Leszoszibirszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leszoszibirszk (Лесосибирск)
Leszoszibirszk, a vasútállomás épülete
Leszoszibirszk, a vasútállomás épülete
Leszoszibirszk címere
Leszoszibirszk címere
Leszoszibirszk zászlaja
Leszoszibirszk zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKrasznojarszki határterület
Irányítószám662541, 662543, 662544, 662546–662549
Körzethívószám39145
Népesség
Teljes népesség
  • 59 525 fő (2018. jan. 1.)[1]
  • 55 730 fő (2021)
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+7
Elhelyezkedése
Leszoszibirszk (Oroszország)
Leszoszibirszk
Leszoszibirszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 58° 14′, k. h. 92° 29′Koordináták: é. sz. 58° 14′, k. h. 92° 29′
Leszoszibirszk (Krasznojarszki határterület)
Leszoszibirszk
Leszoszibirszk
Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
Leszoszibirszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Leszoszibirszk témájú médiaállományokat.

Leszoszibirszk (oroszul: Лесосибирск) város Oroszország ázsiai részén, a Krasznojarszki határterületen, a Jenyiszej partján. Forgalmas teherkikötő, Szibéria egyik legnagyobb faipari központja.

Népessége: 61 139 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A Krasznojarszki határterület déli részén, Krasznojarszktól kb. 280 km-re északra, a Jenyiszej bal partján, a folyó mentén több mint 30 km hosszan terül el. Az Angarántúli-felföld délnyugati részén, az Angara torkolatától 40 km-re északnyugatra fekszik. Az ipari zóna köré épült különálló lakóövezetekből áll, melyeket autóút köt össze. A lakóterületek között ritka nyír- és fenyőerdők nőnek; magát a várost észak, nyugat és dél felől tajga veszi körül.

Leszoszibirszkben van a Krasznojarszki határterület második legnagyobb folyami kikötője. A várost az Acsinszknál leágazó vasúti szárnyvonal köti össze a transzszibériai vasútvonallal, valamint országút köti össze Krasznojarszkkal és az északabbra fekvő Jenyiszejszkkel. A Jenyiszejen a folyami közlekedés a déli Abakantól az északi kikötőkig (Dugyinka, Igarka) végig biztosított, de a folyó alsó szakaszán a hajózási idény igen rövid.

Története[szerkesztés]

A város helyén 1640-től Maklakov Lug falu állt. Maklakovo a 19. században egy alacsonyabb közigazgatási egység (voloszty) székhelye volt, az 1910-es években csak egy kisebb fűrészüzeme működött. A második világháború után nagy fűrésztelepeket, fafeldolgozó üzemeket létesítettek, és később a kiváló minőségű angarai fenyőből készült fűrészáru jelentős exportcikké vált. A faipari munkások részére két település épült: Novomaklakovo és Novojenyiszejszk. A régi Maklakovo és az új Novomaklakovo egyesítésével alapították meg a várost 1975-ben, majd 1989-ben Novojenyiszejszket is a városhoz csatolták.

Gazdasága[szerkesztés]

A város a szibériai erdő- és fafeldolgozó ipar egyik legnagyobb központja. Kedvező földrajzi helyzetéből adódóan a vasúti és a folyami szállítás nagy áruátrakodó állomása. Az Angara betorkolásától kezdve a Jenyiszej bővízű folyammá változik, ami kedvező viszonyokat teremt a vízi áruszállításhoz.

A teherkikötőt a norilszki nagy színesfémkohászati kombinát igényeinek figyelembevételével alapították 1975-ben, amikor elkezdődött az ottani (talnah-i) nikkel- és rézérc lelőhelyek kitermelése. Jelentősége tovább nővekedett a faipari export fejlődésével, majd az Angara alsó folyásának 2010-es években kezdődött iparosításával.[3]

Leszoszibirszk egyik legnagyobb ipari létesítménye az 1. számú Erdő- és Fafeldolgozó Kombinát. A mai kombinát jogelődje 1969-ben kezdte meg a termelést, 2016-tól kezdve a Segezha vállalatcsoport tagja.[4][5] Az 1960-ban alapított Novojenyiszejszki Erdőkémiai Komplexum 2015 óta a skandináviai RFI Consortium Ltd. cég irányítása alatt működik.[6]

Oktatás[szerkesztés]

A pedagógiai főiskola bejárata

A város kiemelkedő oktatási intézménye a pedagógiai főiskola. 1977-ben Jenyiszejszkből helyezték át Leszoszibirszkbe, akkor még önálló főiskola volt, később többször átszervezték. 2015 december óta a Krasznojarszk székhelyű Szibériai Föderációs Egyetem (vagy A Föderáció Szibériai Egyeteme, oroszul: Сибирский федеральный университет) egyik kihelyezett tagozata.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 2.)
  3. АО «Лесосибирский порт» Archiválva 2021. augusztus 22-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2019-03-04)
  4. Лесосибирский ЛДК № 1 строит новый лесопильный комплекс (LeszPromInform, 2012)
  5. Segezha Droup Archiválva 2019. július 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2019-03-04)
  6. Новоенисейский лесохимический комплекс Archiválva 2019. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (2016-11-14, hozzáférés: 2019-03-04)
  7. Лесосибирский педагогический институт. [2019. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 2.)

Források[szerkesztés]