Lampl Hugó
| Lampl Hugó | |
| Született | 1883. április 10. Budapest |
| Elhunyt | 1976. június 14. (93 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | vízépítő mérnök |
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1905) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lampl Hugó, Lampl Hugó Rezső (Budapest, 1883. április 10. – Budapest, 1976. június 14.) magyar mérnök, a műszaki tudományok doktora (1954).
Életpályája[szerkesztés]
Lampl Hugó főszámvevő és Heuffel Teréz fiaként született. Oklevelét 1905-ben a budapesti József Műegyetemen szerezte. Először a Csepel-szigeti Ármentesítő Társulatnál vállalt munkát, ahol egészen 1912-ig dolgozott. 1913-tól 1914-ig a Kvassay-zsilip építésénél foglalkoztatták. Részt vett a Csepel-szigeti Cementkísérleti Állomás anyagvizsgálati kutatásaiban. Eredményeit Sajó Elemérrel közösen írt monográfiában foglalta össze. A cementkísérletek mellett 1908-ban Sajó Elemérrel együtt végezték az első hazai vízépítési kisminta-kísérleteket. A Kvassay-zsilip építésétől kezdve a szádfalazás, a talajszilárdítás (cementbesajtolás), a munkagödrök víztelenítése stb. foglalkoztatták. 1919-ben, a soroksári Duna-ág csatornázásának munkálatait a tanácskormány támogatásával, majd a román intervenció idején is folytatta. 1920-tól a budapest-csepeli kikötőépítés osztályvezető mérnöke. A Tassi Vízlépcső építésénél 1926-ban hazánkban elsőként alkalmazta a talajvízszint-süllyesztéses alapozást és az öntőtornyos betonozást. A balatoni kikötők építését is ő irányította. Lampl Hugó vezette a békésszentandrási vízlépcső (1936–42), a Tiszafüredi Öntözőrendszer (1940), a Hódmezővásárhelyi Öntözőrendszer (1947), a Duna–Tisza-csatorna tervezését (1947-ig), valamint a Tiszalöki Vízlépcső főmérnökeként az alapozás és építés munkálatait. 1955-ben vonult nyugállományba.
Felesége Pátzay Mária Magdolna (1887–1954) volt, Pátzay Pál nővére, akit 1911. március 9-én Kapuváron vett nőül.[1] Gyermekük Lampl Mária, Wessely Józsefné (1914–2005) festőművész.
Társadalmi szerepvállalása[szerkesztés]
A Magyar Hidrológiai Társaság 1954-ben tiszteleti tagjává választotta.
Főbb művei[szerkesztés]
- A beton (Sajó Elemérrel, Budapest, 1914)
- Vasszádfalak (Vízügyi Közlöny, 1917)
- Időszerű vízépítési közmunkák a munkanélküliség leküzdésének szolgálatában (Vízügyi Közlöny, 1938. 3. sz.)
- A Duna–Tisza-csatorna… (Hollósy Ferenccel, Budapest, 1947)
- Munkagödrök víztelenítése talajvízszintsüllyesztéssel (akadémiai doktori értekezés, Budapest, 1954)
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet nagydíja (aranyérem)
- Vásárhelyi Pál-díj I. fokozata (1973)
Emlékezete[szerkesztés]
Nevét őrzi a Lampl Hugó-emlékérem
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a kapuvári polgári házassági akv. 28/1911. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. június 25.)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 765. o. ISBN 963-9257-04-4
További információk[szerkesztés]
- Károlyi Zsigmond: Köszöntjük a 90 éves Lampl Hugót (Vízgazdálkodás, 1973. 2. sz.)
- Dégen Imre: Lampl Hugó. (Vízügyi Közl., 1976. 4. sz.)