Ugrás a tartalomhoz

Leopold von Sacher-Masoch

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leopold von Sacher-Masoch
SzületettLeopold Ritter von Sacher-Masoch
1836. január 27.
Lemberg, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt1895. március 9. (59 évesen)
Lindheim(wd), Altenstadt mellett, Német Birodalom
ÁlneveCharlotte Arand
Zoë von Rodenbach
Állampolgárságaosztrák
Nemzetiségeosztrák Ausztria
HázastársaWanda von Sacher-Masoch (1873–1887)[1]
ÉlettársaFanny Pistor[2]
SzüleiCaroline Josepha von Masoch
Leopold Sacher-Masoch
Foglalkozása
IskoláiGrazi Egyetem (–1854, doktorátus)
Kitüntetéseia francia Becsületrend lovagja
SírhelyeLindheim Castle
Leopold von Sacher-Masoch aláírása
Leopold von Sacher-Masoch aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Leopold von Sacher-Masoch témájú médiaállományokat.

Leopold Ritter von Sacher-Masoch (Lviv, 1836. január 27. –‎ Lindheim, 1895. március 9.) osztrák nemesember, író és újságíró. Galíciai életről szóló romantikus történeteiről szerzett hírnevet. A mazochizmus kifejezés a nevéből származik, amelyet kortársa, az osztrák pszichiáter, Richard von Krafft-Ebing talált ki. Masoch nem helyeselte nevének ezt a használatát.[3]

Sacher-Masoch élete során irodalmárként volt ismert, különösen utópista gondolkodóként, aki szocialista és humanista eszméket hirdetett szépirodalmi és ismeretterjesztő műveiben. Műveinek nagy részét máig nem fordították le angolra.

Életrajza

[szerkesztés]

Korai élet és tanulmányok

[szerkesztés]

Von Sacher-Masoch Lemberg városában, a Galícia és Lodoméria Királyság(wd) fővárosában (ma Lviv, Ukrajna) született, amely akkoriban az Osztrák Császárság egyik tartománya volt, római katolikus családban. Apja osztrák köztisztviselő,[4] Leopold Johann Nepomuk Ritter von Sacher, édesanyja pedig Charlotte Josepha von Masoch, rutén nemesasszony volt.[5] Az apa később felesége családjának kérésére (ő volt az utolsó a családban) összevonta a vezetéknevét felesége von Masoch nevével. Von Sacher a Lembergben működő Császári Rendőrség biztosaként szolgált, és az osztrák császár új osztrák nemesi címet adományozott neki, a Sacher-Masoch-ot.[6]

Leopold jogot, történelmet és matematikát tanult a Grazi Egyetemen (ahol 1856-ban történelemből doktorált), majd a diploma megszerzése után ugyanitt lett előadó.[7]

Galíciai mesemondó

[szerkesztés]
Masoch az 1860-as években

Korai, ismeretterjesztő publikációi főként az osztrák történelemmel foglalkoztak. Masoch ugyanakkor hazája, Galícia folklórja és kultúrája felé fordult. Hamarosan felhagyott az előadásokkal, és szabad irodalmárrá vált. Egy évtizeden belül novellái és regényei felülkerekedtek történelmi ismeretterjesztő művein, bár a történelmi témák továbbra is áthatották szépirodalmi műveit.[6]

A pánszlávista eszmék uralkodtak Masoch irodalmi munkásságában, és különösen érdeklődött a Galíciában élő különféle etnikumok festői típusainak ábrázolása iránt. Az 1860-as és 1880-as évek között számos kötetet adott ki zsidó novellák, lengyel novellák, galíciai novellák, német udvari történetek és orosz udvari történetek címmel.

Das Vermächtnis Kains

[szerkesztés]

1869-ben Sacher-Masoch egy grandiózus novellássorozatot tervezett Káin öröksége gyűjtőcím alatt, amely a szerző esztétikai világnézetét (Weltanschauung) képviselte volna. A ciklus A vándor című kiáltványával nyílt meg, amely nőgyűlölő(wd) témákat vetett fel, amelyek Masoch műveinek sajátosságává váltak. A tervezett hat kötetből csak az első kettő készült el. Az 1880-as évek közepére Masoch felhagyott a Káin örökségével. Mindazonáltal a sorozat kiadott kötetei tartalmazták Masoch legismertebb történeteit, amelyek közül a Venus im Pelz (1870-ben jelent meg) a leghíresebb ma. A novella Sacher-Masoch fantáziáit és fétiseit fejezte ki (különösen a domináns, prémeket viselő nőkkel kapcsolatban). Mindent megtett, hogy fantáziáit szeretőivel és feleségeivel kiélje. 1873-ban feleségül vette Angelika Aurora von Rümelint(wd).[8]

Magánélet és inspiráció a Venus im Pelz-hez

[szerkesztés]
Fanny Pistor és Sacher-Masoch

Fanny Pistor(wd) feltörekvő irodalmi írónő volt. Sacher-Masoch-hal akkor találkozott, amikor felvette vele a kapcsolatot – álnéven és kitalált címen, Bogdanoff bárónőként –, hogy javaslatokat kérjen írásai javítására, hogy azok publikálhatóak legyenek. Ő volt a Venus im Pelz (A ​bundás Vénusz) című regény ihletője. Az erotikus regényből született meg a mazochizmus szó.[9][10]

Későbbi évek

[szerkesztés]

1874-ben Masoch megírta a Die Ideale unserer Zeit ("Korunk ideáljai") című regényt, amelyben megpróbálta bemutatni a német társadalmat a Gründerzeit(wd)[11] időszakában.[12]

Ötvenes évei végén mentális egészsége romlani kezdett, és élete utolsó éveit pszichiátriai kezelés alatt töltötte. A hivatalos jelentések szerint 1895-ben halt meg Lindheimben. (Lindheim, amely akkoriban Altenstadt közelében volt, 1971-ben lett Altenstadt község része.) Azt is állítják, hogy Masoch 1905-ben egy mannheimi elmegyógyintézetben halt meg.[13]

Érdekességek

[szerkesztés]

Sacher-Masoch osztrák születésű édesanyján (Eva von Sacher-Masoch(wd)), Erisso bárónőn keresztül a néhai angol rocksztár és filmszínésznő, Marianne Faithfull ük-üknagybátyja.[14] A nő 2025 januárjában hunyt el.

Mazochizmus

[szerkesztés]
Egy 1901-ben megjelent Sacher-Masoch-összeállítás

A mazochizmus kifejezést Richard Freiherr von Krafft-Ebing (1840–1902) osztrák pszichiáter alkotta meg 1886-ban a Psychopathia sexualis című könyvében:

...Jogosnak érzem magam, hogy ezt a szexuális anomáliát „mazochizmusnak” nevezzem, mivel Sacher-Masoch író gyakran tette írásai alapjává ezt a perverziót, amely koráig a tudományos világ számára teljesen ismeretlen volt. Ezzel követtem a „daltonizmus” kifejezés tudományos kialakulását Dalton, a színvakság felfedezője alapján.
Az utóbbi években olyan tények láttak napvilágot, amelyek bizonyítják, hogy Sacher-Masoch nemcsak a mazochizmus költője volt, hanem maga is szenvedett ettől az anomáliától. Bár ezeket a bizonyítékokat korlátozás nélkül közölték velem, tartózkodom attól, hogy a nyilvánosság elé tárjam őket. Cáfolom azt a vádat, hogy "egy tisztelt szerző nevét a szexuális ösztön elferdülésével párosítottam", amelyet a szerző néhány csodálója és könyvem néhány kritikusa felhozott ellenem. Férfiként Sacher-Masoch semmit sem veszíthet művelt embertársai szemében pusztán azért, mert szexuális érzéseinek anomáliája sújtotta. Íróként súlyos károkat szenvedett munkássága befolyása és belső értéke tekintetében, olyan sokáig és valahányszor kiiktatta perverzióját irodalmi munkásságából, tehetséges író volt, és mint ilyen, igazi nagyságot érhetett volna el, ha normális szexuális érzések vezérelték volna. Ebben a tekintetben figyelemre méltó példája annak a hatalmas befolyásnak, amelyet a vita sexualis gyakorol – akár jó, akár rossz értelemben – az emberi elme formálódására és irányítására.[15]

Sacher-Masoch nem volt megelégedve Krafft-Ebing állításaival. Magánéletének részletei ennek ellenére homályosak maradtak, amíg Aurora von Rümelin emlékiratai, a Meine Lebensbeichte (Életem vallomása; 1906) Berlinben meg nem jelentek Wanda v. Dunajew álnéven (ez volt a neve a Venus im Pelz-ben című műve egyik főszereplőjének). A következő évben a Mercure de France(wd) Párizsban kiadta a "Wanda von Sacher-Masoch"(wd) által írt Confession de ma vie (1907) című mű francia fordítását.[8] A francia kiadás angol fordítása Confessions of Wanda von Sacher-Masoch (1991) címmel jelent meg a RE/Search Publications gondozásában.

Művei (válogatás)

[szerkesztés]
  • 1857: Der Aufstand in Gent unter Kaiser Carl V. (Volltext online)
  • 1858: Graf Donski. Eine galizische Geschichte. 1846 (Volltext online, 2. Auflage, 1864)
  • 1862: Ungarns Untergang und Maria von Oesterreich (Volltext online)
  • 1863: Der Emissär. Eine galizische Geschichte
  • 1863: Polnische Revolutionen. Erinnerungen aus Galizien
  • 1864: Die Verse Friedrich des Großen (Volltext online)
  • 1866: Don Juan von Kolomea
  • 1867: Aus dem Tagebuche eines Weltmannes. Causerien aus der Gesellschaft und der Bühnenwelt (Volltext online)
  • 1867: Anna Versing-Hauptmann. Ein Charakterkopf aus der Bühnenwelt (Volltext online)
  • 1867: Der letzte König der Magyaren
  • 1870–1877: Das Vermächtnis Kains
  • 1870: Venus im Pelz(wd) Digitalisat vom Internet Archive
  • 1870: Die Liebe des Plato
  • 1870: Die geschiedene Frau
  • 1872: Unsere Sclaven. Ein sociales Schauspiel in 5 Acten (Volltext online)
  • 1873–1879: Falscher Hermelin. Kleine Geschichten aus der Bühnenwelt
  • 1873: Soziale Schattenbilder. Aus den Memoiren eines österreichischen Polizeibeamten (Volltext online)
  • 1874: Das Marchande de modes-Mädchen und andere Geschichten von den Messalinen Wiens
  • 1874: Die Ideale unserer Zeit. Roman in vier Büchern. Roman des „Neuen Fremden-Blatt“ (Volltext online)
  • 1874: Im Venusberg und andere Geschichten von den Messalinen Wiens
  • 1874: Mondnacht. Novelle. In: Michael Farin (Hrsg.): Don Juan von Kolomea. Galizische Geschichten. 1985
  • 1874 Die Ideale unserer Zeit[16]
  • 1875: Die Toten sind unersättlich, Lemberg, Galizien; NA: Illustriert von Heike Küster, Achilla-Presse, Butjadingen 2008, ISBN 978-3-940350-06-0.
  • 1875: Der Capitulant. Novelle. In: Michael Farin (Hrsg.): Don Juan von Kolomea. Galizische Geschichten. 1985
  • 1875: Don Juan von Kolomea. Novelle. In: Michael Farin (Hrsg.): Don Juan von Kolomea. Galizische Geschichten. 1985
  • 1877: Liebesgeschichten aus verschiedenen Jahrhunderten. Novellen (Volltext online)
  • 1877: Ueber den Werth der Kritik (Volltext online)
  • 1877: Das Vermächtniß Kains. Novellen
  • 1877: Wiener Hofgeschichten. Historische Novellen (Volltext online)
  • 1877: Ein weiblicher Sultan. Historischer Roman
  • 1877–1881: Galizische Geschichten (Digitalisat der 3. Auflage, PDF)
  • 1878: Der neue Hiob. Roman (Volltext online)
  • 1878: Harmlose Geschichten aus der Bühnenwelt (Volltext online)
  • 1878: Judengeschichten (Volltext online). – Darin:
Moses Goldfarb und sein Haus (Volltext online)
  • 1878: Die Republik der Weiberfeinde. Roman (Volltext online)
  • 1879: Eine Autobiographie. In: Deutsche Monatsblätter. (Volltext online)
  • 1880: Die Ästhetik des Hässlichen. Erzählung (Volltext online)
  • 1880: Basyl der Schatzgräber und andere seltsame Geschichten (Volltext online)
  • 1881: Galizische Geschichten. Novellen (Volltext online)
  • 1881: Neue Judengeschichten
  • 1882: Hasara Raba. Novelle (Volltext online)
  • 1882: Der Ilau (Volltext online)
  • 1882: Der Judenraphael (Volltext online)
  • 1882: Das Paradies am Dniester. Novelle (Volltext online)
  • 1882: Das Testament. Novelle
  • 1882: Volksgericht. Novelle (Volltext online)
  • 1883 —: Auguste Lavallé (Übers.) Juifs et russes
  • 1886: Die Seelenfängerin
  • 1886: Ewige Jugend
  • 1886: Gute Menschen und ihre Geschichten. Ein Novellenbuch (Volltext online)
  • 1886: Polnische Judengeschichten
  • 1890: Die Schlange im Paradies
  • 1891: Katharina II. Russische Hofgeschichten (Volltext online)
  • 1891: Jüdisches Leben in Wort und Bild
  • 1893: Bühnenzauber
  • 1893: Neue Erzählungen
  • 1894: Die Satten und die Hungrigen
  • 1895: Das Erntefest. Erzählung. In: Alois Brandstetter (Hrsg.): Österreichische Erzählungen des 19. Jahrhunderts. 1986
  • 1898: Russische Hofgeschichten. Liebesgeschichten und Novellen (6. Auflage). (Volltext online)
  • 1900: Zur Ehre Gottes! Roman (Volltext online)
  • 1901: Grausame Frauen. Hinterlassene Novellen
  • 1910: Don Juan von Kolomea. In: Deutscher Novellenschatz. Hrsg. von Paul Heyse und Hermann Kurz. Bd. 24. 2. Aufl. Berlin, [1910], S. 197–279. In: Weitin, Thomas (Hrsg.): Volldigitalisiertes Korpus. Der Deutsche Novellenschatz. Darmstadt/Konstanz, 2016
  • 1985: Matrena. Erzählung. In: Herbert Greiner-Mai(wd) (Hrsg.): Die Heirat des Herrn Stäudl. Österreichische Kriminalgeschichten
  • 1985: Der Wanderer. Novelle. In: Michael Farin (Hrsg.): Don Juan von Kolomea. Galizische Geschichten. 1985
  • 2002: Karin Bang (Hrsg.): Der Köhler-Michel. Eine Weihnachtsgeschichte. CØNK, Roskilde, 994067399 dokumentumai a Német Nemzeti Könyvtár (DNB) állományában

Magyarul

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ 118604570
  2. ↑ https://content.time.com/time/subscriber/article/0,33009,899678-2,00.html
  3. ↑ Alison M. Moore, Sexual Myths of Modernity: Sadism, Masochism and Historical Teleology, (Lexington Books, 2016) ISBN 9781498530736
  4. ↑ "City in Ukraine Tied to Masochism Finds Link Painful, Sure, but Some Like It" Archiválva 2021. április 23-i dátummal a Wayback Machine-ben. by Andrew Higgins, The New York Times, 14 November 2014
  5. ↑ The cultural legacy of Sacher-Masoch Archiválva 2020. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben. Nataliya Kosmolinska and Yury Okhrimenko
  6. ↑ a b Sacher-Masoch, Leopold Von. Venus in Furs (angol nyelven). CreateSpace Independent Publishing Platform (2017. január 18.). ISBN 978-1-5426-1563-1 
  7. ↑ Sacher-Masoch, Leopold von 1836–1895. encyclopedia.com. [2024. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. április 11.)
  8. ↑ a b Wanda von Sacher-Masoch (szül. Angelika Aurora Rümelin; Graz, 1845. március 14. – Párizs, kb. 1933 tavasza) osztrák író és műfordító, Leopold von Sacher-Masoch felesége.
  9. ↑ Sex god? Marianne's last word. The Times, 1999. június 19. [2007. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva].
  10. ↑ Schwer hörig (német nyelven) (1986. január 26.) 
  11. ↑ A Gründerzeit (szó szerint „alapítók korszaka”) az európai gazdaságtörténet egy időszaka volt a 19. század közepén és végén Németországban és Ausztria-Magyarországon az iparosodás és az 1873-as nagy tőzsdekrach között.
  12. ↑ Leopold von Sacher-Masoch. know.cf. (Hozzáférés: 2020. március 15.)[halott link]
  13. ↑ Weinberg, Thomas S.. Sacher-Masoch, Leopold Ritter von, Human Sexuality: An Encyclopedia. Garland Publishing (1992). ISBN 0-8240-7972-8 
  14. ↑ Marianne keeps the Faith – In concert: Marianne Faithfull. The Vancouver Province, 2007. május 29. [2012. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 12.)
  15. ↑ Von Krafft-Ebing, Richard. Psychopathia Sexualis: A Medico-Forensic Study. Elsevier Science, 132. o. (1939). ISBN 978-1-4831-9410-3 
  16. ↑ Die Ideale unserer Zeit Archiválva 2020. november 5-i dátummal a Wayback Machine-ben., novel in four books, Vienna 1874 (facsimile at Austrian National Library)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Leopold von Sacher-Masoch című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További olvasmányok

[szerkesztés]
  • Bach, Ulrich E, "Sacher-Masoch's Utopian Peripheries." Archiválva 2019. július 30-i dátummal a Wayback Machine-ben. In: The German Quarterly 80.2 (2007): 201–219.
  • Biale, David, "Masochism and Philosemitism: The Strange Case of Leopold Von Sacher-Masoch", Journal of Contemporary History 17 (1982), 305–323.
  • Deleuze, Gilles, "Coldness and Cruelty," in Masochism, New York: Zone Books (1991).
  • John K. Noyes, The Mastery of Submission. Inventions of Masochism. Ithaca: Cornell University Press 1997.
  • Carlo Di Mascio, Masoch sovversivo. Cinque studi su Venus im Pelz, Firenze, Phasar Edizioni, 2018. ISBN 978-88-6358-488-2
  • Alison Moore, Recovering Difference in the Deleuzian Dichotomy of Masochism-without-Sadism. Angelaki 14 (3), November 2009, 27–43.
  • Alison M. Moore, Sexual Myths of Modernity: Sadism, Masochism and Historical Teleology. Lanham: Lexington Books, 2016. ISBN 978-0-7391-3077-3
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Leopold_von_Sacher-Masoch&oldid=28562193”