Lenny Bruce
| Lenny Bruce | |
 | |
| Született | Leonard Alfred Schneider 1925. október 13.[1][2][3] Mineola |
| Elhunyt | 1966. augusztus 3. (40 évesen)[4][1][2][3] Hollywood |
| Állampolgársága | amerikai |
| Házastársa | Honey Harlow (1951–1957) |
| Élettársa | Lotus Weinstock (1965–1966) |
| Szülei | Sally Marr |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Wellington C. Mepham High School |
| Halál oka | kábítószer-túladagolás |
| Sírhelye | Eden Memorial Park[5] |
 | |
| Lenny Bruce aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lenny Bruce témájú médiaállományokat. | |
Leonard Alfred Schneider (Mineola, Nassau megye, 1925. október 13. – Los Angeles, 1966. augusztus 3.) amerikai stand-up komikus volt. Ismert volt nyílt formájú, szatirikus stand-up előadásairól, amelynek témái a politika, a vallás és a szex volt, és gyakran tartalmaztak trágárságokat.[6] Szabadszájúsága miatt 1964-ben bírósági per indult, amelyet 2003-ban egy bocsánatkérés követett.[7]
A pere az amerikai szólásszabadság jelképének számít.[8][9][10] A Rolling Stone magazin 2017-ben a harmadik legjobb stand-up komikusnak nevezte, Richard Pryor és George Carlin után.[11]
Életéről 1974-ben film készült Lenny címmel, amelyben Dustin Hoffman alakítja Bruce-t.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Zsidó származású volt.[12] Leonard Alfred Schneider néven született. Nassau megyében, Bellmore városában nőtt fel, és a Wellington C. Mepham High School tanulója volt.[13] Szülei elváltak, amikor Bruce tíz éves volt, így a rokonaival élt. Apja cipőeladó volt, anyja pedig előadó volt, aki nagy hatással volt Bruce-ra.[14]
1942-ben, 16 éves korában csatlakozott az amerikai haditengerészethez.[15] 1945-ben leszerelt.
Kis ideig apjával élt Kaliforniában, majd New Yorkban telepedett le, ahol humorista lett, de nehéznek tartotta megkülönböztetni magát az előadó reménységek ezreitől. Ezek az előadók a Hanson's nevű büfében találkoztak, itt találkozott Joe Ancis humoristával,[16] aki nagy hatással volt Bruce-ra.
Első fellépése anyja egyik műsorán volt "Lenny Marsalle" néven, ahol helyettesítő műsorvezetőként (ceremóniamester, MC) tevékenykedett. 1947-ben 12 dollárt keresett és ingyenes spagetti vacsorát is nyert az első fellépésével.[17] Ezután az Arthur Godfrey's Talent Scouts című rádióműsorban szerepelt, ahol olyan filmsztárokat utánzott, mint Humphrey Bogart, James Cagney és Edward G. Robinson.[18]
Magánélete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Felesége Honey Harlow sztriptíztáncosnő volt, akivel 1951-ben házasodott össze. 1955-ben született meg lányuk, Kitty Bruce.[19] Lenny és Honey kapcsolata hullámzó volt.
Halála
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1966. augusztus 3-án holtan találták Hollywood Hills-i lakásában.[9] Túladagolásban hunyt el.[20]
Könyvei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Stamp Help Out! (1961/1965)
- How to Talk Dirty and Influence People (1967)
Diszkográfia
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- The Sick Humor of Lenny Bruce (1959)
- I Am Not a Nut, Elect Me! (1960)
- American (1961)
- Lenny Bruce is Out Again (1964/1966)
- Interviews of Our Times (1969)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "Internet Broadway Database". Internet Broadway Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- ↑ "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. június 12.
- ↑ "Let There Be Laughter – Jewish Humor Around the World". Beit Hatutsot. 2018. június 14. 2021. január 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. augusztus 31.
- ↑ Kifner, John (2003. december 24.). "No Joke! 37 Years After Death Lenny Bruce Receives Pardon". The New York Times (amerikai angol nyelven). ISSN 0362-4331. Hozzáférés: 2019. október 15.
- ↑ Kifner, John (2003. december 24.). "No Joke! 37 Years After Death Lenny Bruce Receives Pardon". Nytimes.com. Hozzáférés: 2013. december 5.
- 1 2 AP (1966. augusztus 4.). "Obituary". New York Times. 2001. október 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. november 28.
- ↑ Watkins, Mel; Weber, Bruce (2008. június 24.). "George Carlin, Comic Who Chafed at Society and Its Constraints, Dies at 71". The New York Times.
- ↑ The 50 Best Stand-up Comics of All Time Archiválva 2017. december 11-i dátummal a Wayback Machine-ben. Rollingstone.com, retrieved February 15, 2017.
- ↑ Images, Getty. "50 Years After His Death, Lenny Bruce's Spirit Lives On". The Forward.
- ↑ Albert Goldman; Lawrence Schiller (1991). Ladies and Gentlemen: Lenny Bruce!!. Penguin Books. 107. o. ISBN 978-0140133622. Hozzáférés: 2012. március 31.
- ↑ Thomas, William Karl (1989. december 1.). Lenny Bruce: the making of a prophet. Archon Books. 47. o. ISBN 978-0208022370. Hozzáférés: 2012. március 31.
- ↑ Ladies and Gentlemen: Lenny Bruce!! (New York: Random House, 1971), p. 91.
- ↑ Driven, Joey. "Joe Ancis: A Brief Biography". 2015. április 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. február 28.
- ↑ "Lenny Bruce". Reference.com. 2015. április 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. február 28.
{{cite web}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - ↑ Schwartz, Ben. "The Comedy Behind the Tragedy". Chicago Reader. 2019. április 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. február 28.
- ↑ "Chronology – The 50s". The Official Lenny Bruce Site. Mystic Liquid. 2011. november 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. november 28.O'Malley, Ryan. "Lenny Bruce's daughter reaching out: Pittston resident Kitty Bruce hopes to help women in recovery with "Lenny's House"". Pittston Dispatch. Pittston, Pennsylvania. 2011. november 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. június 18.
- ↑ Collins, Ronald; Skover, David (2002). The Trials of Lenny Bruce: The Fall and Rise of an American Icon. Sourcebooks Mediafusion. 340. o. ISBN 978-1-57071-986-8.