Ugrás a tartalomhoz

Laura Mancinelli

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laura Mancinelli
Született1933. december 18.[1][2]
Udine
Elhunyt2016. július 7. (82 évesen)[3][4][5][6]
Torino
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – )
  • olasz ( – 1946. június 18.)
ÉlettársaCesare Acutis
Foglalkozása
  • egyetemi tanár
  • író
  • fordító
  • történész
  • germanista
  • regényíró
  • esszéíró
  • gyermekkönyvíró
IskoláiTorinói Egyetem (–1956, laurea, német irodalom)
Kitüntetései
  • Mondello Prize (The Twelve Abbots of Challant, 1981)
  • Nemzeti irodalmi díj írónőknek (The emperor's eyes, 1994)
  • Cesare Pavese Prize (The mystery of the wheelchair, 1997)
  • Az Olasz Köztársasági Érdemrend főtisztje (2005)
Halál okasclerosis multiplex
SírhelyeExilles

A Wikimédia Commons tartalmaz Laura Mancinelli témájú médiaállományokat.

Laura Mancinelli (ˈlaura mantʃiˈnɛlli; Udine, 1933. december 18. – Torino, 2016. július 7.) olasz író, germanista, középkorkutató.[7]

Ezen kívül egyetemi óraadó, fordító és esszéista is volt. Esszéit a középkor témaköre köré szőtt történetek tették ki. Írt még történelmi regényeket is.[8]

Laura Mancinelli 1933 Olaszországban, Udinében született, majd Roveretóban lakott négy évig, mielőtt családjával 1937 Torinóba költözött.

Egyetemi diplomáját 1956-ban a Torinói Egyetemen szerezte meg, témája a modern német irodalom volt.

Doktori fokozatának megszerzése után tovább tanult a témakörben, és 1969-ben megírta a Nibelung-ének. Problémák és értékek című esszéjét.

Az 1970-es években német nyelv- és irodalomórákat adott a Sassari Egyetemen, majd Ladislao Mittner hívására Velencében.

1976-ban Mancinellit kinevezték a Velencei Ca’ Foscari Egyetem német nyelvtörténeti tanszék vezetőjének.

Kollégája és barátja, Claudio Magris tanácsára 1972 elkezdte olaszra fordítani az eredeti alapján a Nibelung-éneket, amit 1978-ban Gottfried von Strassburg Tristan, 1989-ben pedig Hartmann von Aue Gregorius és Der arme Heinrich (Szegény Heinrich) című művei követtek.

Miután 1981 a német filológiai intézet vezetőjeként visszatért Torinóba, Laura Mancinelli elkezdett szépirodalmi műveket írni. Első művének az I dodici abati di Challant címet adta. Ezzel a könyvvel el is nyerte a Mondello-díjat.[9] Ezt a történelmi témájú művet az író 1968-ban kezdte el írni. Ezt követte 1986-ban az Il fantasma di Mozart, majd 1989-ben az Il miracolo di santa Odilia.

2005-ben megkapta az Olasz Köztársaság Érdemrendjét.

  1. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2015. október 15.
  2. ↑ Aaron Swartz. "Open Library" (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. március 26.
  3. ↑ "Corriere della Sera". Corriere della Sera (olasz nyelven). RCS MediaGroup. Hozzáférés: 2016. július 7.
  4. ↑ "La Stampa". La Stampa (olasz nyelven). Italiana Editrice. Hozzáférés: 2016. július 8.
  5. ↑ "la Repubblica". La Repubblica (olasz nyelven). GEDI Gruppo Editoriale. Hozzáférés: 2016. július 8.
  6. ↑ "TGR". Hozzáférés: 2016. július 8.
  7. ↑ "Mancinelli, Laura nell'Enciclopedia Treccani". www.treccani.it.
  8. ↑ Editore, Giulio Einaudi. "Laura Mancinelli < Einaudi". www.einaudi.it.
  9. ↑ RAI Regione Sicilia. "RAI Regione Sicilia - VII Premio Letterario Internazionale Mondello" (olasz nyelven).
  • Anderson, Helen Victoria (2010). Historical and detective fiction in Italy 1950-2006 : Calvino, Malerba and Mancinelli. D. Phil. University of Oxford.