Legyezős koronásgalamb
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Goura victoria (Fraser, 1844) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Legyezős koronásgalamb témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Legyezős koronásgalamb témájú médiaállományokat és Legyezős koronásgalamb témájú kategóriát.
|
A legyezős koronásgalamb (Goura victoria) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Louis Fraser brit zoológus írta le 1844-ben, a Lophyrus nembe Lophyrus Victoria néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Goura victoria beccarii Salvadori, 1876
- Goura victoria victoria (Fraser, 1844)[2]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Új-Guinea szigetén, Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. A sziget északi részén fordul elő. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és mocsári erdők.[4]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 75 centiméter.[5] A legnagyobb galambfélék közé tartozik. Vörös szemgyűrűje és sötét szemsávja van. Fejét legyezőszerűen széttárt csipkés tollkorona díszíti. Feje, szárnycsíkja és farkának vége világoskék, mellén bordó folt van, tollazata többi része sötétkék.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A nehéz testével rosszul repül, ezért a talajon keresgéli gyümölcsökből, magvakból és bogyókból álló táplálékát.
 |
 |
 |
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A szaporodási időszakban mély, tompa hangot hallat. A párok násztáncot járnak, majd közösen a fákra építik ágakból és gallyakból álló fészküket. A tojó egyetlen tojást rak, melyet párjával felváltva 28 nap alatt költ ki. A fiókát is közösen gondozzák. A fiatal madár egy hónapos korában hagyja el a fészkét, de szülei még további egy hónapig etetik. E galambfaj a galambok között matuzsáleminek számító kort, akár 50 évet is megérhet.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe nagy, egyedszáma 10 000–19 999 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 20260215.
{{cite web}}: Check date values in:|accessdate=(súgó) - 1 2 "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 20260215.
{{cite web}}: Check date values in:|accessdate=(súgó) - ↑ "Avibase". Hozzáférés: 20260215.
{{cite web}}: Check date values in:|accessdate=(súgó) - 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 20260215.
{{cite web}}: Check date values in:|accessdate=(súgó) - ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 20260214.
{{cite web}}: Check date values in:|accessdate=(súgó)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 20260215.
{{cite web}}: Check date values in:|accessdate=(súgó) - Ncbg.org.pg
- A világ madarai. Budapest: Panem Kft. 1994. ISBN 963 545 006 0.
{{cite book}}: Cite has empty unknown parameters:|accessyear=,|origmonth=,|accessmonth=,|month=,|chapterurl=,|origdate=és|coauthors=(súgó) – magyar neve
