Laufenauer Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laufenauer Károly
Életrajzi adatok
Született1848. június 23.
Székesfehérvár
Elhunyt1901. április 27. (52 évesen)
Budapest
Ismeretes mint
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Kutatási területhisztéria, neuraszténia, hipnózis, epilepszia
Akadémiai tagságMTA levelező tagja (1891)
A Wikimédia Commons tartalmaz Laufenauer Károly témájú médiaállományokat.

Laufenauer Károly (Székesfehérvár, 1848. június 23. – Budapest, 1901. április 27.) orvos- és sebészdoktor, szülészmester, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1891).

Életútja[szerkesztés]

Gimnáziumi tanulmányait szülőhelyén, az egyetemet Budapesten végezte. 1873-ban nyerte el az orvosi és sebészdoktori, valamint a szülészmesteri oklevelet. 1873-től 1876-ig a Schwartzer elme- és ideggyógyintézetében működött; 1876-77-ben egy évet egyetemi ösztöndíjjal külföldön töltött és Bécsben Meynert klinikáján agyszövettannal, Berlinben pedig Westphal klinikáján ideggyógyászattal foglalkozott. 1878-ban egyetemi magántanári képesítést szerzett az elmekór- és gyógytanból; ezután a lipótmezei elmegyógyintézetben működött mint másodorvos. 1881-ben a fővárosi Szent Rókus Kórházban rendelő orvossá, 1882-ben pedig az újonnan rendszeresített elmekór- és gyógytani tanszékre rendkívüli tanárrá nevezték ki. 1891-ben rendes tanárrá lépett elő és ugyanezen alkalommal tanítási jogosítványát az idegbajokra is kiterjesztették; ugyanezen év május 8-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta. Szent János kórházi rendelő orvos, a budapesti királyi orvosegylet, a közegészségi egyesület és a Királyi Magyar Természettudományi Társulat rendes és választmányi tagja; a bécsi elmekórtani társulatnak és a magyar jogász-egylet börtönügyi bizottságának rendes, a párizsi société mèdico-psychologique levelező tagja volt. 1894-ben a VIII. nemzetközi közegészségügyi és demográfiai kongresszuson (szeptember 1-9-én Budapesten) a testi és szellemi fogyatkozások statisztikájával foglalkozó szakosztályának elnöke volt. Kutatásait a hisztéria, neuraszténia, a hipnózis és az epilepszia témakörében végezte.

Írásai[szerkesztés]

Cikkei az Orvosi Hetilapban (1875. A stubi colonia, 1876. A tejsav mint altató szer, Adatok a bromkalium hypnoticus hatásához, Bromnatrium mint hypnoticum, Az agybujakór gyógykezeléséről, előadás a bécsi elmekórtani társulatban, A typhus viszonya az elmebántalmakhoz, Az elmebetegek ütérdagos edényelfajulásainak casuistikájához, 1877. Kettős hidképződés: a kisagy összefüggése a nagy agygyal, Az iszákos rezgőrjöngők fehérnyevizelése, Az elsődleges téboly kérdésének jelenlegi álláspontjáról, Néhány szó a hazai elmekórtani oktatás tárgyában, Úti levelek, 1878. Közlemények a szent Rókus-kórház elmebeteg figyelő osztályáról, Paraphasia egy esete, 1879. A terj. hűdéses butaság kórképe, kóroktana és kórboncztana, Az agy, kisagy, nyúlt- és gerinczagy idegelemeinek elváltozásáról elmebetegeknél, Az epilepsia és az epilepticus elmebántalmak kórboncztanáról, 1880. Az agy összes súlya tekintettel a magyar népre, a nemre, életkorra és elmekór formákra, További adatok az epilepsia kórboncztanához, előleges közlemény, Kórszövettani közlemények a gerincagy bántalmaiból elmebetegeknél, 1881. Az agykérgi epilepsiáról, A mikrocephalokról, A másodlagos terj. hüd. butaságról, 1882. A katakonicus tébolyodottságról, A másodlagos terjedő hüdéses butaságról, 1883. Agyi féloldali hűdés esete, táplálkozási zavarok és agykérgi nehézkór kíséretében, 1885. Elalvási rohamok a hyst. epilepticus neurosis kapcsán, 1886. Hysterikus paraplegia auto-suggestio folytán, 1887. Figyermekek hystero-epilepsiájáról, 1890. A chorea gravis kórképe és szövettana); az Orvosi Hetilap Közegészségügyi mellékletében (1876. A magyarországi elmebetegek közép élettartama, 1881. A somnambulismusról, A gonosztevők agyfelületének alkatáról, 1883. Siketnémaság és beszámíthatóság, 1884. Budapest öngyilkossági statisztikája, Törvényszéki lélektani casuistica); a Közegészségügyi Lapokban (1876. Az elmebeteg figyelő osztályok berendezéséről, A vérrokonok közeli házasság egészségügyi szempontból, Elmebetegügy a katonai sorozásoknál); a Pesti Naplóban (1876. Néhány szó az idiota intézetek tárgyában, 1897. 89. és köv. sz. Idegesség a családi életben); az Orvosegyleti Évkönyben (1882.) A mandolamag betegségeiről, előadás jan. 24., 1884. A hypnotismus tüneményeiről hyst. epilepticus nőknél, Három hysteriás beteg demonstratiója, előadás ápr. 19., Súlyos hysteria egy este, előadás máj. 3., Három kórboncz- és szövettani készítmény demonstratiója, előadás ápr. 19. 1885. Az idiomuscularis összehuzódások kórjelző értéke, Hemianaesthetikus testrészek villamos ingerelhetőségének viszonyai, Suggestiókról és a provokált paralysisről, előadás jan. 24., Perimetrikus vizsgálatok a hysterikus látóérszűkület illetőleg, előadás jan. 24., Hysteriás idegizom túlingerlékenységről, előadás máj. 25., Poliencephalitis chronica sup. esete, 1888. Klinikai és szövettani referatum a Rochus megfigyelő osztályán előfordult veszettségi esetekről, Súlyos hysteria prognosia és therapiája, előadás június 9., 1889. Castralt hyst. epilepsia esete, Monoplegia hysterica esete, Hysterias petit mal esete); a Journal d'Hygiène (1876. Az idiotismus és cretinismus elterjedése Magyarországon; térkép magyarázó szöveggel; az 1876. bruxellesi egészségügyi kiállításon elismerő oklevelet és bronz érmet nyert); a Természettudományi Közlönyben (1882. A szaglásról és szerveiről, 1886. A hypnotismusról és vele járó ideges tüneményekről, 1889. Az orvosságok távolságra hatásáról, előadás); a Pesti Hirlapban (1884. 115. sz. A hipnotismusról); a Nemzetben (1888. 198. sz. Dr. Balogh Kálmán emlékezete, A veszettségről, Karczolatok a kedély- és idegbetegek életéből, népszerű előadások); a Magyar Orvosi Archivumnak és Egészségnek is munkatársa. Cikkei részben a német és francia szakfolyóiratokban is megjelentek.

Munkái[szerkesztés]

  • Az elmegyógyintézetek túltömöttségének okai és elhárításáról. Bpest, 1875.
  • Agyszövettani vizsgálatok. Uo. 1879. Két tábla rajzzal. (Értekezések a term. tud. köréből IX. 6.)
  • Vizsgálatok az agy corticalis látómezejéről. Uo. 1880. (Értek. a term. tud. köréből IX. 18.)
  • Az agyműködések localisatiójáról különös tekintettel az érző kéregmezőkre. Orvosegyleti előadás 1882. márcz. 2. Uo.
  • Az elmebetegségek tankönyve. Kórodai vizsgálatok alapján orvosok és orvostanhallgatók számára. Kraft-Ebing R. báró után ford. Uo. 1883. Két kötet.
  • Az emlékező tehetségről. Uo. 1884. (Természettud. népszerű előadások VII. 42.)
  • Az idegességről. Uo. 1887. (Természettud. népszerű előadások 56.)
  • Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt. Bp, 1893. (Magyar Jogászegyleti Értekezések X. 3.) Online
  • Psychiatria és büntetőjog. Bp, 1894. (Magyar Jogászegyleti Értekezések X. 11.) Online
  • A gyermekek testi ápolásáról. Uo. 1891. (Többekkel együtt.)
  • Jelentés dr. Sarbó Arthur irodalmi munkásságáról. Uo. 1897.
  • Előadások az idegélet világából. Öt táblával és 62 képpel. Uo. 1899. (Természettudományi Könyvkiadó Vállalat)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Laufenauer_Károly&oldid=24787108”