Narodowy Bank Polski

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Lengyel Nemzeti Bank szócikkből átirányítva)
Narodowy Bank Polski
NBP HQ AB.jpg

Alapítva 1945
Székhely Varsó
A Narodowy Bank Polski weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Narodowy Bank Polski témájú médiaállományokat.
A bank központi épülete Varsóban

A Narodowy Bank Polski Lengyelország központi bankja, a Központi Bankok Európai Rendszerének tagja.

Szervezete[szerkesztés]

A bank élén az elnök áll, akit a szejm az államelnök javaslatára választ meg hat évre. 2007. január 10-étől 2010. április 10-éig, a szmolenszki légikatasztrófában bekövetkezett haláláig Sławomir Skrzypek töltötte be a tisztséget, utódja 2010. június 10-én Marek Belka lett.

A bank elnöke vezeti a Pénzpolitikai Tanácsot, melynek rajta kívül kilenc tagja van. Az államelnök, a szejm és a szenátus három-három tagot jelöl. A tanács hozza meg a központ bank pénzpolitikai döntéseit.

Az üzletvezetés az igazgatóság feladata. Ez hajtja végre a tanács pénzpolitikai határozatait.

A banknak többi fiókja is van, ezek helye Białystok, Wrocław, Bydgoszcz, Gdańsk, Katowice, Krakkó, Kielce, Lublin, Łódź, Olsztyn, Opole, Poznań, Rzeszów, Szczecin és Zielona Góra.

Története[szerkesztés]

A központi bank története a Bank Polski alapításával kezdődik, amelyet már 1918-ban, a felosztott Lengyelország újjáalakulásának kezdetén terveztek. A bank alapító okiratát 1924. január 20-án fogadták el. A bankjegyek kibocsátására egyedül feljogosított pénzintézet élén öt tagú vezetőség állt, a bak elnöke Stanisław Karpiński volt. A bank a függetlenségének érdekében részvénytársasági formában alakult meg, amelynek alaptőkéjét 176 000 részvényes jegyezte az államnak kötelezően nyújtott kölcsön révén. A tőke 36%-a az iparból, 25% állami alkalmazottaktól, 14% bankoktól, 10% kereskedelmi vállalkozásoktól és 8% nagybirtokosoktól származott.[1]

A bank 1924. április 28-án kezdte el működését egy pénzreformmal. Az addig használt, a hiperinfláció miatt elértéktelenedett lengyel márkát a Władysław Grabski által jegyzett gazdasági stabilizációs terv[2] keretében a złoty váltottal fel. A gyakorlatban a bank nem volt független: a rossz gazdasági helyzet és az államadósság növekedése miatt a kormány rábírta a bankot, hogy több bankjegyet bocsásson ki, és az infláció éves növekedése elérte a 15%-ot.

A lengyelországi hadjárattal illetve Kelet-Lengyelország szovjet elfoglalásával a bank befejezte lengyelországi működését; 1952-ig azonban angliai emigrációban tovább létezett.

1945-ben a második világháború vége után alakult meg szovjet befolyásra az állami Narodowy Bank Polski, amely a pénzügyminisztérium alá tartozott. Kezdetben csak a bankok bankjaként működött, és nem tarthatott fenn közvetlen üzleti kapcsolatot a vállalkozásokkal, ezt az előírást azonban a bank (újjá)alapítása után egy évvel eltörölték. A központi bank 1952-ben felszámolta az angliai Bank Polskit, 1975-ben átvette a PKO BP bankot is és ezzel a Narodowy Bank Polski banki monopóliumra tett szert a Lengyel Népköztársaságban. Az 1980-as években elkezdődött a monopólium megszüntetése.

A rendszerváltozás és az 1990-es piacgazdasági reform után a bank szigorú monetáris politikájának köszönhetően az inflációs ráta folyamatosan csökkent.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Włodziemierz Borodziej, Geschichte Polens im 20. Jahrhundert, München 2010, ISBN 9783406606489, 139. o.
  2. 1924. január 11. törvény az állam pénzügyeinek javításáról és a pénzreformról („O naprawie skarbu państwa i reformie walutowej“)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Narodowy Bank Polski című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Narodowy Bank Polski témájú médiaállományokat.