Levélbogárfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Levélbogárfélék
Gyújtoványfű szegélylevelész (Chrysolina sanguinolenta)
Gyújtoványfű szegélylevelész (Chrysolina sanguinolenta)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Cucujiformia
Öregcsalád: Levélbogárszerűek (Chrysomeloidea)
Család: Levélbogárfélék (Chrysomelidae)
Latreille, 1802
Alcsaládok

Lásd a szöveget

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Levélbogárfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Levélbogárfélék témájú kategóriát.

A levélbogárfélék (Chrysomelidae) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család.

Változatos megjelenésű, rendkívül fajgazdag család. Világszerte több, mint 37 000 fajukat írták le, túlnyomó többségük trópusi elterjedésű. Magyarországról 667 fajt ismerünk, sokuk jelentős mezőgazdasági kártevő, Magyarországon csupán egyetlen védett faj, és egy védett alfaj él, ez utóbbi Magyarországon bennszülött, endemikus. Világszerte több fajuk is résztvevője egyes gyomnövények elleni biológiai védekezési programoknak, pl. parlagfű-levélbogár (Zygogramma suturalis), parlagfű-olajosbogár (Ophraella communa), Zygogramma bicolorata[1].

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családhoz az alábbi alcsaládok tartoznak:

A Bruchinae alcsalád sokáig külön családnak számított, míg két korábbi alcsalád (barkabogárfélék (Orsodacnidae) és aknázóbogár-félék (Megalopodidae)) manapság külön családoknak számítanak. Az egykori Cassidinae, Alticinae, Chlamisinae és Clytrinae alcsaládokat összevonták más alcsaládokkal, így nem rangra téve őket.

Jelentősebb magyarországi fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Védett fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentősebb kártevő fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horváth D., Kazinczi G., Keszthelyi S.. „A karcsú répabarkó (Coniocleonus nigrosuturatus, Goeze, 1777) a parlagfű természetes ellensége”. Növényvédelem 50 (8), 371-374. o.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]