Leonyid Boriszovics Kogan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Leonyid Boriszovics Kogan
Kogan Leonid Borisovich.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Leonyid Boriszovics Kogan
Született 1924. november 14.[1][2][3][4][5][6]
Dnyipro[7]
Elhunyt 1982. december 17. (58 évesen)[1][3][4][8][9][5][6]
Mityiscsi
Sírhely Novogyevicsi temető
Iskolái Central Music School
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Hangszer hegedű
Díjak
Tevékenység hegedűs
A Wikimédia Commons tartalmaz Leonyid Boriszovics Kogan témájú médiaállományokat.

Leonyid Boriszovics Kogan (oroszul: Леонид Борисович Коган; Dnyepropetrovszk, 1924. november 24.Mityiscsi, 1982. december 17.) szovjet-ukrán hegedűművész és hegedűtanár.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Leonid Kogan 1924. november 14-én született Dnyepropetrovszkban (ma Dnyipro), Ukrajnában. Apja fényképész volt, emellett amatőr hegedűs. Felismerve fia tehetségét, hatéves korában elkezdte zenei taníttatását: hegedűórákat vett Filipp Jampolszkijtól (1874–1957), Auer Lipót tanítványától. A gyermek továbbfejlődése érdekében a család 1934-ben Moszkvába költözött, és Abram Jampolszkijnál (1890–1956) folytatta tanulmányait a Központi Zeneiskolában 1943-ig, majd 1948-ig a Moszkvai Csajkovszkij Állami Konzervatóriumban. (Filipp és Abram Jampolszkij között nincs családi kapcsolat, de mindketten Auer-tanítványok voltak.) Kogan végzése után 1951-ig még posztgraduális tanulmányokat folytatott a konzervatóriumban.[10][11][12]

1934-ben Jasha Heifetz adott néhány koncertet Moszkvában, és ezek nagy hatással voltak Koganra. Ezt nyilatkozta: „Minden koncertjén ott voltam. … minden hangjára emlékszem, amit játszott. Ő volt az ideális művész számomra”. Tizenkét éves korában hallotta őt játszani Moszkvában Jacques Thibaud, és nagyszerű jövőt jósolt számára. Hangversenyen 1941-ben, 17 éves korában mutatkozott be: Brahms D-dúr hegedűversenyét játszotta a Moszkvai Konzervatórium nagytermében, a kísérő zenekar a Moszkvai Filharmonikus Zenekar volt. Ezután nagy hazai koncertturnéra indult, a Szovjetunió sok városában fellépett.[11][12][13]

1947-ben részt vett az első, Prágában megrendezett Világifjúsági találkozón, ahol megosztott első díjat nyert. 1951-ben első díjat nyert a brüsszeli Queen Elizabeth-versenyen, ahol a döntőben Paganini 1. hegedűversenyét játszotta (Sauret híres és nehéz kadenciájával). David Ojsztrah, aki Jacques Thibaud-val együtt a zsűri tagja volt, ezt követően kollégának tekintette Kogant. Versenygyőzelmével megkezdődött nemzetközi karrierje.[11] 1955-ben Párizsban és Londonban, majd Dél-Amerikában és az Egyesült Államokban adott koncerteket. 1958-ban nagy sikerű koncertet adott a Pierre Monteux által dirigált Bostoni Szimfonikusokkal (Brahms: Hegedűverseny). Koncertkörútjain a világ legrangosabb hangversenytermeiben lépett fel, a legelismertebb zenekarok és karmesterek kíséretével.[11]

1952-ben kezdett tanítani a moszkvai konzervatóriumban, 1953-ban professzornak, 1969-ben a hegedű tanszak vezetőjének nevezték ki. Később, 1980-ban meghívták az olaszországi Sienába, az Accademia Musicale Chigianába is tanítani.[11]

Leonid Kogan 1982-ben, ötvennyolc éves korában halt meg. Moszkvából utazott egy jaroszlavli koncertre, a vonaton szívrohamot kapott és elhunyt.[11][12]

Kogan Emil Gilelsz húgát, a szintén koncerthegedűs Jelizaveta Gilelszt vette feleségül. Fiuk, Pavel Kogan (1952) is világhírű hegedűs és karmester lett, lányuk, Nyina Kogan (1954) koncertzongorista lett, aki már fiatalon apja szonátapartnerévé vált.[11]

Művészete[szerkesztés]

Leonyid Kogan a 20. század legnagyobb hegedűsei közé számít,[10] az orosz hegedűiskola egyik legragyogóbb képviselője. Briliáns és lenyűgöző hegedűművész. Gyakran kerülte a nyilvánosságot, a reflektorfényt, emiatt kissé hátrébb szorult David Ojsztrah mögött, akit ráadásul a Szovjetunió jobban is támogatott. Kogannak két Guarneri del Gesù hegedűje volt: az 1726-os ex-Colin és az 1733-as ex-Burmester, és ezekhez Dominique Peccatte francia vonókat használt. Ezek a hangszerek nem a saját tulajdonai voltak, hanem az állam biztosította számára.[11][12]

Tizennyolc versenymű volt a repertoárján, és számos kortárs zeneszerző írt számára műveket. Ő volt az első szovjet művész, aki eljátszotta Berg Hegedűversenyét. A szóló- és versenyműveken kívül kedvelte a kamarazenét is. Ezért pályafutása során két hegedű-zongora-cselló triót is alakított. Az első volt a fajsúlyosabb: Emil Gilelsz zongorázott és Msztyiszlav Rosztropovics csellózott az együttesben, és együttműködésük évei alatt számos kiváló, ma is keresett hangfelvételt készítettek. Többek között Beethoven-, Schumann-, Csajkovszkij-, Saint-Saëns- és Brahms-műveket játszottak. A második trió a karmester Jevgenyij Szvetlanov (zongora) és Luzanov (cselló) közreműködésével állt össze.[11][12]

Kogan hegedűjátékát az egyenletes, telt hangzás jellemezte, amit – kiváló jobbkar-technikájának köszönhetően – még a magas állásokban el tudott érni, ez biztosította technikájának tévedhetetlenségét is. Előadásmódjára a virtuozitás mellett a nagyfokú érzékenység jellemző. Érdekes, hogy a hegedűjén acélhúrokat használt (egyes források szerint alkalmanként, legalábbis részben, bélhúrokat is használt[11]) és a vonója íjszerű kiképzésű volt (szemben a kor más hegedűseivel). Ez adta számára azt a hangzást, ami a tisztaságot, a fényességet és az erőt jelentette. Gyors, diszkrét vibratója édes, mégis átható hangot biztosított hegedűhangjának.[10][12][13]

Elismerései[szerkesztés]

  • 1947 – Prágai VIT megosztott első díja
  • 1951 – Brüsszeli Queen Elisabeth verseny első díja
  • 1955 – Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság tiszteletbeli művésze
  • 1964 – Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság népművésze
  • 1965 – Lenin-díj
  • 1966 – Szovjetunió népművésze
  • 1974 – Lenin-rend
  • ? Munka Vörös Zászló Érdemrendje

Felvételei[szerkesztés]

Válogatás a Discogs[14] és az AllMusic[15] nyilvántartásából.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
1952 Hacsaturján: Hegedűverseny Bolsoj Szimfonyicseszkij Orkesztr Bszeszojuznovo Ragyio, Aram Hacsaturjan Aprelevszkij Zavod
1953 Csajkovszkij: Hegedűverseny Bolsoj Szimfonyicseszkij Orkesztr Bszeszojuznovo Ragyio, V. V. Nyebolszin Aprelevszkij Zavod
1953 Haydn: Trió, No. 17; Beethoven: Trió No. 9 Emil Gilelsz, Msztyiszlav Rosztropovics Leningradszkij Zavod
1953 Wieniawski: Fantázia Gounod: Faust című operájának témájára;
Vieuxtemps: 5. hegedűverseny
Gosz. Szimf. Orkesztr SZSZSZR, Vlagyimir Gyegtyarenko, Kirill Kondrasin Aprelevszkij Zavod
1954 Schumann: Fantázia; Sarasate: Malaguena, Baszk capriccio Aprelevszkij Zavod
1954 Brahms: Trió No. 40 Emil Gilelsz, Jakov Sapiro Aprelevszkij Zavod
1955 Bach: 1. brandenburgi verseny Gosz. Szimf. Orkesztr SZSZSZR, Anatolij Petrov, Alekszandr Jankelevics, Szergej Jankelevics Aprelevszkij Zavod
1955 Brahms: 1. és 2. szonáta Andrej Mitnyik Columbia
1956 Bach: d-moll kettősverseny, 2. szonáta (Partita No. 1), E-dúr hegedűverseny Philharmonia Orchestra, Elizabet Gilelsz, Otto Ackermann Columbia
1957 Brahms: D-dúr hegedűverseny Paris Conservatoire Orchestra, Charles Bruck Angel Records
1958 Beethoven: Trió No. 5 Rudolf Barshaj, Msztyiszlav Rosztropovics Aprelevszkij Zavod
1959 Beethoven: Hegedűverseny Paris Conservatoire Orchestra, Constantin Silvestri Columbia
1960 Lalo: Spanyol szimfónia; Csajkovszkij: Melankolikus szerenád Philharmonia Orchestra, Kirill Kondrasin Columbia
1964 Sosztakovics: a-moll hegedűverseny Moszkvai Filharmonikus Zenekar, Kirill Kondrasin Supraphon
1968 Mozart: 5., A-dúr hegedűverseny; Berg: Hegedűverseny Bolsoj Szimfonyicseszkij Orkesztr Bszeszojuznovo Ragyio, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij Melogyija
1971 Mojszej Vajnberg: Hegedűverseny, 4. szimfónia Moszkvai Filharmonikus Zenekar, Kirill Kondrasin Melogyija, His Masters Voice
1973 Bach: Szonáták hegedűre és csembalóra, BWV 1014-19 Karl Richter RCA
1978 Vieuxtemps: 5. hegedűverseny, Rondino;
Ysaÿe: „Am Spinnrad” Poéma, a-moll mazurka
Szovjetunió Állami Akadémiai Szimfonikus Zenekara, Kirill Kondrasin, Vlagyimir Jampolszkij, Andrej Mitnyik Melodia-Eurodisc
1981 Beethoven: D-dúr hegedűverseny Szimfonikus Zenekar, Pavel Kogan Melogyija
1993 Artist Profile: Leonid Kogan; Brahms-, Beethoven-, Csajkovszkij-hegedűversenyek, Lalo: Spanyol szimfónia EMI
1996 Hacsaturján: Hegedűverseny, Hegedűrapszódia Russian Revolution
2000 Prokofjev: Alekszandr Nyevszkij; Hacsaturjan: Hegedűverseny [élő, sztereó] Chicago Symphony, Reiner Frigyes; Boston Symphony, Pierre Monteux RCA Victor
2002 Paganini: 1. hegedűverseny; Lalo: Spanyol szimfónia Orchestre de la Société les Concerts du Conservatoire, Charles Bruck Testament
2003 Prokofjev: 2. hegedűverseny; Csajkovszkij: Hegedűverseny, Meditáció, Melankolikus szerenád London Symphony Orcestra, Basil Cameron; Orchestre de la Société les Concerts du Conservatoire, André Vandernoot, Constantin Silvestri; Philharmonia Orchestra, Kirill Kondrasin Testament
2004 Beethoven: Sonatas No. 3, 5, 9 [élő, 1964] Emil Gilelsz Doremi
2006 Brahms: Hegedűszonáták Andrej Mitnyik Archipel
2008 Haydn, Mozart, Beethoven, Csajkovszkij, Sosztakovics, Schumann, Saint-Saens, Borogyin: Triók Emil Gilelsz, Msztyiszlav Rosztropovics Doremi
2016 Leonid Kogan – Recital Händel-, Bach-, Falla-, Ravel-, Debussy-, Sarasate-művek Meloclassic
2017 Hacsaturján-, Hrennyikov-, Prokofjev-, Vajnberg-, Gyenyiszov-művek Boston Symphony, Pierre Monteux; USSR State Symphony, Kirill Kondrasin; State Academic Symphony, Jevgenyij Szvetlanov; Moscow Philharmonic; Instrumental Ensemble, Pavel Kogan Praga Digitals

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Коган Леонид Борисович, 2015. szeptember 27.
  3. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  8. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. a b c AllMusic
  11. a b c d e f g h i j Bach
  12. a b c d e f fidelio
  13. a b Milsom
  14. Discogs
  15. AllDisc

Források[szerkesztés]