Le chant des partisans

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Le chant de partisans szócikkből átirányítva)
Le chant des partisans
Francia partizándal
A francia ellenállási mozgalom emblémája: a Lorraine-kereszt és Jean Moulin.
A francia ellenállási mozgalom emblémája: a Lorraine-kereszt és Jean Moulin.
Műfaj mozgalmi dal
Szerző Anna Marly
Dallam Anna Marly
Szöveg Maurice Druon
Joseph Kessel
Eredeti nyelv francia
Magyar szöveg Kende István[1]
Előadásmód Menetütem

Le chant des partisans, ismert magyar címén Francia partizándal, vagy Francia partizáninduló, a német megszállás ellen küzdő francia ellenállási mozgalom himnusza volt a második világháború idején. Zenéjét eredetileg orosz szövegre szerezte 1941-ben Anna Marly orosz származású francia énekesnő, aki 1940-ben települt át Franciaországból Londonba. A francia szöveget 1943-ban írta az ugyancsak orosz származású Joseph Kessel és unokaöccse, Maurice Druon, akik éppen akkor csatlakoztak De Gaulle tábornok Szabad Francia Erőihez. Magyar szövegét az 1940-es évek végén írta Kende István.[1]

Története[szerkesztés]

Dallam[szerkesztés]

A Francia partizándal dallamát egy orosz népdal ihlette, amely az oroszországi polgárháború alatt vált népszerűvé eltérő szöveggel mind a vörös-, mind a fehérgárdisták körében, és amely Magyarországon az Amuri partizánok dala címen ismert.[2] A zenét Anna Marly énekesnő szerezte eredetileg anyanyelvén, oroszul írt szöveggel, Partizáninduló (La marche des partisans) vagy Gerilladal (Guerilla song) címmel.[3][4]

A fütyült dallam 1943. május 17-én a BBC naponta kétszer sugárzott francia nyelvű Becsület és Haza műsorának a szignálja lett, majd később az ellenállási mozgalom tagjainak ismertetőjele, jelhangja. A BBC azért használta a dallam fütyült változatát, mert az jobban hallható volt a német rádiózavarás ellenére is.[5]

André Gillois a francia ellenállás adásainak felelős szerkesztője elmondta Pierre Seghers francia költőnek, a későbbi neves könyvkiadónak, hogy az első adás előkészítése során, május 13-án megbeszélést tartottak a szignál ügyében is. Emmanuel d'Astier de La Vigerie író, újságíró javasolta, találkozzanak Anna Marlyval, aki akkortájt más helyek mellett egy kis francia klubban is szórakoztatta a közönséget Londonban. Aznap este az énekesnő fogadta is őket panziójában és szöveg nélkül előadott hat általa komponált dalt, amelyből kettőt választottak ki (egyikük a Partizándalt volt), s másnap rögzítették azokat egy hangstúdióban.[6] „Ő [Anna Marly] összehívott néhány zenészt, hogy egy kis együttest alakítson gitárjával, amelyhez hozott még két füttyművészt a dal bevezető szakaszához. Csakhogy ezek a profik túlságosan jól fütyültek ahhoz, hogy az utak mentén fütyörészve haladó földalatti harcosok benyomását keltsék. Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy Astier és én váltjuk fel a specialistákat.”[7]

Szöveg[szerkesztés]

A francia szöveget Maurice Druon, a későbbi akadémikus és nagybátyja, Joseph Kessel írta, akik a német megszállást követően éltek menekültként az Egyesült Királyságban.[5][8] Az általuk írt változatot énekelte el Germaine Sablon színész-énekesnő, aki 1943. február 6-án érkezett Londonba, hogy szerepeljen barátjának Alberto Cavalcanti filmrendezőnek Three Songs about Resistance című propagandafilmjében, amelyben három hatásos dalt terveztek előadni; egyikük a Marseillaise volt. További dalokat keresve választotta ki a rendező a Partizándalt, miután találkozott annak előadójával, Anna Marlyval.

1943. május 30-án Surrey egyik, francia menekültek által látogatott szállodájában egy iskolai füzetbe szedték versbe egyeztetés után ötleteiket Maurice Druon és Joseph Kessel, míg Germaine Sablon egy külön lapra írogatta jegyzeteit, miközben a dallamot gitáron játszó Anna Marlyt hallgatták.[6] „Négy órára mindennel végeztünk. A főnök lánya, Nenette, teát szolgált fel; előtte énekeltem el először a Partizándalt. Azután hívtam telefonon Cavalcantit [...] hétfőn elmentem a stúdióba, ahol 11 óra 30 perckor megtörtént a hangfelvétel.” - emlékezett vissza Germaine Sablon.

Pierre Seghers megjegyzi: „A Partizándalt, amit Germaine Sablon Cavalcanti filmjében előadott, úgy tűnik, sehol máshol nem énekelték a háborúban. Semmi nyomát nem találtam a BBC-ben a felszabadulás előtt. Nem volt tehát ismert Franciaországban, csak a szignál [...] amit naponta kétszer sugároztak 1943. május 17-től 1944. május 2-ig, az utolsó adás időpontjáig.”[6]

Kézirat[szerkesztés]

Az eredeti kézirattal 1943. július 25-én a francia ellenállás két vezető szervezője, Emmanuel d'Astier de La Vigerie újságíró és Jean-Pierre Lévy egy Lockheed Hudson fedélzetén éjszaka titokban átrepülve a megszállt francia területeken, Lyontól mintegy 40 kilométerre északkeletre, Ambérieu mellett szállt le, ahol Paul Rivière irodalomtanár, ellenálló fogadta őket.[9][6]

A dalszöveg a Cahiers de Libération 1. számában jelent meg, A partizánánok (A felszabadítás dala) (Les partisans [Chant de la Libération]) címmel, 1943. szeptember 25-én.[10] A dal, amelynek szövegét a Brit Királyi Légierő röpcédulákon szórt a megszállt területekre, az ellenállás tagjai pedig titokban terjesztették, s a börtönökben vagy a kivégzések során is énekelték, az ellenállás és a felszabadulás himnuszává vált.[8] A második világháború befejezése után komolyan felmerült, hogy ez a dal váljék Franciaország himnuszává, végül is a Marseillaise mellett "nem hivatalos" himnusszá tették.[5]

Az eredeti kézirat állami tulajdonba került, a Becsületrend Múzeuma állományában található. 2006. december 8-án kulturális miniszteri rendelettel „történelmi emléktárgynak” minősítették.[8]

A dal utóélete[szerkesztés]

1965-ben a felszabadulás 20. évfordulója alkalmából Anna Marlyt a Nemzeti Érdemrend lovagi fokozatával tüntették ki, 1985-ben pedig a Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagi fokozatát vehette át François Mitterrand elnöktől.[11]

Anna Marly és Germaine Sablon mellett a dal híres előadója volt többek között Josephine Baker, Yves Montand, Mireille Mathieu, Johnny Hallyday, Joan Baez és az Alekszandrov-kórus.

Anna Marly írt egy másik mozgalmi dalt is, amire Emmanuel d'Astier de La Vigerie írt szöveget A partizán panasza (La Complainte du partisan) címmel, ami az 1950-es években ugyancsak népszerű volt Franciaországban, de közel sem annyira, mint a Partizándal, főleg amióta a francia ellenállás emblematikus alakja, Jean Moulin 1964. december 19-i Panthéonba történt újratemetésekor ismét a figyelem középpontjába került. Mindamellett a A partizán panasza is nemzetközi hírnévre tett szert, miután 1969-ben Leonard Cohen felvette műsorába The Partisan címmel.

Kotta és dallam[szerkesztés]


\version "2.18.2"
\layout { \context { \Voice \consists "Ambitus_engraver" } }
\header { tagline = "" }    % ne legyen copyright szöveg
dallam = \relative c' {
      \key c \mixolydian
      \time 2/4
      \tempo 4 = 60
      \set Staff.midiInstrument = "electric bass (finger)"
      \transposition c'
        \partial 4 \repeat volta 2 { c4 f f8 g a4 a8 g f4 f8 e d4 c8 e d4 c ~ c } \bar ":|.:" \break
        \repeat volta 2 { c4 a' a8 bes c4 c8 bes a g a bes f4 e8 g d4 c ~ c }
      }

\score {
   <<
  \dallam
  \addlyrics {
        Nem hal -- lod- e, paj -- tás, a var -- jak --  tól han -- gos a sík -- ság?
        Ha -- hó, par -- ti -- zán, raj -- ta, if -- jú és le --  ány, fel, a harc vár!
      }
   \addlyrics {
        Nem hal -- lod- e, paj -- tás, a rab ha -- za hogy nyö -- gi kín -- ját?
        Meg -- lát -- ja, ki él, hogy a hon -- fi könny és vér nem egy kraj -- cár.
      }
   >>
   \layout { indent = 0.0\cm }
}
\score {
   \unfoldRepeats
   \dallam
   \midi { }
}

Szövegváltozatok[szerkesztés]

Orosz szöveg
orosz szöveg: Anna Marly

Песня партизан

(1941)

От леса до леса
Дорога идёт
Вдоль обрыва,

А там высоко
Где-то месяц плывёт
Торопливо

Пойдём мы туда,
Куда ворон не влетит,
Зверь не входит

Никто, никакая сила
Нас не покорит,
Не отгонит

Народные мстители,
Мы отобьём
Злую силу

 Пусть ветер свободы
Засыплет
И нашу могилу…

Пойдём мы туда
И разрушим до конца
Вражьи сети

Пусть знают, как много
За правду нас легло,
Наши дети!...


Francia szöveg
szöveg: Maurice Druon és Joseph Kessel

Le chant des partisans

(1943)

Ami, entends-tu le vol noir des corbeaux sur nos plaines?
Ami, entends-tu les cris sourds du pays qu'on enchaîne?
Ohé partisans, ouvriers et paysans, c'est l'alarme!
Ce soir l'ennemi connaîtra le prix du sang et des larmes.

Montez de la mine, descendez des collines, camarades,
Sortez de la paille les fusils, la mitraille, les grenades;
Ohé les tueurs, à la balle et au couteau tuez vite!
Ohé saboteur, attention à ton fardeau, dynamite...

C'est nous qui brisons les barreaux des prisons, pour nos frères,
La haine à nos trousses, et la faim qui nous pousse, la misère.
Il y a des pays où les gens au creux des lits font des rêves
Ici, nous, vois-tu, nous on marche et nous on tue, nous on crève.

Ici chacun sait ce qu'il veut, ce qu'il fait, quand il passe;
Ami, si tu tombes, un ami sort de l'ombre à ta place.
Demain du sang noir séchera au grand soleil sur les routes,
Chantez, compagnons, dans la nuit la liberté nous écoute.

Ami, entends-tu les cris sourds du pays qu'on enchaîne?
Ami, entends-tu le vol noir des corbeaux sur nos plaines?

Magyar szöveg
szöveg: Kende István[1]

Francia partizándal

(1947 ?)

Nem hallod-e pajtás,
a varjaktól hangos a síkság?
Nem hallod-e pajtás,
a rab haza hogy nyögi kínját?
Hahó, partizán,
ifjú és leány fel, a harc vár!
Meglátja ki él,
hogy a honfi könny és vér nem egy krajcár.

Hiába is vár már a föld
meg a gyár, hagyd a tárnát.
Már nem rejted el, kell a
fegyver és kell a gránát.
Hahó, meg ne állj, ott a golyó
meg a kés, fogd a puskát,
Hahó, szabotá1j, a dinamit ugye kész,
rajta, fuss, vágj!

Jöjj pajtás, a nép bilincsét
börtönét nosza tépd szét.
Ha kerget a vad, nyomorult szolgahad,
meg az éhség
Van hely, hol az ágy mélyén
pihenőre lágy, csendes éj hull,
itt nincs pihenés, menetelünk
kínban és nyomorékul.

Itt mind tudja, mért küzd és
ontja a vért, tudja, hol jár.
És egy, ha kihull, másik jő szótlanul,
s ép a sor már!
És holnap a nap heve
szikkasztja fel vérünk patakját,
Pajtás fütyöréssz, lesi már dalodat a szabadság
(két sor fütyülve, két sor dúdolva)[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. 3515. o. ISBN 963-05-6422-X  
  2. Nicolas Feodoroff: Entretien avec Nathalie Nambot au sujet de AMI, ENTENDS-TU. fidmarseille.org (franciául). Marseille: FIDMarseille (2010. júl. 12.) (Hozzáférés: 2018. jan. 24.) arch
  3. Naissance et destinée du Chant des partisans. fndirp.asso.fr (franciául). Paris: La FNDIRP (2013. szept.) (Hozzáférés: 2018. jan. 24.) (PDF: 1,2 MB oldal ) arch
  4. « Anna Marly (1917-2006) »: L’histoire de la création du Chant des partisans. cheminsdememoire.gouv.fr (franciául). Paris: Ministère des Armées - Direction des patrimoines, de la mémoire et des archives (2014) (Hozzáférés: 2018. jan. 24.) arch
  5. ^ a b c Le chant des Partisans. archives.gouvernement.fr (franciául). Paris: Président du Conseil des ministres (1996) (Hozzáférés: 2018. jan. 24.)
  6. ^ a b c d Pierre Seghers: Le Chant des partisans. (franciául) Icare, revue de l'aviation française, 141. sz. (1992) 82–89. o. Aviateurs et résistants, tome I
  7. André Gillois: Histoire secrète des Français à Londres de 1940 à 1944. (franciául) Paris: Hachette Littérature. 1973. 397 old  
  8. ^ a b c Le Chant des partisans: Manuscrit. culture.gouv.fr (franciául). Paris: Ministère français de la Culture. (2007. ápr. 12.) (Hozzáférés: 2018. jan. 24.) arch
  9. A pilóta visszaemlékezései: Hugh Verity: Nous atterrissions de nuit. Paris: France Empire. 1988. ISBN 978-2-7048-0024-7  
  10. Cahiers de Libération. gallica.bnf.fr (franciául) (2007. ápr. 12.) (Hozzáférés: 2018. jan. 24.)
  11. Anna Marly: Anna Marly, troubadour de la Résistance: Mémoires. (franciául) Paris: Tallandier. 1973. 198. o. ISBN 978-2235022798  
  12. Ifjúsági daloskönyv 1959.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Le chant des partisans című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Hősi múlt. In „A harcban nem szabad megállni...”: Ifjúsági daloskönyv. Szerk.: Orosz Sándor. Budapest: MKISZ Országos Ifjúsági Sportbizottsága. 1959. 125–126. o. = KISZ Könyvtár,  
  • 111 dal úttörőknek. Közreadó: Juhász Frigyes. Budapest: Editio Musica. 1959. 63. kotta  
  • Fel, vörösök, proletárok! Vágó Ernő. Budapest: Zeneműkiadó. 1960. 94. o.  
  • Szálljon az ének: A nemzetközi munkásmozgalom dalaiból. Összeállította: Aczél Zsuzsa. Budapest: Zeneműkiadó. 1977. 114. o.  

További információk[szerkesztés]

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap