Leptictidium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Leptictidium
Evolúciós időszak: a középső és késő eocén közt[1]
Leptictidium auderiense „insectivora leptarctidae”
Leptictidium auderiense „insectivora leptarctidae”
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Rend: Leptictida
Család: Pseudorhyncocyonidae
Nem: Leptictidium
Tobien, 1962
Fajok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Leptictidium témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Leptictidium témájú kategóriát.

A Leptictidium az emlősök (Mammalia) osztályának a Leptictida rendjébe, ezen belül a Pseudorhyncocyonidae családjába tartozó kihalt nem.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Leptictidium-fajok körülbelül 50 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki, amikor az eocén kori Európában meleg éghajlat volt és a kontinenst sűrű, nedves erdők borították. 35 millió évvel ezelőtt létezésük megszűnt, valószínűleg a szárazabb éghajlat miatt. Nincsenek mai leszármazottjaik.[1] Az állatok 60-90 centiméter hosszúak voltak, az orruktól a farkuk végéig, és súlyuk csak 2-4 kilogramm lehetett. Mivel az emlősökhöz tartoztak, melegvérűek voltak, ami előnyös volt számukra, mert zsákmányaikat, a kisebb hüllőket könnyebben meg tudták fogni a hüvős reggeleken. A Leptictidium-fajoknak hosszú, mozgatható, érzékeny orruk volt, amely hasonlított a mai elefántcickány-félék orrához. Kifinomult hallásukkal, könnyen észrevették zsákmányállataikat. Az állatok mindig táplálékszerző úton voltak, hogy fenn tudják tartani fürge, mozgékony életmódjukat és testük hőmérsékletét. A Leptictidium fajok ragadozó életmódot folytattak, vadászva kis emlősökre, hüllőkre és gerinctelenekre, hajnalban és este. Csak ezekben az órákban volt biztonságos, számukra az erdő cserkészése. Mivel mellső lábai rövidek voltak és a hátsó lábak hosszúak, a Leptictidium-fajok úgy változtattak helyet, mint a mai kengurufélék.

Lelőhelyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leptictidium maradványokat találtak Európában, a Messel lelőhelynél.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b McKenna, M. C, and S. K. Bell. Classification of Mammals Above the Species Level. Columbia University Press. ISBN 0-231-11012-X (1997) 

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • WALKING WITH BEASTS review by Karen Marais