Lajta Edit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Lajta Edit
Született 1926. június 23.
Beregszász
Elhunyt1970. november 26. (44 évesen)
Budapest
Foglalkozása művészettörténész,
muzeológus

Lajta Edit (Beregszász, 1926. június 23.Budapest, 1970. november 26.) művészettörténész.

Élete[szerkesztés]

1946-ban a budapesti tudományegyetemen szabad bölcsészként tanult, majd a muzeológia szak közép- és újkori művészettörténet hallgatója volt. 1951-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem muzeológia szakán. 1961-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett.

1951 és 1956 között a Szépművészeti Múzeum dolgozott. Először a modern művészetek, majd a régi művészetek osztályának, illetve a Művészettörténet Dokumentációs Központ munkatársa volt.

1959-től haláláig az Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztőségében dolgozott. Részt vett az Új magyar lexikon képző- és iparművészeti szakterületének szerkesztésében. Felelős szerkesztője volt a Művészeti lexikonnak (I–IV., Budapest, 1962–1968). Élete utolsó két évében a Művészeti Kislexikon szerkesztési munkáinak a vezetőjeként tevékenykedett.

Kutatói munkáinak középpontjában a középkori Magyarország művészete és a 19. századi magyar festészet állt. Mélyebben foglalkozott ikonográfiai kérdésekkel. E témával kapcsolatos tanulmányait a Művészettörténeti Értesítő című folyóiratban jelentek meg, de szinte az összes hazai művészeti folyóiratnak a munkatársa volt.

Főbb művei[szerkesztés]

Ikonográfiai tanulmányai a Művészettörténeti Értesítőben
  • Adalékok a jakabfalvi oltár ikonográfiájához (1953)
  • A Nagy Szent Család ikonográfiája (1954)
  • Két adalék a magyarországi középkori festészet ikonográfiájához (1958)
  • Az Ecclesia Synagoga ábrázolása a középkori művészetben (1961)
  • A besztercebányai Thurzó-ház falképei (1966)

Irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]