Lengyel Pál (nyomdász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lengyel Pál
Született 1868. április 1.
Szabadka
Elhunyt 1932. október 4. (64 évesen)
Budapest
Álneve Hugó Regéczi
Állampolgársága magyar
SzüleiMaria Juhász
Foglalkozása nyomdász, újságíró, eszperantista
A Wikimédia Commons tartalmaz Lengyel Pál témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Lingvo Internacia (1900)

Lengyel Pál Hugó (Paul de Lengyel, Paŭlo Lengyel, Regéczi Hugó) (Szabadka, 1868. április 1.Budapest, 1932. október 4.) eszperantista, nyomdász, újságíró, az eszperantó nyelvű lapkiadás úttörője.[1]

Életpályája[szerkesztés]

Lengyel Pál Szabadkán született Lengyel Géza tanár és Juhász Mária házasságából. Gyermekéveiről szinte semmit nem tudunk. Születésének történetét később maga áprilisi tréfaként írta meg egy irodalmi pályázatra. Korán árvaságra jutott, nagyanyjánál nevelkedett, a gimnázium első éveit Pécsett végezte.

1883-ban került Szekszárdra nyomdász-tanoncnak. Tanulóévei után hosszabb útra indult, hogy ismereteit tökéletesítse. Járt Pesten, majd a szepességi városokban, ekkor fordult meg Regécen is, ahonnan írói álnevét kölcsönözte. A vándorévek után hivatalnoki állást kapott Szekszárdon, megnősült, négy gyermeke született.

1895. szeptember 10-én nyomdát nyitott a szekszárdi Mérey utca 7. számú házban. 1897-ben Lengyel kezébe került a Barabás Ábel által készített első, magyarok számára megjelent eszperantó nyelvkönyv reklámja. Rögtön rendelt belőle, és elkezdte tanulni az akkor 10 éves nyelvet. Két nappal később levelet küldött Uppsalába Paul Nylénnek, aki a Lingvo Internacia (Nemzetközi Nyelv) című folyóirat szerkesztő-kiadója volt.

1900-ban a folyóirat már Szekszárdon jelent meg, szerkesztője és kiadója is Lengyel lett. 1904-ben Lengyelt és családját Párizsba hívták, és ott igazgatói állást kínáltak neki egy nyomdában. Itt találkozott a nyelv megalkotójával Zamenhoffal 1905-ben. A nyomda több folyóiratot adott ki eszperantó és francia nyelven. Első magyarként a nyelv fejlődéséért felelős legmagasabb fórum, az Eszperantó Akadémia (ekkori nevén Lingva Komitato – Nyelvi Bizottság) tagja.

Az első világháború idején a családot, munkatársakat a magyarokkal, németekkel együtt internálták. 1919 júniusában Budapestre szállították a magyar internáltakat, itt kaptak Lengyelék is lakást. A háború után a megélhetésért küzdött a család, az eszperantóval kevesebbet foglalkozott. Szinte teljesen elhagyatva halt meg Budapesten.

Emlékezete[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ivan Gennagyjevics Sirjajev – Kökény Lajos – Bleier Vilmos – Kalocsay Kálmán: Eszperantó Enciklopédia: Lengyel (lendjel) Pal. www.eventoj.hu (eszperantóul) (1933) (Hozzáférés: 2022/05/09/) „hungaro, pre­sejposedanto. Nask 1 apr. 1868 en Szabadka (nun Subotica en Jugosl), mortis 4 okt 1932 en Budapest. En sia 4-a jaro li fariĝis tutorfa, edukis lin lia avino.”
  2. Lengyel Pál szedőregálját 2004-ben G. Nagy Róbert közvetítésével szerezte meg a Dombóvári Helytörténeti Múzeum, a szekszárdi eszperantista klub ajánlotta fel a múzeumnak.
  3. Archivált másolat. [2012. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 13.)

Források[szerkesztés]

  • Az eszperantó szekszárdi úttörője: Lengyel Pál. (Tolnai Népújság, 1983. augusztus 3.)
  • Szilágyi Mihály: Paŭlo Lengyel, 1988. ISBN 963 018 870 8
  • Emlékképtár. (Szekszárdi Vasárnap, 2000. június 4.)

További információk[szerkesztés]