Ugrás a tartalomhoz

Leges Liciniae Sextiae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A leges Liciniae Sextiae a Római Köztársaság i. e. 368366 között meghozott törvényei. Ezek a törvények – Titus Livius elbeszélése alapján[1]Licinius Stolo és Sextius néptribunusok kezdeményezésére születtek meg, és a következő törvényjavaslatokat foglalták magukba:

  • Az adósok helyzetét könnyítették azzal, hogy a már kifizetett kamatokat beszámítják a tőke összegébe.
  • 500 iugerumban maximálták az ager publicusból egy pater familias által maximálisan elfoglalható terület nagyságát.
  • Lehetővé tették, hogy a két consuli tisztség egyikét plebeius töltse be.

Előzmények

[szerkesztés]
  • A gall támadás jelentős károkat okozott a kisparaszti gazdaságokban, egyre inkább felszínre hozva az eladósodás problémáját.
  • Az eredeti szokásjog az lehetett, hogy minden polgár annyi földet használhatott az ager publicusból, amennyit meg tudott művelni.
  • A katonai tribunusok rendszere válságba került i. e. 367-re, a néptribunusok által indított politikai küzdelem anarchiához vezetett.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Osiris – Római tört: Havas László – Hegyi W. György – Szabó Edit: Római történelem. Budapest: Osiris. 2007. = Osiris tankönyvek, ISBN 978 963 389 908 3  
  • Molnár Imre, Jakab Éva: Római jog, Leges, Diligens, 2008, ISBN 963-00-8225-X