Lakatos András (könyvtáros)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lakatos András
Született 1943. július 12.[1]
Budapest
Elhunyt 2019. szeptember 26. (76 évesen)[2]
Törökbálint
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Sírhely Kelenföldi Szent Gellért-plébánia (2019. október 18.)

Lakatos András (Budapest, 1943. július 12. – Törökbálint, 2019. szeptember 26.) magyar irodalomtörténész, könyvtáros, kritikus. Anyai ágon Czeke Marianne, az első magyar diplomás könyvtárosnő leszármazottja.

Életútja[szerkesztés]

1961-ben érettségizett a budapesti Eötvös József Gimnáziumban, 1967-ben szerzett diplomát az ELTE BTK magyar˗könyvtár szakán. Az egyetem elvégzése után rövid ideig az Állami Gorkij Könyvtár (a mai Országos Idegennyelvű Könyvtár) munkatársa lett, majd a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, lektora. 1969˗től a KSH Cseh-Szombathy László által vezetett Társadalomstatisztikai Főosztályán elemző statisztikus, 1976-ban a Magyar Írószövetség Könyvtárának, majd 1977˗től 2005-ös nyugdíjba vonulásáig, illetve nyugdíjasként 2013-ig az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa. A nemzeti könyvtárban először a Könyvtártudományi és Módszertani Központ Hálózatfejlesztési Osztályán, majd 1980-tól 14 évig az Új Könyvek szerkesztőségében dolgozott, amely ekkoriban számos foglalkozási tilalommal sújtott „szellemi szabadfoglalkozásúnak” nyújtott bedolgozó recenzensi munkát és befogadó intellektuális közeget.[3] 1994-től tájékoztató könyvtárosként nagy szakértelemmel és széleskörű tudás birtokában segítette az olvasók és kutatók munkáját az Irodalomtudományi olvasóteremben. Az OSZK-ban végzett felmérések szerint a legnépszerűbb tájékoztató könyvtáros volt.[4]

Bölcsészhallgatóként kialakul elméleti és filozófiai érdeklődése Lukács György esztétikatörténeti, irodalmi, irodalomelméleti tanulmányai iránt, s emellett az 1960-as években szerveződött ún. budapesti iskola filozófiai világképe és problémafelvetései alakítják szellemi orientációjának irányát, amelyhez nagyban hozzájárult Márkus György filozófus személye és gondolkodói magatartása is.[5] Több évtizedes barátságok alapozódnak meg ekkor az ún. Lukács-iskola tanítványaival. A modern líra iránti fogékonysága vezeti 1965-ben Fodor András költő irodalmi-baráti társaságához, s ezáltal rendszeres résztvevőjévé válik Fülep Lajos művészetfilozófiai˗irodalmi eszmecserékké alakuló Széher úti sétáinak is.[6]

Egyetemi éveitől az 1970-es évek végéig rendszeresen jelentek meg publikációi: cikkeket írt a Magyar Irodalmi Lexikonba, recenziókat a Kritikába, a Jelenkorba, az Irodalomtudományi Közleményekbe, az Alföld és a Somogy folyóiratba; valamint filmelemzéseket a Bíró Yvette által szerkesztett Filmkultúrába. Könyvtárosként leginkább könyvtár-statisztikai és állománygyarapítási kérdéseket érintő írásokat publikált. Az Országos Széchényi Könyvtárban töltött évek alatt publikációi elmaradtak, és fokozatosan „kritikusból átképezte magát olvasóvá”,[7] aki személyes barátainak írásairól – gyakran még publikálatlan kéziratairól −, saját véleményét élőszóban a szerzőnek fejtette ki, s e négyszemközt elmondott műhelykritika vált igazi műfajává.[8] Spiró György Olvasóm című novellájában (1987) Lakatos András portréját jeleníti meg, s ezt a szellemi-gondolkodói attitűdöt.

Az OSZK Történeti Interjúk Tára számára az 1990-es évek első felében életútinterjút készített Domokos Mátyással,[9] Fodor Andrással, Lator Lászlóval és Szilágyi Sándorral. 1995-ben összeállította a Holmi folyóirat Repertóriumát, 1999-től 2004-ig pedig a BUKSZ válogatott bibliográfiáját („Fontos könyvek”-et) készítette. 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia Petri György-szakértője, majd 2012-től a Várady Szabolcs-életmű szakértője is. 2000-ben Petri Györgynek szentelt Emlékezet-kötet összeállítója, majd a 2003˗2007 között a Magvetőnél megjelent négy kötetes Petri György munkái könyvsorozat társszerkesztője. A Fodor András pályaképet áttekintő Konok idő című válogatást Domokos Mátyással közösen, 2006-ban a Magyar esszé antológiája (Osiris) irodalom tárgyú kötetét pedig Domokos posztumusz szellemi közreműködése alapján szerkesztette.

2005-ben kiemelkedő könyvtárosi munkájáért Bibliotéka emlékérmet kapott. 2009-ban Az Olvasó című Festschrifttel köszöntötték 65. születésnapján barátai, s egykori munkatársai.

Hosszas betegség után 2019. szeptember 26-án a törökbálinti Tüdőkórházban hunyt el. Temetése 2019. október 18-án a Szent Gellért Plébániatemplom urnatemetőjében volt, búcsúbeszédet mondott Várady Szabolcs , Boka László és Spiró György .

Bibliográfia[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. BnF források (francia nyelven)
  2. Elhunyt kollégánk, Lakatos András, a Tájékoztató Osztály egykori munkatársa
  3. Radnóti Sándor: "A szenvedés felől sosem tévedtek ők". (Hozzáférés: 2019. október 31.)
  4. Országos Széchényi Könyvtár. www.oszk.hu. (Hozzáférés: 2019. október 30.)
  5. Lehetséges-e egyáltalán? : Márkus Györgynek tanítványai, bev. Lakatos András, szövegeket gond., bibliogr. Erdélyi Ágnes, Lakatos András, Bp., Atlantisz, 1993. 
  6. Fodor András: Ezer este Fülep Lajossal. (Hozzáférés: 2019. október 30.)
  7. Kenedi János: Az Olvasó. (Hozzáférés: 2019. október 30.)
  8. Kőszeg Ferenc: Az Olvasó halálára. (Hozzáférés: 2019. október 30.)
  9. Két rövid részlete megjelent nyomtatásban is: https://www.holmi.org/2009/10/domokos-matyas-ket-reszlet-egy-eletutinterjubol-kerdezo-lakatos-andras

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]