Lengyelország művészete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Lengyelország iparművészete szócikkből átirányítva)
A bialowiezai templom

Lengyelország művészete alatt a középkori és mai Lengyelország területének művészetét értjük.

Építészet[szerkesztés]

Kora középkor-11. század[szerkesztés]

A mai Lengyelország nyugati felének mocsaras vidékén a szlávok nagy föld és fa erődítményekkel vették körül településeiket. Poznańban 9-11. századi gerendaerődítést találtak. E földvárakat a 13. századig használták. A kőépítészet első reprezentatív emlékei a lednicai vár, a hozzá épült centrális kápolna(10. sz.), a krakkói Wawel alatt feltárt négykarájos templom maradványa, a tumi bazilika alatt megbúvó templomrom, és az első poznańi székesegyház. A 11. században Poznan és Gniezno környékéről az építőtevékenység központja Krakkóba és környékére tolódott át (Salvator-templom, cieszyni kerek templom, inowłódzi Szent Egyed-templom). A 11-12. század fordulóján épült fel a krakkói székesegyház háromhajós altemploma, gondosan faragott kockafejezetekkel, és az első gnieznói székesegyház.

12-14. század[szerkesztés]

A 12. század a lengyelországi romanika érett korszaka (krakkói Szent András-templom, kuszvicai bencések terméskőből épült temploma, trzemesznói bencés templom, czerwinski bazilika, krakkói Szent Adalbert-kápolna, pradocini székesegyház). Jellegzetesek a kockafejezetes pillérfők. A század legnagyszabásúbb emléke Tum társaskáptalani temploma, mely a Rajna-vidéki megoldásokkal rokon. A strelznói volt premontrei templom két homlokzati tornyos megoldása a következő századba vezet át.

A 13. században átépítették a poznańi székesegyházat négy pillérpáros, háromhajós bazilikává. Jelentős emlékcsoportot képvisel a ciszterci építészet, melynek különösen jellemző emlékei Wąchok, Sulejów, Mogila templomai. Északabbi területeken téglát is használtak. A ciszterci építészet hatott a boroszlói székesegyház körüljárójának építészeire.

Kora gótikus jegyek mutatkoznak a boroszlói Szent Egyed-templom szentélyén. A késői romanika emlékei a nyugat-pomerániai falusi építészet példái.

A gótika a 13. sz. végétől lassan nyert teret. A tégla mint építőanyag már nemcsak északon, hanem országszerte nagy szerepet játszott, a kőépítkezés azonban a déli országban továbbra is kedvelt maradt. Jelentős a világi építészet (várak, kastélyok), melyen cseh és német előképek tételezhetők fel. Nem volt hatás nélküli a német lovagrend tevékenysége sem: a malborki téglavár hadi és építészeti szempontból is jelentős alkotás. A várépítés virágkora 13-14. század volt (bolkówi, będzini várak belsőtornyos megoldással; a Wawel elődje). Lakótoronyszerű kisebb várak is előfordulnak (Biestrzyków). A 14. századtól nagy arányban a városok erődítési feladatait látták el, e tekintetben főként Nagy Kázmér játszott jelentős szerepet. A városfalakhoz védművek épültek, olykor barbakánnal látták el őket (pl. Krakkó).

15. század[szerkesztés]

A 15. században épült várak már sokkal inkább kényelmi, mint védelmi funkciót látnak el (például a dębnói). Megerősödött a polgárság, újabb megrendelői réteg igényeit elégítették ki a városi lakóházak (Boroszló, Krakkó). A házak az északi városok oromzatos típusát követték. A város magjává a piactér lett, mely mindig négyszögletes, itt emelkedik a városháza is (Boroszló, Poznań, Szczecin, Gdańsk). A gdanski városháza mellett a patríciusoknak csillagboltozattal ellátott csarnokot is emeltek (Artushof). Krakkóban épült egyetem is (Collegium Maius). Az egyházi építészet fontos változása volt a koldulórendek megjelenésével kapcsolatba hozható csarnoktér megjelenése (boroszlói és gdanski ferences rendházak; Toruń, Boroszló: Corpus Christi-templom, varsói dóm). A nyugati katedrális-kultúra csak későn jelent meg (Kazimierc, Szent Katalin-templom; Gniezno, székesegyház, Poznań, székesegyház). Az európai téglagótika nagyszabású alkotása a gdanski Mária-templom.

A késő gótika alkotása a poznańi Mária-kápolna és a boroszlói Szent Kereszt-templom. A gótikus falusi templomok közül kiemelkedik a dębnói és harklowai fatemplom.

16. század[szerkesztés]

A 16. század elején a Jagellók az itáliai reneszánsz formakincset próbálták meghonosítani. Közvetlen itáliai kapcsolatot biztosított a Laski érsek által meghívott firenzei Bartolomeo Berecci (?-1537). I. Zsigmond 1502-ben a Wawel építkezéseihez az all' antica stílus akkor még egyetlen Itálián kívüli központjából, Budából kért terveket. Talán innen került Lengyelországba Franciscus Italicus mester is, az építősegédek azonban minden bizonnyal Budáról származtak. A Wawel palotáját főképp Berecci alakította ki, árkádos, mellvédes, balusztrádos udvarral. A palota belső díszítését helyi mesterek készítették. Berecci segédei voltak N. Castiglione (?-1545), B. di Zanobi de Gianoti (?-1541), G. Cini (?-1565); utóbbi kettő Berecci halála után az udvar vezető építészei, sőt más területeken a reneszánsz stílus elterjesztői (Plock új katedrálisa, wilnói katedrális újjáépítése). Gianoti halála után Cini a műhely székhelyét áttette Wilnóba.

A század további jelentős mesterei és vállalkozásai: G. Pahr vagy Baar (?-1575): brzegi kastély és városháza (B. Niuronnal), varsói királyi palota (G. B. Quadróval); Quadro: poznańi városházát; J. Michałowicz z Urzędowa: a krakkói dóm Mária- és Háromkirályok-kápolnája, łowitzi templom mellékkápolnája; S. Gucci: Báthory István palotája Łobzowban; Francesco Fiorentino.

Báthory István és III. Zsigmond viszont az ellenreformáció és kora barokk művészetet propagálták. Sobieski János idejében alakult ki a szarmatizmusnak nevezett, helyi sajátosságokkal bíró törekvés. II. Ágost és III. Ágost idején a német művészet hatása lett erőteljes.

Szobrászat[szerkesztés]

Festészet[szerkesztés]

Historikus tárgyú képeket festett Jan Matejko, akinek egyik legismertebb műve az 1791. május 3-i alkotmány című. Báthory Istvánról készült képe mintául szolgált a budapesti Báthory-szoborhoz. Varsóban született Tamara de Lempicka emigráns festő, aki a kubizmust és az art déco stílust ötvözte, és akinek műveiben gyakran jelennek meg katolikus szentek többek között Maurice Denis hatásaként.

Forrás[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.