Ugrás a tartalomhoz

Lett Nemzeti Opera

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lett Nemzeti Opera
Hasznosítása
Felhasználási területoperák, balettek bemutatása
TulajdonosMinistry of Culture of the Republic of Latvia
Elhelyezkedése
Lett Nemzeti Opera (Riga)
Lett Nemzeti Opera
Lett Nemzeti Opera
Pozíció Riga térképén
é. sz. 56° 56′ 57″, k. h. 24° 06′ 51″Koordináták: é. sz. 56° 56′ 57″, k. h. 24° 06′ 51″
Térkép
Lett Nemzeti Opera weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lett Nemzeti Opera témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Lett Nemzeti Opera és Balett (LNOB) egy operaház és operatársulat Rigában, az Aspazijas körút 3. szám alatt.[1] Repertoárjában opera- és balett előadások szerepelnek, melyeket a szeptember közepétől május végéig tartó évadban mutatnak be.[2] Egy átlagos idény során az operaház közel 200 előadást visz színre, köztük átlagosan 6 új produkciót. A legnagyobb a Díszcsarnok, amely 946 férőhellyel rendelkezik, míg a kisebbek - az Új terem, a Beletāžas zāle és a Vörös terem - maximális befogadóképessége 338, 170, illetve 100 fő. Az LNOB összesen mintegy 600 embert foglalkoztat. Az épület a Riga-csatorna partján, a Szabadság-emlékmű közelében található. 2019. november 5-től az intézmény vezetője Egils Siliņš,[3][4] világhírű operaénekes. A vezető karmester 2013 óta Mārtiņš Ozoliņš, aki egyben a Jāzeps Vītols Lett Zeneakadémia docense is.[5] A művészeti vezető 1993 óta Aivars Leimanis.[6]

Története[szerkesztés]

A Lett Nemzeti Opera és Balett eredete 1782-re nyúlik vissza, amikor megnyílt a Rigai Városi Színház (Rigaer Stadttheater), más néven a Musse épülete. Christoph Haberland tervezte, és összesen 500 férőhellyel rendelkezett. Igazgatója, Otto Hermann von Vietinghoff személyesen finanszírozta a 24 zenészből álló szimfonikus zenekart. A koncertmesteri és karmesteri poszt betöltésére Conrad Feige-t kérték fel, aki nemcsak Rigában, hanem Szentpéterváron, Revalban (Tallinn) és Dorpatban (Tartu) is színpadra állított előadásokat. Amikor 1788-ban von Vietinghoff Szentpétervárra költözött, egy Meierer nevű színész vette át a posztját. 1815-ben a Musse Társaság (die Gesellschaft der Musse) megvette az épületet a von Vietinghoff családtól. 1837 és 1839 között Richard Wagner volt a színház karmestere.

Az 1860–1863 közötti időszakban épült meg a Rigai Városi Színház új épülete, amely közel 2000 férőhellyel rendelkezett. Az első előadások Friedrich Schiller Wallenstein tábora és Ludwig van Beethoven Fidelio című darabjai voltak. 1882. június 14-én a színház leégett, s csak a külső falai maradtak meg. Az épületet 1882 és 1887 között újították fel, a város főépítésze, Reinhold Schmeling tervei alapján. A színházat az első világháború idején a német színtársulat számára bezárták. 1915-ig a Rigai Császári Zeneiskola használta az épületet koncertjei megtartására. Az 1916–1917-es évadban Angarov és Rudin orosz drámatársulata lépett fel itt. A színházat szeptember 29-én Rigai Német Városi Színházra (Deutsches Stadt-Theater in Riga) keresztelték. A német társulat utolsó színházi előadására 1919. január 1-jén került sor. Másnap délután az épület egyik szárnya leégett,[7] amelyet csak 1922-ben sikerült teljesen helyreállítani.

1912. december 27-én a Lett Opera (Latviešu opera) Csajkovszkij Anyegin című művével – melyet Pāvuls Jurjāns (1866–1948) rendezett – kezdte meg működését a Lett Társaság Házának előadótermében. A társulat egy része az első világháború éveit Rigában töltötte, néhányan azonban Oroszországba emigráltak. Jurjāns vezetésével a Lett Opera 1918 januárjában folytatta tevékenységét Rigában, Giuseppe Verdi Traviata című művének és számos operett bemutatásával: ifj. Johann Strauss A denevér, Lehár Ferenc A víg özvegy, Rudolf Dellinger Don Cesar és ifj. Johann Strauss A cigánybáró. 1918 augusztusában Paul Hopf kapitány – a német megszállás alatt álló Riga városának vezetője – a következő köszönőlevelet kapta:

"Az ő égisze alatt a lett színház megkapta a második színházépületét, ugyanazokkal a jogokkal, mint amelyek az első épületben lévő német színházra vonatkoztak. [...] Nem csak drámai előadásokra került sor, hanem a Lett Opera néhány próbájára is".

A Lett Opera 1918 első felében ugyanabban a helyiségben tartotta előadásait, ahol ma a Lett Nemzeti Színház működik, s ahol ugyanezen év őszén egy másik, kissé eltérő nevű operatársulat (Latvju opera) kezdte meg működését. A Latvju opera kezdeményezése Dorpatból indult ki, az Andrejs Frīdenbergs által szervezett Apgāda nevű társaságból. A szervezeti munka Szentpéterváron folytatódott, ahová sok lett művész emigrált az első világháború alatt.

Oldalról

Jāzeps Vītols a lett opera fejlődésének egyik meghatározó alakja és a Latvju opera első igazgatója volt, aki 1918 decemberének végéig töltötte be ezt a tisztséget. Emlékiratában Vītols részletesen leírta a Latvju opera 1918 nyarán történt megalakulását. A breszt-litovszki béke aláírása után 1918-ban sok kitelepített személy visszatérhetett Rigába. 1918. szeptember 15-én került sor a nyitókoncertre, és 1918. október 15-én előadták Richard Wagner A bolygó hollandi című művét, Teodors Reiters vezényletével.[8] November 19-én is A repülő hollandit adták elő, amikor ünnepélyes körülmények között elfogadták a Lett Köztársaság szuverenitási nyilatkozatát.

Miután 1919 elején a Pēteris Stučka által vezetett bolsevikok átvették a hatalmat Lettországban, szovjet uralmat építettek ki. Andrejs Upīts – az Oktatási Bizottság Művészeti Osztályának vezetője – utasítást adott a Latvju opera számára, hogy költözzön az egykori Stadttheaterbe, és a társulat 1919. január 23-án ezt meg is tette. A költözésben fontos szerepet játszott Teodors Reiters, aki 1918 szeptemberétől a Latvju opera vezető karmestere volt. 1919 januárjában az opera igazgatója lett. 1919. február 9-én a bolsevik kormány rendeletet adott ki, amelynek értelmében az operát államosították, hogy a Szovjet-Lettország Operája legyen és az állami költségvetésből finanszírozzák.

A Stuchka-kormány megdöntése után a társulat visszatért eredeti nevéhez, a Latvju operához. 1919. szeptember 23-án a Lett Köztársaság Minisztertanácsa elfogadta a „Nemzeti Operáról” szóló rendeletet.[9] Csakúgy, mint a bolsevikok idején, a társulatnak törvényesen biztosították az épületet, a nemzeti opera státuszt és az állami finanszírozást. December 2-án került sor Richard Wagner Tannhäuser című művének előadására. A művet már 1919. május 10-én bemutatták Lettországban Dmitrij Arbenin rendezésében és Teodors Reiters karmester irányításával, amikor a Szovjet-Lettország Operája volt. Az 1930-as évek végéig december 2-át a Lett Nemzeti Opera (LNO) évfordulójaként ünnepelték, azonban a szovjet megszállás alatt ez a dátum január 23-ra került át. 1920 és 1940 között a Lett Nemzeti Opera központi szerepet játszott Riga zenei életében. Évente 8 új produkciót mutattak be, és Peter Ludwig Hertel balett-előadásával kezdődően baletteket is színpadra állítottak.[10] Húsz év alatt több mint 300 előadásra került sor, az éves átlagos nézőszám 220 000 fő volt.

1940-ben, amikor a Szovjetunió megszállta Lettországot, a színház nevét a „Lett SZSZK Opera- és Balett Színháza” névre változtatták. A náci német megszállás alatt (1941–1944) Rigai Operaház lett, majd amikor a szovjet csapatok 1945-ben ismét megszállták Lettországot, visszatértek az 1940-ben adott névhez. 1989. április 24-én ünnepelte az Operaház fennállásának 70. évfordulóját, és nevét visszaállították a háborúk közöttire.

Az 1990-es évadzárón Giuseppe Verdi Az álarcosbál című művét játszották, majd megkezdték az épület öt évig tartó rekonstrukcióját. Az operatársulat Jānis Mediņš Uguns un Nakts című operájával tért vissza a színpadra. 2001-ben befejeződtek a melléképületek építési munkálatai, amelyeknek köszönhetően a közönség számára egy 300 fő befogadására képes új termet biztosítottak. A Lett Nemzeti Opera 2009. december 22-én koncerttel ünnepelte 90. évfordulóját, 2018. november 16-án és 17-én pedig két gálakoncerttel ünnepelte centenáriumát. 1998 óta az Operaházban rendezik meg a Rigai Operafesztivált. A Covid19-pandémia miatt az Operaház bezárt, majd 2020-ban többször is megnyitotta kapuit, miközben egyes előadásait online is elérhetővé tette.

Művészek[szerkesztés]

Richard Wagner 1837 és 1839 között a Rigai Városi Színházban dolgozott. Ez az az időszak, amikor elkezdte komponálni harmadik operáját, a Rienzit. A közelmúltban (2003 és 2007 között) Andris Nelsons töltötte be a vezető karmesteri posztot. Nelsons rendszeresen vezényli a világ legnevesebb zenekarait. Emellett több világhírű operaénekes is ebben az operaházban kezdte pályafutását. Kiváló példa erre többek között Elīna Garanča mezzoszoprán, valamint Kristine Opolais szoprán. Az operaház vendégszerepelt többek között a Hongkongi Művészeti Fesztiválon, a francia Grand Théâtre de Bordeaux-ban, az olasz Teatro Massimo Belliniben, a Moszkvai Nagyszínházban és a Grand Théâtre de Luxembourgban.

A zenekarnak több mint 100 tagja van. Többen közülük szólistaként vagy kamarazenei együttesként is elismerést értek el. Egy átlagos évad során több mint 250 előadást tartanak. A repertoár több mint 50 operából és balettből áll, a barokktól a kortárs klasszikus zenei stílusokig. Az operaház 1918 óta kórust és balettegyüttest is foglalkoztat, utóbbiak kezdetben szorosan kötődtek az orosz balett hagyományaihoz, mivel az első balett-táncosokat és tanárokat Oroszországból szerződtették.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Operavision. Operavision. [2021. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 11.)
  2. About the LNOB / Latvian National Opera. www.opera.lv. (Hozzáférés: 2021. január 5.)
  3. New board members named at Latvian national opera and ballet”, eng.lsm.lv, 2019. május 30. (Hozzáférés: 2021. március 11.) 
  4. Egils Siliņš opernama repertuāru vēlas papildināt ar īrētām izrādēm un kopražojumiem (lett nyelven). www.lsm.lv. (Hozzáférés: 2021. január 5.)
  5. Artists. Latvian National Opera and Ballet. (Hozzáférés: 2021. március 11.)
  6. The Latvian National Ballet. Latvian National Opera and Ballet. (Hozzáférés: 2021. március 11.)
  7. (1919. január 31.) „Riga”. Der neue Weg. Amtliche Zeitung der Genossenschaft Deutscher Buehnenangehoerigen., 38, 39. o.  
  8. Mikus, Čeže. Mūzu bastions, 23. o. (2014). ISBN 978-9934-512-30-8 
  9. (1919. szeptember 30.) „Noteikumi par Nacionālo operu”. Valdības Vēstnesis, 1, 2. o.  
  10. Vanaga, Anita. No skices līdz izrādei (2018). ISBN 978-9934-19-693-5 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Latvian National Opera című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]