Zöldfarkú fényseregély
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Lamprotornis chalybaeus Ehrenberg, 1828 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Zöldfarkú fényseregély témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Zöldfarkú fényseregély témájú médiaállományokat és Zöldfarkú fényseregély témájú kategóriát. |
A zöldfarkú fényseregély (Lamprotornis chalybaeus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Angola, Benin, Botswana, Burkina Faso, Burundi, Csád, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Elefántcsontpart, Eritrea, Etiópia, Gambia, Ghána, Guinea, Kamerun, Kenya, Malawi, Mali, Mauritánia, Mozambik, Namíbia, Niger, Nigéria, Ruanda, Szenegál, Szomália, a Dél-afrikai Köztársaság, Szudán, Dél-Szudán, Tanzánia, Togo, Uganda, Zambia és Zimbabwe nyílt erdeiben honos.
Alfajai[szerkesztés]
- Lamprotornis chalybaeus chalybaeus
- Lamprotornis chalybaeus cyaniventris
- Lamprotornis chalybaeus sycobius
- Lamprotornis chalybaeus nordmanni
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 22 centiméter körüli, farka viszonylag rövid. Tollazatának kékes-zöld, lilás árnyalata van, hasa és fülfedői feketék. Szivárványhártyája sárga, narancssárga színű. A nemek hasonlóak, a fiatalok tollazata unalmasabb, feketés, barnás árnyalatu.
Életmódja[szerkesztés]
Mint a legtöbb seregély faj, ez is mindenevő, de szívesebben fogyasztja a gerincteleneket, magvakat, bogyókat (főleg a fügét). Sokszor figyelhető meg állatcsordák közelében, melyek felzavarják a rovarokat, néha parazitákat is távolít el állatokról. Társaság kedvelő faj, gyakran alkotnak csapatokat más seregély fajokkal.
Szaporodása[szerkesztés]
Fészkét természetes odvakba vagy elhagyott harkály és bajszika odúkba rakja 3–13 méter közötti magasságba. Az odút fűvel, levéllel, tollal béleli. Mali területén egyes egyedek újra elkezdek fészkelni nagyobb fajok fészkébe, mint például a szent íbiszébe vagy az abdim gólyáéba. Fészekalja 3–5 tojásból áll, melyet 13–14 napig költ. A fiókák 23 nap után hagyják el a fészket
Források[szerkesztés]
- ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2012. október 27.) (angolul)
- ↑ Jboyd.net Taxo: Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2012. október 27.)
- ↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2012. október 27.) (angolul)
- ↑ Birdlife.org: A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. BirdLife International. (Hozzáférés: 2012. október 27.) (angolul)
További információk[szerkesztés]
- ↑ Google.hu: Képek az interneten a fajról
- ↑ Ibc.lynxeds.com: Internet Bird Collection - videók a fajról
- Lamprotornis
- Madárfajok
- Benin madarai
- Botswana madarai
- Burkina Faso madarai
- Burundi madarai
- Csád madarai
- A Kongói Demokratikus Köztársaság madarai
- Elefántcsontpart madarai
- Eritrea madarai
- Etiópia madarai
- Gambia madarai
- Ghána madarai
- Guinea madarai
- Kamerun madarai
- Kenya madarai
- Malawi madarai
- Mali madarai
- Mauritánia madarai
- Mozambik madarai
- Namíbia madarai
- Niger madarai
- Nigéria madarai
- Ruanda madarai
- Szenegál madarai
- Szomália madarai
- A Dél-afrikai Köztársaság madarai
- Szudán madarai
- Dél-Szudán madarai
- Tanzánia madarai
- Togo madarai
- Uganda madarai
- Zambia madarai
- Zimbabwe madarai