Ugrás a tartalomhoz

Levélatkaformák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Levélatkaformák
Phyllocoptes populi kártétele a levél színén
Phyllocoptes populi kártétele a levél színén
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Pókszabásúak (Arachnida)
Alosztály: Atkák (Acari)
Öregrend: Valódi atkák (Acariformes)
Rend: Bársonyatka-alakúak (Trombidiformes)
Alrend: Elöllégnyílásos atkák (Prostigmata)
Alrendág: Eleutherengona
Öregcsalád: Gubacsatkaszerűek (Eriophyoidea)
Család: Gubacsatkafélék (Eriophyidae)
Alcsalád: Levélatkaformák (Phyllocoptinae)
Nalepa, 1892
Nemzetségek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Levélatkaformák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Levélatkaformák témájú kategóriát.

… és fonákán

A levélatkaformák (Phyllocoptinae) a pókszabásúak (Arachnida) osztályában a bársonyatka-alakúak (Trombidiformes) rendjébe tartozó gubacsatkafélék (Eriophyidae) családjának az egyik legnépesebb alcsaládja több mint 2000 fajjal.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Parányi (0,07–0,3 mm-es) állatok, ezért szabad szemmel csak kártételük látható. A többi gubacsatkaszerűhöz hasonlóan mindössze két pár lábuk van; testük hengeres, féregszerűen megnyúlt. Szájszervük szúrószervvé módosult.

Szervezetük annyira leegyszerűsödött, hogy légző-, keringető- és kiválasztó szerveik sincsenek. Vékony kültakarójukon át, kezdetleges tracheákkal lélegzenek; testfolyadékukat, a hemolimfát csupán testük mozgatásával keringetik. A valódi gubacsatkáktól (Eriophyinae) eltérően egyes hátoldali gyűrűik szélesebb gyűrűkké olvadtak össze. Az ilyen, szélesebb hátoldali félgyűrűk a tergitek, alattuk a keskenyebb hasoldali félgyűrűk a ventritek.

Egyes fajok téli és nyári alakjuk apró kiemelkedéseinek számát és formáját változtatva a párologtatásukat is szabályozzák. Rövid lábaik testük elején nőnek, ezért testük aránytalanul nagy hátsó részét hasoldali sertéikkel támasztják alá. A levélszőrökön lábfejük „tollas karmaival” és faroksertéikkel tornázzák át magukat.

Életmódjuk[szerkesztés]

A többi gubacsatkaszerűhöz hasonlóan növényi nedvekkel táplálkozó kártevők. Tökéletesen alkalmazkodtak a különféle élőhelyek adottságaihoz, olyannyira, hogy legtöbbjük egy-egy gazdanövényre (illetve néhány, közeli rokon fajra) szakosodott.

Kizárólag fás szárú növények levelein élnek. Egyes fajok a levél színét, mások a fonákát szívogatják, és ha sokan vannak, ellephetik a levéllemez mindkét oldalát is. Ha túlszaporodnak, a megtámadott levelek apróbbak maradnak, barnára színeződnek, majd a levéllemez begörbül, illetve összecsavarodik, a hajtás kevesebbet nő, a lomb korán lehullás.

Rügyekben (rendszerint a rügypikkelyek alatt), ritkábban a kéreg repedéseiben telelnek át.

A hímek gomba alakú spermatoforákat helyeznek el a levelekre, és a nőstények lapátot formázó, öblös ivari fedőlapjukkal préselik ki ezekből a spermát. Az ivaros szaporodás mellett előfordul köztük a szűznemzés is – olyannyira, hogy sok faj nőstényei rendszerint hímek nélkül hozzák létre utódaikat.

Legfőbb természetes ellenségeik a ragadozó atkák.

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés]

Az alcsaládot öt nemzetségre tagoljuk:

Források[szerkesztés]