Lapátorrú tok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Lapátorrú tok
Paddlefish Polyodon spathula.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Tokalakúak (Acipenseriformes)
Család: Kanalastokfélék (Polyodontidae)
Nem: Polyodon
Lacepède, 1797
Faj: P. spathula
Tudományos név
Polyodon spathula
Walb., 1792
Szinonimák

Kanalas tok

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lapátorrú tok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lapátorrú tok témájú médiaállományokat és Lapátorrú tok témájú kategóriát.

Paddlefish.jpg

A lapátorrú tok vagy kanalas tok (Polyodon spathula) a kanalas tokfélék (Polyodontidae) Polyodon nemének egyetlen faja.

Elterjedése[szerkesztés]

A kanalas tok a Mississippi-völgy lakója. Főleg magában a Mississippiben él, de megtaláljuk nagy mellékfolyóinak alsó szakaszán is. Különösen gyakori az alsó Mississippi-csatorna nagy, tó alakú kiöblösödéseiben, az ún. bayou-kban.

Romániai és bulgáriai halastavakban tömegesen tenyésztik (Romániában 1992 óta). Kiszabadulva a Duna Vaskapu-szoros alatti szakaszán is megjelent. Mivel az ívási időszak alatt többször is szaporodik, míg az őshonos dunai tokfélék csak egyszer (a viza pedig csak minden harmadik évben), a környezetvédők aggódnak, hogy a betelepült új faj kiszoríthatja a régieket. A 2000-es évek második felében már a Duna Vaskapu fölötti szakaszán is megjelent. Oroszországban most tervezik tömeges telepítését halastavakba.

Néhány magyar horgásztóba is betelepítették (pl. Százhalombatta mellett). Hivatalos magyar rekordját nem tartják nyilván; a nem hivatalos rekord 25 kg (2006).

Megjelenése[szerkesztés]

Nagy termetű hal: eléri a 2,2 m hosszt és a 90 kg-ot, bár a 25 kg-nál testesebb példányok ritkák. Színe halvány szürkéskék vagy olajzöld. Akár 55 évig is elélhet.

Életmódja[szerkesztés]

Apró rákokat, rovarlárvákat, parányi növénykéket és más planktonszervezeteket eszik. Kitátott szájjal, többnyire 1,5 m-nél mélyebben, a fenék fölött úszik a vízben, és eközben jobbra-balra ingatja a fejét (ez az ún. „szakkád” mozgás). A száján át beáramló víz a kopoltyúnyílásain jön ki, miközben a vízben élő apró szervezetek fennakadnak a kopoltyúívek sűrű fogacskáin és azok kiszűrik őket; a fennakadt tömeget időnként lenyeli. Jól takarmányozott halastavakban évente akár 4–5 kg-ot gyarapodhat.

Őshazájában rendszerint április-májusban, hosszú vándorút után ívik.

Felhasználása[szerkesztés]

A fiatal példányok húsát eszik; íze a harcsáéra hasonlít. Főleg ikrája miatt fogják; ebből éppúgy kaviárt készítenek, mint a valódi tokok ikrájából.

További információk[szerkesztés]