Frunze Katonai Akadémia Moszkvában (1939)
- Adminisztratív épület a Saposnyikov utcában (1934–1938)
- Igazgatási épület a Frunze rakparton (1938–1955)
- A Moszkvai Állami Egyetem főépülete (1949–1953). Talán ez a legismertebb épülete, amelyért 1949-ben Sztálin-díjat kapott.
- Az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság kormányháza Bakuban (1952-ben fejeződött be)
- Kultúra és Tudomány Palotája Varsóban (1952–1955)
- A Lett Tudományos Akadémia épületei Rigában (1953–1956)
Galéria
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Moszkvai Állami Egyetem főépülete
- Azerbajdzsáni kormányház Bakuban
- Cskalov lépcső Nyizsnyij Novgorodban
- Tudományos Akadémia épülete Rigában
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "old.bigenc.ru/fine_art/text/3518164".
- 1 2 3 Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Руднев Лев Владимирович, 2015. szeptember 28.
- 1 2 "Benezit Dictionary of Artists". Benezit művészeti lexikon (Oxford) (angol nyelven). Oxford University Press. 2006. Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 A. V. Ikonnikov (2018. január 12.). "Rudnev, Lev". Grove Art Online (angol nyelven). Oxford: Oxford University Press. doi:10.1093/GAO/9781884446054.ARTICLE.T074394.