Larmor-precesszió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elektronspin-precesszió

A klasszikus fizikában Larmor-precessziónak nevezik az elektronok, atommagok és atomok mágneses momentumának precesszióját (egy forgó tárgy forgástengelyének megváltozását) külső mágneses térben. A Larmor-precessziót az ír Joseph Larmor fizikusról nevezték el.

Leírása[szerkesztés]

A mágneses tér nyomatékot fejt ki a mágneses momentumra:

ahol a forgatónyomaték, a mágneses momentum, az impulzusmomentum vektor, a külső mágneses mező és a giromágneses arány (giromágneses együttható), mely a mágneses momentum és az impulzusnyomaték közötti arányossági tényezőt adja meg, értéke , ahol és a részecske töltése, illetve tömege, valamint a vákuum mágneses permeabilitása. Az impulzusmomentum a mágneses tér tengelye körül precesszál szögsebességgel, melyet Larmor-frekvenciának nevezünk, és ahol a szögsebesség és H a mágneses térerősség.[1]

Egy Lev Landau és Jevgenyij Lifsic által publikált tanulmány már 1935-ben megjósolta a Larmor-precesszió ferromágneses rezonanciájának létezését, melyet egymástól függetlenül J. H. E. Griffiths (Nagy-Britannia) és E. K. Zavojszkij (Szovjetunió) igazolt kísérletileg 1946-ban.

A Larmor-precesszió a mágneses magrezonanciában fontos alaptétel.

Kémiai eltolódás[szerkesztés]

Ha az atom kémiai kötésben van, akkor az atom közelében található maradék elektronfelhőben egy kiegészítő mágneses mező jön létre, mely a Larmor-frekvenciát jellegzetesen eltolja. Ez a jelenséget hívják kémiai eltolódásnak. A kémiában a mágneses magrezonancia ezeket a kémiai eltolódásokat vizsgálja. Ilyen módon információ nyerhető a vizsgált atomok kapcsolódásáról és térbeli szerkezetükről. Ezek a jelek olykor még a finomszerkezetről is információt adnak (csatolások). A csatolások kiegészítő információt nyújtanak a vizsgált atomok kémiai környezetéről.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Larmor precession című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  1. Budó Ágoston: Kísérleti fizika II., Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., 1997 , ISBN 963 17 2288 0