Ugrás a tartalomhoz

Leptictidium

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leptictidium
Evolúciós időszak: Középső - késő eocén[1]
Egy Leptictidium auderiense csontváza
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Rend: Leptictida
Család: Pseudorhyncocyonidae
Nem: Leptictidium
Tobien, 1962
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Leptictidium témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Leptictidium témájú kategóriát.

A Leptictidium az emlősök (Mammalia) osztályának fosszilis Leptictida rendjébe, ezen belül a Pseudorhyncocyonidae családjába tartozó nem.

A nembe az alábbi 5-8 faj tartozik:

A Leptictidium-fajok körülbelül 50 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki, amikor az eocén kori Európában meleg éghajlat volt és a kontinenst sűrű, nedves erdők borították. 35 millió évvel ezelőtt létezésük megszűnt, valószínűleg a szárazabb éghajlat miatt. Nincsenek mai leszármazottjaik.[1] Az állatok 60-90 centiméter hosszúak voltak, az orruktól a farkuk végéig, és testtömegük csak 2-4 kilogramm lehetett. Mivel az emlősökhöz tartoztak, melegvérűek voltak, ami előnyös volt számukra, mert zsákmányaikat, a kisebb hüllőket könnyebben meg tudták fogni a hűvös reggeleken. A Leptictidium-fajoknak hosszú, mozgatható, érzékeny orruk volt, amely hasonlított a mai elefántcickány-félék orrához. Kifinomult hallásukkal, könnyen észrevették zsákmányállataikat. Az állatok mindig táplálékszerző úton voltak, hogy fenn tudják tartani fürge, mozgékony életmódjukat és testük hőmérsékletét. A Leptictidium fajok ragadozó életmódot folytattak, vadászva kis emlősökre, hüllőkre és gerinctelenekre, hajnalban és este. Csak ezekben az órákban volt biztonságos, számukra az erdő cserkészése. Mivel mellső lábai rövidek voltak és a hátsó lábak hosszúak, a Leptictidium-fajok úgy változtattak helyet, mint a mai kengurufélék.

Leptictidium maradványokat találtak Európában, a Messel-lelőhelynél.

  1. 1 2 McKenna, M. C, and S. K. Bell (1997). Classification of Mammals Above the Species Level. Columbia University Press. ISBN 0-231-11012-X.{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  • The Paleobiology Database
  • WALKING WITH BEASTS review by Karen Marais
  • Benton, M. (2000). Vertebrate Palaeontology. Oxford: Blackwell Publishers. ISBN 0-632-05614-2.{{cite book}}: CS1 karbantartás: publisher hely (link)
  • Frey, E.; Herkner, B.; Schrenk, F.; Seiffert, C (1993). Reconstructing organismic constructions and the problem of Leptictidium's locomotion. Darmstadt: Kaupia Darmstädter Beiträge zur Naturgeschichte.{{cite book}}: CS1 karbantartás: publisher hely (link)
  • Rose, K. (2006). The Beginning of the Age of Mammals. The Johns Hopkins University Press. ISBN 0-8018-8472-1.
  • Mathis, C. (1989). Quelques insectivores primitifs nouveaux de l'Eocène supérieur du sud de la France. Paris: Bulletin du Muséum national d'histoire naturelle.
  • Christian, A. (1999). Zur Biomechanik der Fortbewegung von Leptictidium (Mammalia, Proteutheria). Frankfurt am Main: Courier Forschungsinstitut Senckenberg.{{cite book}}: CS1 karbantartás: publisher hely (link)
  • Maier, W.; Richter, G.; Storch, G. (1986). Leptictidium nasutum - ein archaisches Säugetier aus Messel mit außergewöhnlichen biologischen Anpassungen. Frankfurt am Main: Natur und Museum.{{cite book}}: CS1 karbantartás: publisher hely (link)
  • Storch, G. (1987). Leptictidium - ein archaischer Säuger. Naturwissenschaftliche Rundschau.
  • Storch, G.; Lister, A. (1985). Leptictidium nasutum - ein Pseudorhyncocyonide aus dem Eozän der Grube Messel bei Darmstadt (Mammalia, Proteutheria). Frankfurt del Main: Senckenbergiana lethaea.{{cite book}}: CS1 karbantartás: publisher hely (link)
  • Tobien, H. (1962). Insectivoren (Mammalia) aus dem Mitteleozän (Lutetium) von Messel bei Darmstadt. Wiesbaden: Notizbl. hess. Landesamt. Bodenforsch.
  • von Koenigswald; W.; Storch, G. (1987). Leptictidium tobieni n sp., ein dritter Pseudorhyncocyonide (Proteutheria, Mammalia) aus dem Eozän von Messel. Frankfurt del Main: Courier Forschungsinstitut Senckenberg.{{cite book}}: CS1 karbantartás: publisher hely (link)
  • von Koenigswald, W.; Wuttke, M. (1987). Zur Taphonomie eines unvollständigen Skelettes von Leptictidium nasutum aus dem Ölschiefer von Messel. Wiesbaden: Geol. Jb. Hessen.